Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

1-4. szám - KÜLFÖLDI SZEMLE

42 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVII. évf. 191,7. l—l,, szám. egész — egyébként igen érdekesen és gyakorlatiasan megfogott — kérdés megfordul, de ezt a szerző sainos nem oldja meg megnyugtatóan. Szerinte az (a) vízmennyiség négyszerese a várható legnagyobb lefolyás. Ha ez telt szelvénnyel folyik le, akkor az (a) mennyiség a csőátmérő 34%-áig telt szelvénnyel fog lefolyni. A táblázat és a diagramm eddig az értékig van kidolgozva. Ezzel szemben tudjuk, hogy elválasztó-rendszerű szennyvízcsatornában az óránkénti vízmennyiség — természetesen a kapcsolatos lakosság számától függően — 0-tól az átlag 2—3-szorosáig la percenkénti még ennél is nagyobb határok között) változik. A szerző a cikkében közölt példa tanúsága szerint, a méretezést az átlagos vízmennyiség alapján végzi. Ez hazai viszonyaink között azt jelenti, hogy naponként mintegy 18 órán át 33%-kal, 12 órán át 40%-kal kisebb a lefolyó átlagos vízmennyiség a mértékadónál, tehát sem a vízmélység, sem a vízsebesség nem éri el a felvett minimális értéket. A szerző a Manning-féle formula alapján, az ebben szereplő érdességi tényezőt 0.013-nak véve fel, táblázatos sebesség- és vízmennyiség-összefüggések bemutatásával egy görbét vezet le. A görbe tulajdonképpen 8 különböző csőátmérőnek megfelelő 8 szakaszból áll, melyek mindegyike a felvett 0.50 m/mp vízsebességnél 15%-tól 35%-ig terjedő telések mellett az abszcisszán szereplő esések és a hozzátartozó lefolyó vízmennyiségek (i és Q) közötti összefüggést adja. 15%-os telés még a legkisebb, 15 cm-es csőátmérő mellett is 2 cm-en felüli lefolyási mélységet ielent. Az egyes görbeszakaszokat összekötve tört vonalat kapunk, amely — az általános felfogással szemben — azt mutatja, hogy a következő nagyobb csőátmérő ugyanazt a vízmennyiséget nagyobb esés mellett vezeti el. A tört vonal iá közelítéssel i — 32.51 Q

)

7 (lit/mp) egyenletű görbével helyettesíthető. FINÁLY LAJOS. Az INDIAI KOZPONTI ÖNTÖZÉSÖGYI BIZOTTSÁG 1945. évi jelentése. (Annuel Report (technical) of the CENTRAL BOARD of IRRIGATION. INDIA. 1945. Order of the Board. Simla, 1946—175 o. 61 ó., 15 fk.,. 106 t., Ir. — D. C. 626.81154] 1047.11) öntözések terén India az első a világon. 70 millió acre, azaz mintegy 50 millió kat. hold kiterjedésű öntözött területe háromszor nagyobb, mint az öntözésekben sorban utána következő Északamerikai Egyesült Államoké. India öntözött területe nagyobb, mint az utána következő 10 állam USA, URSS, Mexico, Japán, Egyiptom, Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Chile és Jáva öntözött területeinek összege. Az öntözőcsatornák összhossza mintegy 120.000 km. Az indiai öntözések központi szerve 1930-ban alakult meg. A HIVATAL az 1945. évben jelentősen kibővült azáltal, hogy a vízerőtermelés és hajózás kérdése is e hivatal ügykörébe került. Az így kibővült hivatal feladata, hogy összeegyeztesse az árvédelem, öntözés, vízerőtermelés és hajózás érdekeit. Az évi jelentés 176 oldalon XXVI fejezetben részletesen számol be a hivatal 1945. évi munkásságáról. Az I. fejezet beszámol a KUTATÓ BIZOTTSÁG 15. évi gyűléséről, az ÖNTÖZÉSÖGYI BIZOTTSÁG 16. évi gyűléséről és az ott tárgyalásra került kérdésekről. A II. fejezet 7 kísérleti állomás eredményeiről számol be. A POONA-i viziútkísérleti állomás főleg folyószabályozási kísérletek et végzett" hajózóutak, hidak, partfalak és meglévő vízkivételek biztosítása érdekében. A LUCKNOW-i, PUNJAB-i, POONA-i és POONDI-i öntözési kísérleti állomás igen sok kísérletet végzett, vízosztó berendezések, bukók tervezésével, tározómedencék eliszapolódásával, lefolyási tényező megállapításával, talajmechanikai kérdésekkel, stb. kapcsolatban. Egyedül a LUCKNOW-i állomás több mint 50 különböző kísérletet és vizsgálatot végzett a hidraulikai, fizikai, matematikai, statisztikai, talajjavítási, kémiai és cementkísérleti osztályain. A SIND-i kutatóintézet főleg csatorna modellkísérleteket végzett. A BENGAL-i állomáson többnyire folyómodelleket vizsgáltak. A már elkészült és az előzetes tervekről a III. feiezet nyújt felvilágosítást. A tervezett SOLANI tározómedencében 1.4 milliárd m

