Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - ÉRTEKEZÉSEK - DARVAS LAJOS: Az egészséges fürdőfejlesztés alapelvei

<58 HIDROLÓGIÁI' KÖZLÖNY XXVII. évi. 19\7. 5—8. szám. Ennek az elszökő víznek a nyomását kellett méo megállapítani azért, hogy hasznosítható-e mesterséges emelés nélkül és bekapcsolható-e a táp­vezetékbe a természetes úton feltörő víz, mert a szívaty­tyúzás a gyógyhatást teljesen lerontja. A talajhőmérséklet-mérések a. kút köz­vetlen közelében és kissé távolabb 3—9 m távolságban azt bizonyították, hogy a Duna felé áramló vadvíz leg­nagyobb része egy olyan egyenes körkúpban ömlik szét a kavicsban, amelynek tengelye maga a fúrócső, csúcsa a talajtól 6 m-nyire van és alapkörének átmérője 18 m. Az eláramló víz a fabéléscső és az acél bé­léscső eltömése u,tán a külső béléscső és a kőzet között tört fel, újabb és nagyobb utakat vágva magának, így apadt el az eredetileg feltárt 210 m 3/óra vízmennyi­ség 120—90—70—50—48—38.ó m 3/óra Mennyiségre. Fenti adatok alapián határozta el a bizottság, hogy nem kövesítik elaz egész 15 m mélységű altalajt, hanem elég, ha azt 6m mélységig telje­sítik. A talaj hőmérsékleti adatai is ezt az elhatározást erősítették. 5.5 m mélységben 65° C volt a hőmérséklet, a kavicságy alján 32.5° C. A lemélyített és a fúrócső közvetlen közelében levő új. cementáló fúrólyukban 6 m-ig 69° C-tól 64° C-ra csökkent a hőmérséklet. A kísérleteknél felcsöveztük á cementáló lyukakat és elzártuk a vadvizek túlfolyóit. A vadvíz 0.4 m víz­oszlopnak megfelelő nyomás alá került és így kényszerítve lett a fúrócsövöp át felhatoló hasznos víz­zel együtt felszállni. Természetes, hogy a szökevény víz a na­gyobb nyomás következtében egyidejűleg a kavicságy­ban vadvízként elfolyó vízmennyiséget is növelte, (a kémlelő nyílásokban a vízszínt emelkedett! utat tört ma­gának és kíhatolt a felszínre. ^Ezt a mennyiséget 5.1 m 3/ órára becsültük. A kút teljes elzárása után a szökevény \ víz még nagyobb nyomás alá került. A cemetáló lyukak­nál a vízszínt 149 crrA-e emelkedett a talaj fölé, míg a kémlelő lyukakban a víz szintje nem változott. A felszínre hatoló vadvíz mennyisége rohamosan 10.8 m 3/órára nőtt és egész fínóm homokot hozott magával. A megállapítás a fenti kísérletek alapján az alábbi: A szökevény vízből hasznosítható lesz a körkúp e I­kövesítése révén valószínűen 20 m 3/óra és az a mennyiség, mely láthatatlanul folyik el a kavicságyban a Du'na felé. A cementálási eljárás sikerét veszélyezteti azonban a közvetlenül a felszín közelében nyomás alatt szétfolyó szökevény víz; ez a szivattyúval 5—6 atm. nyomássaj a talajba adagolt cementet is kimoshatja. A veszély an­nál nagyobb, minél jobban szűkítjük a kövesítéssel a vadvíz szabad útját. A bizottság végső határozataként a kútnál 'nyert ta­pasztalatok és az elméleti megfontolás alapján megfele­lően méretezett szádpallókkal zárják le a kövesítendő teret (felül a talajszint és a forrás­aknafal között betonfalakkal határolva), hogy ezzel meggátolják a kövesítéshez szükséges injektált cement elfolyását. A munkálatok az idén ősszel nyernek befejezést. Egészséges fürdőfejlesztés csak jól tervezett és tökéletesen megépített artézi kutak bir­tokában lehetséges. .A margitszigeti II, sz. kút sajnálatos ta­nulságaival azért foglalkoztam oly