Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - ÉRTEKEZÉSEK - JUGOVICS LAJOS: A torjai Büdöshegy hidrogeológiai viszonyai

90 HIDROLÓGIAI sKÖZLÖNY XXVII. évf. 191,1. 5—8. szám. Borvíz-forrás' t^Pékház Borvíz-forrás ,p (Henriett) Új szanatórium fíégi szanatórium^ - rj'Károly rorrás Fidelis (Katalin) Jímpóí \ fotrások\ Forrás 5prmg > DNY Homokkő Sandstone a gyógyászatból kikapcsolódtak és vizük ma szabadon folyik el a Torja-patakba. A Büdöshegyen a vízjárás, a források települése, illetve a közetök eloszlása között érdekes összefüggés állapítható meg. Az andezitből forrás nem fakad, tehát 1020 m-től felfelé forrás nincsen. Ezen alul, a homokköböl felépülő keleti és északkeleti hegyoldalon ritkábbak és kevésvizüek a források. A hegyitek déli oldalát, kb. az öreg szanatórium épületétől nyugatfelé, márgaszerü agyagrétegek alkotják, ezek hidrológiai szempontból igen fontosak, hiszen ezekből fakadnak az alább ismertetett ásványvíz források. Olyan terület ez, ahol bárhol leásva, már kis mélységből, — szénsavas vizet kapunk, míg a felszínen mésztufa és vasokker-lerakodások telppül^ek egymás mellett. A Büdöshegynek ezen a délnyugati oldalán, az agyagréteget törte át az egyik andezittelér, melynek környékén az metamorfizálódott, és vékonyan lemezes, palás kőzetté alakult, sőt az érintkezésen az andezittel mylonitot alkotott. A posztvulkáni hatás igen erős, és ezen andezitáttörés mentén bőséges gázáramlásban nyilvánul meg, míg az andezit felszínén sürün található kis gödrök, az egykori kéntermelés és kutatás bizonyítékai. Ezeket a gödröket, de általában Büdöshegyen az összes gázáramlásos helyeket a Cladonia rangiferina és a Cladonia furcata var. pinnata zuzmók nőtték be. A Büdöshegy, illetve az egykori Bálványos-füred legtöbb ásványvize, — a timsós-források kivételével, — az andezittelér k ö r ny ék én ered, ami feltétlenül annak bizonyítéka, hogy a források változatos összetétele, gazdag ásványtartalma a posztvulBÜDÖS-HEGY MOUNTAIN 114$ rruioo FMárga pr-n ÍMar! ÍV-fi Apdezit | 1Vasokker ^ ++

f'il Anrlp.titp trón Ochre TIÍ • Mésztufa J Ca/c Tuf 3. ábra. Figure 2. ábra. —• Figure 2. káni működéssel függ össze. A források nagy száma és vízbösége viszont a területet felépítő agyagrétegek, jelenlétének tudható be, tehát a kőzettani viszonyok következménye. ' , Az ásványvizek szempontjából a Büdöshegynek másik érdekes része, annak délkeleti oldalán, a szanatórium épületétől cca 500 m-re keletre található. Itt az; előbbinél kisebb területen, 910—940 m magassági közben, egymás közelében több forrás buggyan elő, közülök a két nagyobb

1 foglalt forrás, az ú. n. „Timsósforrások". Büdöshegynek ezt a részét teljes egészében a kárpáti-homokkő építi fel, elvétve települ csak közéje egy-egy vékonyabb agyagréteg. A Timsós-források általában kevésvizü, de .gázokban annál gazdagabb ásványvíz-források, melyek közül a két nagyobbat székely fürdővé alakították (a források körül kiásót^t négyszögletes gödröket kideszkázták). A felső forrás körüli medence 235 X 220 cm méretű gödör, ülő betegek részére, a *L5 m-el lejjebb készített nagyobb medence 600 X 235 cm méretű, az álló betegek részére jó. A két medence körül több kisebb, nem foglalt forrás tör elő, melyekről nehéz megállapítanunk, hogy önállóak-e, vagy az előbbiek szétfolyásai. Általában kevésvizü források ezek, de a gázfeltörés bennük olyan erős, hogy anpak zúgását már messziről jól hallani, vizük valósággal forr. A Timsós-források lapos, vízmosásszerü, kopasz - h omokköte'r ületen törnek el ö, ahol a felszínt porózus, helyenként cserépszerű, lemezes és kifehéredett homokkődarabok lepik el. A gázáramlás ezen a területen is olyan erős, hogy annak sistergése hallható. A felszínt és annak mindenféle törmelékdarabj^t finom kénréteg borítja. A vízmosás nyugati, kisé meredeken kiemelkedő oldalán a-gázáramlásos helyekre jellemző zúznék, vékony görbe és alacsony fenyők találhatók. A felszínén kisebb-nagyobb gödrök