Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - ÉRTEKEZÉSEK - JUGOVICS LAJOS: A torjai Büdöshegy hidrogeológiai viszonyai

88 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVII. évf. 13.',7. 9—12. szám. zése szerint összesen 121 mgll szilárd alkatrészt tartalmaz, összkeménysége 9,8 német keménységi fok. • Érdekes itt megemlítenem, hogy 1943 júliusában a kas. sai Állami Vegykisérleti Állomáson végzett elemzéseink több mint kétszer annyi oldott alkatrészt mutattak ki a forrás vizében, mint az előbb említett elemzés, melynek mintáját éppen kora tavasszal, az olvadás megindulásakor vették. Sajnos, a Kassán végzett elemzésünk adatai elvesztek, s így pontos összehasonlítással nem szolgálhatok. A víz összetételével kapcsolatban azonban meg kell még említenem, hogy kevés szabad szénsavat tartalmaz, és karbonáton kíviil kevés kloridot és szulfátot. A kationjai között főleg kalciumot, magnéziumot és alkálifémeket tcCláltunk, de vasat csak alig kimutatható tíyomokban. A helyszínen 1943 július 1-töl 1944 június 30-ig mindennap megmértük a forrás vizének hőfokát és hozamát. A méréseket naponként általában délelőtt 10 órakor végeztük. A mérések eredményeiből — kiegészítve egyidejű meteorológiai adatokkal — grafikonokat szerkesztettünk (1. ábra). A forrás hőfoka 8° C körül mozgott, s ez jól egyezett a hely évi átlagos középhömérsékletével. A megfigyelés megkezdésekor (1943 július 1-én) 8.5° volt a víz hőfoka, s a megfigyelés befejeztekor (1944 június 30-án) ismét 8.'5 -ot mértünk, s ez annál feltűnőbb ha egyben megjegyezzük, hogy ugyanebben a két időpontban a meteorológiai viszonyok nem voltak azonosak. 1943-ban a késő tavaszi hónapok (május-június / hűvösek, viszonylag csapadékmentesek voltak, 1944-ben viszont csapadékos időjárás jelentkezett ugyanezen hónapokban, s ez a forrás vízhozamá-ba.n határozottad kifejezésre is jutott. Legalább is ezzel kell magyaráznunk azt a megfigyelést, hogy amikor 1943 július 1-én 13 litert, és 1944 június 30-án 20 litert adott percenként a forrás, akkor a legvízbővebb időben, a tavaszi hóolvadáskor a vízhozam csak 18 litert ért el percenként. De kövessük talán nyomon az egész grafikont. A víz hőmérséklete a nyári hónapok alatt lassan emelkedett 8.5°-ról 8.9°-ig; ezt a hőfokot aug. 11-én érte el. Ugyanekkor, valószínűleg'a szárazabb nyári, majd őszi időjárás hatása alatt a vizhozam lassan csökkent és okt. 1-én érte el a 11 litert percenként. Ezt a minimális vízhozamot tartja meg egész télen keresztül, hőmérséklete azonban októbertől kezdve, havonként egy-két tizedfokkal lassan csökkent februárig. Február 8-án 8 a hőmérséklet. Ha összehasonlítjuk a téli adatokat a júliusi 8.5°-os forrás-hőfokkal (ugyanannyi, mint dec. 23-án) feltűnik, mennyire erősen késleltette az időjárás a víz hőmérsékletének emelkedését. Hirtelen höfok-in()adozás-t csak a tavaszi hóolvadás mutatott: márc. 2-án 8°, 3-án 7.8°, 6-án 7.5°, 9—11-ig 7.3°, 12-én 6.7°, 13-án pedig — elérve legkisebb értékét — 6° volt a hőmérséklet; majd ettől kezdve lassan emelkedett. Ugyanekkor a hozam 11 l/percről 16 1,percre emelkedett (ezt a legnagyobb értéket március 21-én érte el) innen kezdve azonban a csökkenés a normális vízhozam szintjére nem