Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

1-4. szám - dr. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR.: A JEGES ÁRVIZEKRŐL

10 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVII. én/. 19fl. 1—í. aaáin. viszonyokat tételezve fel, ugyanazon a folyószakaszon nagyobbfokú a jégképződés a tél elején, mint később, amikor a víz megtisztul. 2. A jégzajlás. A víz felszínén úszó jégtáblák súrlódása jellegzetes zizegő hangot ad: innen a jelenség találó magyar neve. A táblák a sorozatos ütközések folytán lekerekednek és szélükön felgyürödött perem képződik. Ennek a peremnek lényeges szerep jut a jég megerősödésében. Egyrészit minden táblát lapos tállá alakít, amely ütközések alkalmával megmerül, hogy aztán a belekerülő víz jéggé fagyva erősítse. Másrészt növeli az aránylag vékony táblák érintkezési felületét és megkönnyíti összefagyásukat (1. ábra). Az úszó a vízmélységgel-"- és az eséssel egyenesen arányos (v = k R'ii jn )

t a jégborítás mindenütt növekszik, ahol a vízszín esése vagy a közepes mélység csökken. «3> Változatlan sebesség mellett megváltozik a mederszelvény szélessége. Ha v

2=ví, akkor n,

1:n

1=B

1 :B-,, vagyis a jégborítás mértéke és a víztükör szélessége közötti arány ugyancsak fordított. Közvetlenül belátható, hogy ugyanaz a jégmennyiség a kisebbb vízfelületnek nagyobb hányadát foglalja el, mint a nagyobbnak, és fordítva. b) A vízfolyások esése a forrásuktól a torkolat felé haladva fokozatosan csökken. Az eszményi hosszszelvény alakja felülről nézve homorú görbe, amelynek a torkolati végpontjában az érintő vízszintes. Mivel az eséssel együtt a sebesség csökken, az J/a pontban foglaltak szerint a forrástól a torkolat felé haladva mind fokozottabb a jégképzödés és ugyanakkor a 2/cí

2 pont értelmében a jégborítás aránya is növekedő. c) A vízfolyások felső, nagyesésü szakaszán a víz eleven ereje nagyobb, mint a völgy anyagának ellenállása. Erre az úgynevezett felsőszakasz-jellegű részre

J, amelyen a víz folytonosan ható rombolóereje állandóan mélyíti a V-alakú völgyet, a legnagyobb esés irányát követő egyenes folyás jellemző. Az l/a 1. ábra. táblák átmérője ilyenformán ugrásszerűen növekszik, és hamarosan teljesen belepik a folyó felszínét. a) A jégzajlás törvényszerűségeit Schoklitsch (1930) matematikai alakban fejezte ki. 2 Ha B jelöli a víztükör szélességét, v a felszíni sebesség középértékét és az n 1 arányszám azt, hogy a vízfelületnek hányadrészét foglalja el a jég, akkor a folyó két egymást követő 1 ill. 2 jelű keresztszelvényén az időegységben áthaladó jég mennyisége: B

t v

t = n

2 B

2 Vo (m

2/sec). 1.) Szavakban kifejezve a képlet azt mondja, hogy folyamatos jégzajlás esetén a három mennyiség szorzata egy-egy folyószakasz minden pontján állandó, ill. bármelyikük megváltozása a másik kettő megváltozását vonja maga után. A keresztszelvényen az időegységben áthaladó jégmennyiséget állandónak tételezve fel, a következő esetek lehetségesek: «!) Megváltozik (a zajlás idején rendesen csökken) a folyó vízhozama, vagyis apad a víz. Csökken a vízítükör szélessége és a sebessége is, a jégborítás arányának tehát növekednie kell. (Hidraulikai ok.) a

2) Állandó víztükörszélességet tételezve fel, változik a sebesség. (Pl. módosul az esés.) Az 1). képletből Bo = B^ esetén :

l A folyami hidraulikában a hidraulikus sugarat a közepes mélységgel helyettesítjük. 4 A folyók szakaszjellegének torvényszerűségeit dr. Choinoky Jenő állapította meg. (A folyóvölgyekről. Math. és Term. tud. Közlemények. XLII. kötet, Bp. 1925. 101—110. old.) «1 Vo 2. ábra. Kanyargós, középszakasz-jellegű folyószakasz: a Duna Paks és Baja közt (a szabályozás előtt), és a kanyarulat szerepe a beállásban (vázlatosan), n-0-3 vagyis a jégborítás aránya a sebességgel fordítva arányos. Másként: minden sebességcsökkenés a jégborítás fokozódásával jár. Mivel, - - mint tudjuk, — a sebesség n-O-7 2 Schoklitsch. A.: Wasserbau.—Springer, Wien. 1930. I. kötet, 158. old. 3. ábra. Szerteágazó, alsószakasz-jellegű folyószakasz: a Csallóközi Duna Ásványnál (a szabályozás előtt), és a zátonyok szerepe a beállásban (vázlatosan).