Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)
ÉRTEKEZÉSEK - KASSAI FERENC: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai
XXV] II. év f. W,8. l—l,, szánl. HIDROLÓGIA I KÖZLÖN Y J2 J — ' • • bányászat a kezdetétől 1900-ig 4,794.277 q szenet adott hazánknak. A budapesti szénmedencében a pilisszentiváni területen 1850 körül kezdték a bányászatot és 1900-ig körülbelül 151.939 tonnára tehető a kitermelt szén rnenynyisége. A hasonló kifejlődésü, de zavartabb településű nagykovácsi területen 1876 és 1900 között mintegy 180.000 tonna szenet termeltek. (20.,675.) Az esztergomi szénmedencében 1800—1900-ig Sárisáp, Csolnok, Mogyorós, Bajót, Szarkás, Dorog és Tokod községek szénjogi területén (a volt Salgótarjáni Kőszénbánya R. T.) 28,631.819 q (Í7.,103.), Ó-Dorog és Ó-Tokod területén pedig 7,657.163 q, illetve 8,903.280 q szenet termeltek (18., 704 és 723.). 1883—1900 között ugyancsak ezen a területen, vagyis a Magyar Általános Kőszénbánya R. T. szénjogi területén 7,133.281 q volt a széntermelés. A jelenleg is szünetelő nyergesújfalui bányából 1874 1876 között 12.000 tonna szén került ki. (16.,242.) Magyarországon az előbbiek szerint 1765 óta, vagyis a brennbergi — hazánk legrégibb — bányájának megnyitása óta, 1946-ig bezárólag 457,633.226 tonna ásványszenet termeltek. Barnaszénre vonatkozó statisz. tikai adatokat csak 1851-től kezdve találunk. Barnaszenet 380,117.546 tonnát termeltünk. 1851 óta össztermelésünkben a barnaszéntermelésünk kereken 84%-kai szerepel. (5.,378.) Az előbbiek szerint: a budapesti, esztergomi és tatai medencében, tehát a három paleogén medencében 1780-tól mintegy 123,913.775 tonna paleogén szenet termelhettek ki. Ez össztermelésünknek kereken 27%-a és barnaszéntermelésünknek kereken 33%-a. A három paleogén szénmedence 1900-ig 5,611.672 tonna szenét adott és ez az 1937. évi termelésnél csak 2,146.395 tonnával (kereken 62%-kal) több. Az 5,611.672 tonna paleogén szénmennyiség 100 év bányászatának eredménye volt és ma már ott tartunk, hogy az utóbbi években szinte egy év alatt elérjük az elmúlt egész évszázad paleogén széntermelésének 70—80%-át. 1900-ban 2,493.906 tonnával kevesebbet termeltünk (71.97%), mint 1937-ben.A mái értelemben vett nagyarányú paleogén szénbányászatunk 1900-ban kezdődött. A fejlődés rohamos léptekben haladt és 1912-ig évenként átlagban 5%-kai emelkedett az 1937. évi normálteljesítményhez viszonyítva az évenkénti termelés. Paleogén szénbányáink csaknem mind nagy üzemek. Egy nagy üzem pedig a maga tehetetlenségénél fogva nehezebben tud alkalmazkodni a változásokhoz. A világháború első évében, 1915-ben, csak kis mértékben csökkent a termelés (0.77%). Az 1937-es termelés mögött 22.41% 56.69%-kai maradunk el 1907-től kezdve. Az 1920-as években helyreállott rend és nagy szénkereslet mellett paleogén széntermelésünk is 56.69% -ról felemelkedett 22.64%-ra. A 30-as évek gazdasági válságaiban stagnáló termelés 1935-töl kezdve emelkedik és 1936-ban csak 460.636 tonnával termeltünk kevesebbet, mint az utolsó békeévben. A háborúra való készülődés által beállott nagy szénkereslet mellett bányavállalataink igyekeztek kihasználni az adott helyzetet és a mindenáron való többtermelésre kényszerítették üzemeiket. Jellemző erre a %rOS vizsgálat. Öt év alatt 3,465.277 tonnáról 4,549.440 tonnára, tehát 31.29%-kal emelkedett paleogén termelésünk. De ekkor már elértük a fejlődés, illetve a kihasználás maximumát, s 1943-ban már csak 19.82%-kal termeltünk többet, mint 1937-ben. A csökkenésnek egyik