Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)

ÉRTEKEZÉSEK - KASSAI FERENC: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai

10 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVtTT. cvf: 1948. 1—4. szám. SS / JelmagyaraíOt' JymM 5oiflitorjáry, lajámilflki « tweb yirvnnirict* Tht Sándorján Sajó \allej ona othar Coal Fkdi fi 3ap»lt<. tulvqoni ú IjtQi m«(MnCfk The Sjűaptst, [sitrfiom and lata Cool- fíeiai 2. ábra. Az egyes szénmedencék %-os részesedése ásványszéntermelésünkben. 1S30 Előbbi a lignit rrwdencbkkei T/m 'onrw Vith Liqnite Fiexh Bornauén ti liymt Brovn Coat ana tipete — %-age Production of individual Coal-fields. Ha a feldolgozás keretébe vont 47 év változását tisztán csak e számadatok alapján vizsgáljuk, akkor is meg kell állapítanunk, hogy a magyar ásványszéntermelésnek igen jelentős részét minden évben e medencék szolgáltatták. Azt mondhatjuk, hogy e medencék a hazai össztermelésben 38—40%-kal s barnaszéntermelésünkben pedig 44—46%-kal szerepelnek. Paleogén széntermelésünk az előző évihez viszonyítva csak 11 esetben mutatott csökkenést. A legnagyobb növekedőn 1946-ban volt + 104.5%-kal. Növekedés volt 1900-tól 1913-ig, 1916-ban, 1920 és 1923 között, 1926 és 1929 közti években, 1932-ben és 1935-től 1942-ig, illetve napjainkban is. Az elözö évihez viszonyított változások, amint a táblázatos összefoglalásból kitűnik, igen tág határok között mozognak és a %-os értékek — 68.30 és + 104.50 között változnak. A nagyobb csökkenéseknek okai — elsősorban az 1917 1918—1919. évi egyrészt a sztrájkok, másrészt pedig az említett medencékben fellépett munkás- és a háború szülte anyaghiány. Ezektől a háborús évektől eltekintve paleogén széntermelésünkben nagyobb csökkenés az előző évihez viszonyítva nem fordult elő. Ismerve paleogén szeneink termelési adatait, vázoljuk még széntermelésünk történeti fejlődését. Vázlatunkban összehasonlítási alapul az utolsó békeévet, 1937-et vesszük fel (VII. táblázat), amely évnek paleogén széntermelése 3,465.277 tonnát tett ki. Magyarországon a paleogén széntermelés Zsemlyén kezdődött 1780-ban (16.,2.) Egy kovács kezdte használni a kibúváson talált szenet. Az esztergomi bányászat Annavölgyön, gr. Sándor Móric birtokán kezdődött 1800-ban; Csolnok községben 1808-ban, Dorogon 1846ban, Tokodon 1839-ben, Szarkáson 1839-ben és Mogyoróson 1828-ban indult meg a paleogén szénbányászat. (Í7.,12—72.; 18.,724.) A budapesti szénmedencében a mult század 60—70-es éveiben folyt kisebb mértékű szénbányászat, de minthogy a bányatiizek és a települési viszonyok a széntermelést igen költségessé tették, csakhamar beszüntették ideiglenesen a bányászkodást. Mai értelemben vett nagyobb arányú bányamüvelés 1900 körül kezdődött, és ma már, minthogy a telepeket nagy részben lefejtették, mindinkább kisebb lesz a jelentősége. Az irodalomban zsemlyei néven szereplő vértessomlyói bányászat hordozta méhében a hazánk legnagyobb barnaszénbányászatává fejlődött tatai szénmedencének megismerését. (Í9..70.) A tatai medencében a széntermelés nagyobb kelendőség hiányában csekély volt, s csak 1896-ban kezdődött intenzív kutatás és 1898-tól kezdve jelentősebb bányászat. Szénbányászatunk történetében az esztergomi medencében termelt paleogén szénnek volt a legnagyobb szerepe. 1848-ig a dunai gőzhajók és a pesti gőzmalmok szénszükségleteiket ebből a medencéből tengelyen szállított szénnel fedezték. A szénszállítás az ú. n. „Steinkohlen Fuhr Weg" úton bonyolódott le és igen sokszor 100.000 q-nál is nagyobb mennyiségeket kellett szabadban tárolni, míg elfuvarozták. Ő-Dorog, amely központja volt a bányászatnak, nincs ma már. A Henrik-aknai részen van jelenleg a központi hányó és ezáltal még a régi müveletek hatása nyomán keletkezett horpák, lapos teknők, szakadások is eltűnnek lassan. A lebontott házak alapjait is kiszedték a szorgalmas bányászkezek, hogy másutt építsenek maguknak családi otthont. Ugyanígy van Ó-Tokodon is. A Flórián-. Vilmos-, Kábel-, Gusztáv-, Maschin-, III. aknai és a Sándor- és Vilmos- tárói bányászatra csak a régi hányók emlékeztetnek. A III. aknai földbeásott bányászkunyhók nyomorúságos viszonyaira és a lakáskérdésre ügyet nem vető „gondtalan" bányászéletre a sors kegye folytán már csak 4—5 öreg bányász emlékezhetik vissza. A bányászat nyomai is eltűnnek s az enyészetre ítélt iratok és bányatérképek fakó írásai lassan olvashatatlanokká halványulnak. Bányászatunk múltjából ilyenformán sok esetben csak megbízhatatlan és hiányos adat áll az utókor rendelkezésére. Dr. Papp Károly szerint az 1765 1830 közötti időszakban 538.685 tonna szenet termeltek. Ez a széntermelés is csak az 1820-as években nyert némi lendületet és 1823-ban 13.507 tonna és 1830-ban már 26.991 tonna volt az évi termelés. (20.) A tatai medencéhez tartozó vértessomiyói bányákban 1780 1848-ig a Régi-, Középbánya- és Pálaknában mintegy 761.600 q; 1848—1890 között pedig a Mária és Miklós bányában 1,929.200 q ázenet fejthettek le. Tiles szerint 1780 és 1848 között 108.800 m^-es, 1848 és 1890 között pedig 275.600 m'-í-es lefejtett területen 0.7 m átlagos szénvastagsággal számolva kapjuk a fenti szénmennyiségeket. (19. ,98.) A bánya 110 éves fennállási idejére alapul véve a körülbelül 2.7 millió q szénmenvnyiséget, az átlagos évi termelés 20—25.000 q lehetett; de volt idő, amikor egyedül a tatai cukorgyár évente 67.200 q szenet fogyasztott. Ezzel szemben azonban adódta'k olyan periódusok is, amikor a bánya évekig műveletlenül állott. 1890-ben a lejtősakna beomlasztásával és a 30 m mély légakna betömedékelésével megszűnt ez a bánya is. 1894. november 30-án a Magyar Általános Kőszénbánya R. T. haszonbérleti szerződést kötött a tatai uradalommal és 1895 karácsonyán, illetve 1896 tavaszán megfúrták az eocén 5.8 rn vastag széntelepet. A tatai