volt olyan határozott, mint ezt a' hőmérséklet emelkedésénél láthatjuk. A levegő hőmérsékletét figyelve tapasztaltuk, hogy amikor a felmelegedés oly erőssé vált, hogy a közeli magasabb hegyek hótömegei is elolvadhattak, néhány nap múlva forrásunk vízhozamának változását jellemző görbe ismét hullámhegyet mutatott, és itt a maximum elérte ápr. 16-án a 8 l/perc értéket. A hőmérséklet felfelé ívelése innen kezdve továbbra is töretlen maradt. A vízhozamok változását jellemző görbe azonban nem tért vissza az előző évnek megfelelő normális szintre, hanem továbbra is magas maradt, sőt június 17-én 20 1/perc-re emelkedett, s ez mint említettem, talán a szokatlanul csapadékos időjárással magyarázható. Beszámolóm befejezéséül köszönetet mondok a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság Reuma- és Fürdökutató Intézetének, hogy támogatásával megfigyeléseim elvégzésében segítségemre volt. -MA TOKJAI BÜDÖSHEGY HIDROGEOLÓGIAI VISZONYAI ÉS ÁSVÁNYVIZEI, i Irta: JUGOVICS LAJOS. . v (Pydrology and Mineral Springs of the Torja Biidös Mountain. By L. JUGOVICS. — Extract p. 103.) II. C.. 551.49(498.4) :551.23 A Hargita vonulatának déli-délkeleti végét az Olt folyó keleti oldalán emelkedő; és a Szent Anna-tó körül fekvő vulkáni kúpok és gerincek alkotják. Ennek a vulkáni csoportnak a legérdekesebb tagja a Biidöshegy, melynek posztvulkáni működése a kárpátmedencei harmadkori ^julkáni hegyek között szinte egyedülálló, és hírnevét barlangjainak, illetve hatalmas gáz-exhalációinak köszönheti. Valószínűleg az utóbbi jelenségek vezették Erdély kiváló geológusát, Koch Alit alt, mikor az egész vulkáni csoportot erről a kúpról „Büdös-csoport"-nak és a hegy andezit kőzetét „Büdös-tipus"-nak jelölte.

2 Jellemző különben erre a csoportra, hogy majdnem teljes egészében tömeges andezitből, •— Koch meghatározása szerint biotit-andezitből, — áll; vulkáni tufa itt kevés található. A Büdöshegy 1143 m magas, kissé megnyúlt gerince két eltérő felépítésű részből áll (1. és 2. ábra): 1 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT HIDROLÓGIAI SZAKOSZTÁLYA-nak 1947. évi október hó 29-i ülésén elhangzott előadás. - KOCH ANTAL: Az erdély részi medence harmadkori képződményei. — Budapest, 1900. Az alsó nagyobb tömegét, üledékes kőzetek, főleg homokkő, és ebben települt agyagrétegek alkotják, mely rétegek az eddigi megállapítások szerint az egész környék legidősebb, — alsó krétakorú, — képződményei. Az itteni ásványvizek hidrogeológiai vizsgálatánál különösen a Büdöshegy déli-délnyugati oldalát alkotó vastagabb agyagbetelepülés jelentős. Ezeket az üledékes képződményeket a láva három helyen törte át. A hegy csúcsrészét felépítő andezit alkotja a legnagyobb tömeget, míg a másik két kitörés a Büdöshegy oldalán különíthető el. A két kisebb andezit áttörés a hegy délnyugati oldalán, az új szanatórium épülete felett, és attól kb. 600 m-re keletre a „Timsós-források" mellett települt. A vulkáni működés a Büdöshegyen csupán lávafolyásból állott, törmelékszórás azt nem kísérte. Vulkáni tufát a hegyen nem találtam. t A lávakítörések elmaradása még nem jelentette a vulkáni'jelenségek megszűnését. Az erős exhalációk: a fumarola és a szolfatára működése folytatódott'