legfőbb oka a kényszerített és rendszertelen több-termelés volt. Egymás után fulladtak el a bányamezők és aknák; anyaghiányok, stb. léptek fel, aminek következtében állandóan csökkent az össztermelésünk, de különösen paleogén széntermelésünk. Ehhez a fokozatos csökkenéshez, illetve tudatos vagy tudatlan csökkentéshez nagyban hozzájárult az is, hogy éppen paleogén bányáink voltak abban a szerencsétlen helyzetben, hogy a hullámzó hadi-front vonalába estek hosszabb ideig. Az előbbiek alapján láthattuk, hogy a hazai terme- ' lésben milyen jelentős szerepet játszanak paleogén banyáink. A legnagyobb feladat ennél a bányászatnál a karsztvíz (triászvíz) veszélyének csökkentése. A több száz éves magyar bányászat és a nemzeti jólét fejlesztése érdekében csak kötelességet teljesítünk akkor, ha a paleogén szénbányászattal foglalkozunk és egy-egy kérdés tárgyalásával közelebb érünk célunkhoz: a magyar bányászat fejlesztéséhez . így nem lesz érdektelen, ha a paleogén bányászat sorsdöntő feladatával foglalkozunk, elsősorban bányászati szempontból, következő sorainkban. Tehát a karsztvízzel és az ellene való védekezés módozataival. II. A DUNÁNTÚLI KARSZTVIZEK. I). C. 551.444:551.49(439.1J) A víz, ismeretesen, a természetben állandó körfolyamatban van. Mind a szerves, mind pedig a szervetien folyamatokban talán a legjelentősebb tényező a víz. Arisztoteles már Kr. sz. előtt kb. 400-ban megfigyelte a víz körútját, s róla a következőket írja: „A hegyek a felhőket és egyéb gőzöket magukhoz húzzák,hogy az abból származó vizeket összegyűjtsék, s azokat a föld hasadékain és repedésein keresztül ismét forrásként a felszínre hozzák." (1.,3.) Arisztoteles már észrevette, hogy elpárolgás révén a víz eltűnik a talajból és az atmoszférának felső, hidegebb rétegében ismét sűrűsödik. Szülőföldje karsztosodott mészköhegységeiben. tanulmányozott barlangok vezették arra a gondolatra, hogy a hideg miatt változik cseppfolyós vízzé a levegő. Ez a cseppfolyós víz elszívárog a talajba, a hegyekben kiterjedt tengert képez, amelyből a patakok és források táplálkoznak. (2.,74.) Arisztoteles megfigyelését mi is hasznosíthatjuk kutatásainkban. A víz életét valóban a térben és időben lejátszódó körfolyamat jellemzi a legjobban. Ebben a körfolyamatban a víz fizikai és kémiai hatásokra állandóan változtatja helyét, halmazállapotát és a magával ragadott szennyeződések, hordalékok mennyiségét. Egyszer a folyóágyak medrében, másszor a talajok hézagaiban, a kőzetek réseiben, repedéseiben, kavernáiban mozog tovább, vagy a növények, állatok ereiben lüktet. Hol gázalakban áramlik a felsőbb légrétegekben, vagy közvetlen a talaj fölött, hol szilárd alakban mint talajjég megköti az északi talajokat. Sebességének változásához képest pedig oldva, lebegtetve, vagy görgetve ragadja magával és ülepíti le a szerves és szervetlen szennyeződéseket, hordalékokat. A hatalmas körfolyamat törvényszerűségeinek megismerése elengedhetetlen a víz egyes életjelenségeinek vizsgálatánál. Elengedhetetlen többek közt a karsztvizek és a karsztvíz-veszély tanulmányozásánál. Ennél a tanulmánynál a víz állandó körfolyamatának szem előtt tartásival oldjuk meg feladatunkat. Segítségével dolgozzuk ki a talajvízkeletkezési elméleteket és határozzuk meg a paleogén széntermelés szempontjából kiemelkedő dunántúli terület egységes karsztvízszintjét, tározott karsztvíz-mennyiségét. A körfolyamat törvényszerűségeinek alkalmazásával keressük meg a karsztvíz életét legjobban befolyásoló tényezőket és ezek hatását.