részletesen, hogy ab­ból hasznos okulásokat merítsünk a jövőre nézve. A kút' építtetői nem írták elő geológus és hidrológus szakértő­iknek, hogy mi az ellenőrzés és átvétel alkalmával a feladatuk. Szakvéleményt kértek ugyan geológiai vonat­kozásban, azonban a munka" vezetése, ellenőrzése a fúró vállalkozó lelkiismeretére volt bízva. A mulasztások és az elkövetett szakszerűtlenségek, építési hibák eredete ebből a tapasztalatlanságból származott. A feltárt termálvíz fölvezetne elszűkített csőszelvénybe.n tőrtént ennél a kútnál, ami jóvátehetetlen hiba volt. A következmények megmutatták. A felszabadított víz az alsó — jelen eset-' 1 ben 30 atm. — hidrosztatikai nyomás következtében utat talál a fúrt szelvény mellett és szétfolyik az altalajban, veszélyeztetve a forrás fennmaradását. Az általánosan ismert összefüggések a vízsebesség, a vízhozam, a nehézségi gyorsulás és a vízoszlop ma­gassága között, előre számíthatóan megadták volna, hogy a 140 mm-es átmérőre szűkített csőszelvény a fel­tárt 210 m 3/óra vízhozamból adott magasság és átmérő mellett csak 90 m 3/óra vízmennyiséget szállít majd. Nem hiszem, hogy akadt az építés idején szakémber, aki a feltárt víz 210 m 3 mennyiségének, a szűkített szelvény­ben felszállni nem tudó 120 m 3/óra mennyiségéről azt ál­líthatta volna, hogy az a 310 m-es mélységben szétfolyik és nem a felszabadított, a fizika törvénye szerinti utat választva feltör a hidraulikus nyomás vagy a közlekedő­edények törvénye szerint. A telepítés próbafúrásnak volt szánva. A melegvíz feltörése ut,án a forrást ideiglenesen kellett volna elcementálni, a béléscsöveket még a fúrólyuk összeomlásának veszélye ellenére is ki kellett volna húzni. Azutáin ugyanazon a helyen, előre számított, he­lyesen méretezett, új csőszelvénnyel kellett volna elkészí­teni a kutat. A kőzet (fúrt lyuk) és a külső béléscső kö­zötti hézagot pedig az ideiglenesen elcementált forrás átütése előtt kellett volna szakszerűen híg cementhabarcs-' csal kiönteni. , Új fúrásoknál ajánlatos a fúrandó szelvénynél nagyobb csőszelvény beépítése az első vízzáró rétegig. Véleményem szerint ez az eljárás kizárná, hogy a feltárt termálvíz vadvízként szétfolyjon a vizet át­eresztő altalajba. A külső béléscső és az említett leg­nagyobb csőszelvény közötti körgyűrű- alaprajzú henger­köppenyt a termálvíz feltörése után azonnal el kell ce­mentálni. A fúrt szelvény és a külső béléscső közötti hézag eltömése az eddigi fúrásoknál vagy nem történt meg, vagy egész egyszerűen agyaggal tömték meg, melyet nem is döngölhettek­Sok hibát tqpasztaltunk a forrásfej kiképzé­se k nél is. Rosszul méretezettek, nehezen hozzáférhetők és kezelhetők. A "margitszigeti II. sz. forrás táplálja a fedett uszodát. A tápvezetéket a fedettuszoda állandóan zárva tartja, ha nincs vízre szüksége. A forrás ezáltal meg nem engedhető nyomás alá kerül. A vízhozamok állandó csökkenése nagyrészben ilyen hibának is tud­hatók be. Ha nincs szükség a melegvízre, gondoskodni kell a t ú I f>o lyók tolózárainak oldásáról. Ezeken a sú­lyos kezelési hibákon úgy kell segítenünk, hogy a túlfo­lyók önműködően nyíljanak, ha a tápvezetékeket zárják. Másik megoldás lehet a fel csövezés, a nyugalmi szint bármikor való megteremtése a fúrócsőbe építendő tolózár segítségével.

Next

/
Thumbnails
Contents