Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)

ÉRTEKEZÉSEK - JAKUCS LÁSZLÓ: A hévforrásos barlangkeletkezés földtani és fizikai tényezői

54 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXvm. évf. 1948. !—>/. sárim figyelni. Ezek a különböző barlangoknál más-más mélységben lehetnek, de ugyanannak a barlangnak ösiszes talppontjai kis különbséggel azonos magasságban vannak a tenger színe felett. Mérésekkel sikerült kimutatni azt is, hogy ezek a legmélyebb helyek mindig a hévforrás feltörése számára tektoaikailag legjobb adottságú helyeken, nagyobb törésvonalak kereszteződéseinél, vagy ahhoz egészen közel feküsznek. A belőlük kiinduló szétágazó' járatok, kürtök . is követik Ugyan nagyjából a törésvonalak által- megszabott irányokat, de kiszélesednek, barlanggá alakulnak. Ez a tény látszólagos ellentmondást jelent a barlang hévforrásos eredetével szemben, mert első pillanatban érthetetlennek látszik, hogyha .a barlangot valóban az alulról feltörő hévvizak oldották ki, miért, csak a kőzetösszlet felsőbb részeiben keletkeztek széles járatok, kürtök és gömbfülkéik ? Miért nem tágította ki a feltörő hévvíz a repedéseket mélyebben is és miért nem hozott létre itt is barlangi for mákat? Ez,t a kérdést a hévvíznek felszínre törése közben történt fizikai változásai magyarázzák meg. Tudvalevőleg barlang csak akkor keletkezik, ha a szóbaníorgó vizek a mészkőre nézve aktiv, vagy aktívvá vált szónsavat tartalmazna,k'-. Ha tehát a felszálló hévvízben részben a nyomási, részben a hőmérsékleti viszonyok következtében az oldatban levő karbonat-hidrokarbonát-széndioxid hármas rendszere úgy alakul, hogy az oldásnál fontos hidrokarbonát feldúsul benne, érthetővé válik a hévvizet szállító szük repedéseknek barlangi üregekké való hirtelen kitágulása (2,6). A Föld belsejében keringő vizeknél a fizikai körülmények változása csak a komponenseknek a rendszeren belüli arányát befolyásolja. Lényeges széndioxid felvételről tehát nincsen szó. A rendszeren belül akkor marad fenn az egyensúly, ha a nyomás csökkenésével a hőmérséklet is megfelelően csökken, vagy fordítva. Fontos azonban, hogy igen nagy nyomásváltozás okozta 2 Megemlítendő, hogy a hévforrásbarlangok képződésénél elegendő csak az oldás körülményeit figyelembe venni. Mechanikai erodálásról, gyakorlatilag számbavehető szilárd törmelékszállítás hiányában nem lehet szó. A karsztbarlangoknál más a helyzet. Itt a keletkezés első szakaszában az oldásnak, a korróziónak van nagyobb fontossága, majd a barlang olyan lejlődési fokot ér el, ahol a korrózió és erózió már egyenlő hatásfokkal működik, míg az egységes barlangi patak kialíi kulása után az erodálás veszi át a barlang továbbalakításának főszerepét a korrózióval szemben. A sátorköpusztoi barlang alaprajza. Felvették: JokucsL és Venkovils /. Ground Plan of Sótorköpuszto Cave. Surveyed by L Jakucs and / Venkovits. JelmagyarázatSymbolsKiirtM vctüMri- Project im V slat i KM Slots. felszínre nyúló része.

1:. ^ Passages to lie surface. /") Gipsz,

Hictve aragsnit oszlopok S ' Columns cf gypsum and cf aragonile. Szintkülönbség o kél falfclsiin kóziitt. difference of altitude between two voll surfaces. 1. ábra. A Sátorkőpusztai barlang alaprajza. Fig. 1. Ground Plan of Säto'rköpussta Cave. egyensúly eltolódás kiegyenlítődik kis höemelkedéssel, vagy csökkenéssel. Nyilvánvaló ebből, hogy a szénsavas oldás szempontjából a hőmérséklet jóval fontosabb tényező a nyomásnál. A felszálló hévvíz útközben egyre veszít nyomásából éspedig a természetes víznyomásnak megfelelően, nagyjából 10 méterenként egy atmoszférát. Hőfoka ís alacsonyabbá válik a kisugárzó lehűlés következtében, de ez maximálisan is csak a geotermikus gradiensnek megfelelő (átlag 33 méterenként 1 C°-kal) höcsökkenés lehet. Ilyen viszonyok mellett pedig a rendszer belső egyensúlya állandó, tehát amíg a hülési és nyomási görbe párhuzamosan hajad, sem oldás, sem lényeges mésztufa kiválás nem következik be (5). Amikor a hévvíz a geotermikus gradiensnek meg-