Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - ÉRTEKEZÉSEK - THOMA F. ALBERT: Kísérleti vízhozam- és vízállásmérések az Erzsébet-Sósfürdő melegforrásánál.

XXVII. évf. 19Ifi. 5—8. szám. V HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 85 B. Ha a vízállás alacsonyabb volt, akkor a forrásfoglaló csövet használtuk fel köbaző-edényként. A köbözés kezdetéül a tolózárak kezelésének pillanatát, befejezésül a napi nyugalmi vízszín beállásának időpontját választottuk. Ennél a köbözési módszernél is keletkeztek hibák. Ugyanis különösképpen a mérés végének megállapítása, azaz annak a pillanatnak a meghatározása, amikor a víz elérte napi nyugalmi állását, nem történhetett szabatosan. A foglaló esőben úszó segítségével történt a megfigyelés, ebből következtetni lehet az eredmény megbízhatóságára. A vízhozam ádatojr mindkét mérésnél az üzemi szinttől eltérő vízállásra vonatkoznak. Közös hátrányuk tehát a méréseknek, hogy redukálnunk kell a kapott adatokat az üzemi vízszintre. A leírt módszerekkel végzett megfigyelések 1942-ben, 1943-ban —a felsorolt hibák és az ErzsébetSósfürdö forrásfoglalásának elhanyagoltsága miatt nem vezettek kellő eredményre. Ezért amikor a Szt. Gellértforrás vízhozamának mérésére újabb eljárást kísérleteztünk ki, a kísérletek befejezése és az eljárás szabadalomra való bejelentése után arra a gondolatra jutottunk, hogy ugyanezt az eljárást megfelelően módosított berendezéssel az Erzsébet-Sósfürdő melegforrásánál is felhasználjuk. Az eredmény kezdetben nem mutatkozott teljesen kielégítőnek. Mielőtt azonban a nehézségekre rámutatnánk, ismertétjük az újabb eljárással kapcsolatos körülményeket, s a már véglegesen használatos mérési berendezést és eljárást (2. ábra). / Finure 2X Diaprrim o/ Electrical Metering Avnnratus. A mérési eljárás lényegében köbözés. amelynek során maga a forrásfoglaló eső szolgál méröedényül, és a vízhozamot abból az időtartamból határozzuk meg, amely alatt a forrás üzemi vezetékének zárása után a csőben felemelkedő víz! egy bizonyos csőszakaszt megtölt. A mérés kezdő- és végső pillanatának megállapítására két, alkalmasan megválasztott szintben elhelyezett villamos vízszintjelző van segítségünkre, amelyek mind a térfogat, mind az idő meghatározását szabatossá teszik. A vízszint méréséhez használatos berendezés lényegében lécre szerelt két elektróda-pár, kettős áramkörrel. Az 1. sz. elektróda-pár a „K" kapcsoló 1 állásánál, a 2. sá. elektróda-pár a kapcsoló 2 állásánál, akkor zárul, amikor a forrás vize az elektróda-pár alsó élének magasságáig emelkedett. Ekkor az M műszer mutatója b állásából c-be tér ki. A vízhozammérés a kapcsoló 1 állásában az M műszer mutatójának első kitérése pillanatában kezdődik. Ekkor megindítjuk a •stopperórát és a kapcsolót átváltjuk 2-es állásra. Ezáltal kikapcsoltuk az 1. sz. áramkört és bekapcsoltuk—a 2. számút. Midőn a melegforrás vize a forrást foglaló csőben eléri a 2. sz. elektróda-pár alsó élének magasságát, az M műszer mutatója ismét c-be tér ki. Ebben a pillanatban állítjuk meg az órát és, ezzel befejeződik a tulajdonképpeni vízhozammérés. A mérés a kifolyócsőbe iktatott tolózár kinyitásával és az üzemi vizet kivezető cgőre szerelt tolózár becsukásával kezdődött. Ekkor a forrás vize az üzemi víznél magasabban, a kifolyó csövön távozott el. Miután a mérőberendezést amelyen az elektródák távolsága 270 cm, leengedtük a inelegforrást foglaló csőbe, hirtelen elzártuk a kifolyócső tolózárát. Ezután a .forrás vize emelkedni kezdett a kereken 5 m magas csőben, és 5—10 másodperccel a tolózár kezelésének befejezése után érte el az l szintet. Az előbbiekben feltűnhetett hogy az „M" jelű műszer mutatója miért a b és miért nem az a jelíi állásából tért ki a mérések közben. Ennek magyarázata a következő^ Melegforrásról lévén szó, a vizszin feletti teret a csőben gőzök töltötték ki. Ez a gőz már önmagában is bizonyos kontaktust létesít az elektróda-párok jobb és^balodali tagja között. Midőn tehát a mm beosztású mérőlécre szerelt elektróda-párokat leengedtük a melegforrást foglaló csőbe, hogy a mérést elindítsuk, a K kapcsoló bekapcsolása után (l-es, állás), az M műszer mutatója máris a b állásba lendült ki. Első kísérletünk hibái a következő okokból adódtak. a) A tolózár nyitása nem volt pillanatnyi. b) Alacsony vízállás alkalmával nem volt biztosítható a szükséges nagyobb forrásvízszintkülönbség. c) Az idő mérése nem volt elég pontos. Kezdetben még nem volt átkapcsolós mérőberendezés. A nyitási idő megrövidítése az adott berendezéssel megoldhatatlannak látszott és nem tudtuk biztosítani hogy a mérési eredményeket mindig azonos — lehetőleg az üzemi víz kivezető csövének magasságában felvett alacsony nívóra vonatkoztassuk. Amikor pedig igen alacsony volt a forrásvizállás, akkor a tolózár kezelési nehézségei miatt egyáltalán nem lehetett vízhozamot mérni. Szerencsére ez ritka eset vólt s főleg a Dunavízállástól függött. . Nagy vízszintkülönbség csak magas napi nyugalmi i forrásvízállás esetében mérhető. Mivel erre nem szá-