3 vizet fognak tározni, amiből 33% veszteség 113% a tározóban, 20% a hozzávezető csatornában) levonása után 350.000 k. hold öntözhető. A BETWA folyón 312.000 kW energia termelését tervezik. A meglevő ROHRI csatorna átépítésével kapcsolatban is 8.400 kW-os erőtelep létesül. A punjabi RASUL vízerőtelepen a Felső Jhelum és Alsó Jhelum csatorna között tervezett vízerőtelepen 24 m eséssel 85 m

3/mp vízmennyiség hasznosítható. A termelt energiával csőkutakból fognak öntözővizet kiemelni, mintegy 56 m

3/mp összteljesítménnyel. A rasuli telepen termelt áramot 132 kV-os vezetéken szállítják. A csőkutak közelében 132/11 kV-os transzformátorokat terveznek. Minden 5 kútból álló csőkút egységnek újabb 11/0.4 kV-os transzformátor szolgáltatja az elektromos hajtású centrifugáiszivattyúkhoz szükséges áramot. MYSORE államban újabb 500.000 k. hold öntözését vették tervbe. A IV. feiezet a már elvégzett folyószabályozási modellkísérleteknek a valóságban bekövetkező viszonyokkal való összehasonlítását tárgyalja. A hídpillérek körüli kimosásokkal részletesen az V. feiezet foglalkozik. Lacey képletet és grafikonokat ad a kimosások mélységeinek meghatározásához. A VI. feiezet folyókban és csatornákban mozgó víz áramlási kérdéseit tárgyalja. Vízfolyások sebességének meghatározására a Ganguillet—Kutter, Manning, Barnes—Forchheimer, Lea— Lacey és Lacey képletet használják. Vizsgálatokat végeztek az 5 különböző képlet érvényességi körének meghatározására. Megállapították, hogy állandó medrű csatornákban, tiszta víz esetén a Manning formula a legmegfelelőbb. Állandó mederben folyó hordalékos víz mozgásának számítására már szigorúan véve egyik formula sem tökéletesen alkalmas, így a kérdés további tanulmányozása szükséges. Alluviális medrű csatornákon (VII) és görgeteges hordalékú vízfolyásokon IVIII) tovább folytatták a hordalékmozgás vizsgálatát. A IX. feiezet a hordalékminták vételével foglalkozik. A hordalék vizsgálata 4 szempontból fontos: változó medrű csatornákban folyó víz, görgeteges medrű folyók, vízosztófők és tározómedencék iszapolódásának vizsgálatával kapcsolatban. Kölönböző országok hosszabb ideje foglalkoznak a hordalékmintavevőkkel. Legutoljára az 1942. évi indiai öntözési jelentésben foglalták össze az erre vonatkozó anyagot az lOWA-i (USA) egyetem 1941. évi jelentése alapján. Az Indiában használatos 2 berendezés (Tait-Binkleyféle és palackos mintavétel) egyike sem tekinthető tökéletesnek. Kísérleteket végeztek a fenékre lefektetett 64 db 25 cm mély rekeszre osztott hordalékvevővel és a Binkley és Anderson-Einstein mintavevővel. A vízmennyiségmérésekkel kapcsolatban (X) összehasonlító sebességmérések et végeztek a