Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

1-4. szám - A HIDROLÓGIAI SZAKOSZTÁLY HÍREI

XXVII. évi. 19/,7. 1—!,. szám. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 43 felületi úszóval és a botúszóval. Vizsgálták a hőmér­sékletnek a sebességmérő műszerre gyakorolt hatását. Vízkivételi művek tervezéséhez (XI) vizsgálták a vízkivételi csatornába jutó iszap meny­nyiségét a vízkivételi szög és vízmennyiség függvényé­ben. A csatornabukók (XII) közül vizsgálták a Sarda, Poona, Punjab és Montagu-féle bukókat. Modell­kísérletekét végeztek a legkedvezőbb utófenék kialakításának meghatározásához. XIII. feiezet az iszapnak a mederből való kivonását tárgyalia a csatornafenéken el­helyezett keresztirányú résen át. A lefolyási tényező (XIV) megállapításával kapcsolatban igen sok mérést és adatfeldolgozást vé­geztek. A folyók vízállásának hónapokkal való előrejelzésének lehetősége az indiai öntö­zésekben igen nagy jelentőségű a kritikus IV., V. és VI. hónapban. A VII., VIII., IX. havi esőket monszum szél hozza. Az indiai Meteorológiai Intézet hosszú ideje fog­lalkozik ezekkel a kérdésekkel. G. T. Walker dolgozott ki először statisztikai ala­pokon álló megoldást 1908-ban. A IV—VI. hónap kö­zött lefolyásra kerülő vízmennyiség azonban főkép a hóolvadásből ered. Az Északamerikai Egyesült Államok­ban egyes folyókra 30 éve adnak előrejelzést, amely a hőmennyiség megmérésén alapul. Az előrejelzés elég pontos. 63 előrejelzésből 41 10% pontosságon belül volt. Legnagyobb eltérés 31%. Ezt az eljárást Indiában is ki­fejlesztik. Jegyzőkönyvi kivonat a MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT HIDROLÓGIAI SZAKOSZTÁLYÁ-nak 1947 január 29-én tartott 30-ik évzáró üléséről. 1 Elnök: VITÁLIS SÁNDOR dr. Jelen voltak összesen 51-en. Az elnök a szakosztály nevében szívből üdvözli a megjelent vendégeket és tagtársakat, az évzáró ülés jegyzőkönyvének hitele­sítésére felkéri dr. Groó Béla és dr. Papp Szilárd tagokat, rrlajd megnyitja az évzáró ülést: Mélyén tisztelt Évzáró ülés! 30 év, egy emberöltő — az évmilliók távlatában gondolkozó geológus előtt — csak egy röpke pillanat, de az ember rövid földi életében, egv tudományos szakosztály működésében nagyon is ielentős idő. Szak­osztályunk 30-ik évét záró ülésén úgy érzem, köteles­ségem az évmilliók távlatából a röpke pillanat elmúlt 30 évének emlékéhez visszatérnem s arról röviden meg­emlékeznem. 30 évvel ezelőtt, 1917. januárjában BOGDÁNFFY ÖDÖN és KAAS ALBERT megjelentek SZONTÁGH TA­MÁS-nál, a MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT akkori elnökénél és az ország vízügyeivel foglalkozó szakem­berek nevében arra kérték, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat kebelében a hidrológiai tudomány ápolásával foglalkozó szakosztályt alakítsanak. SZONTÁGH TAMÁS nagv lelkesedéssel tette ma­gáévá a tervet s a Társulat választmányi ülésén, 1917 január hó 31-én javaslatára a választmány egyhangúlag elhatározta a HIDROLÓGIAI SZAKOSZTÁLY létesítését. 1 A titkár és a számvizsgáló bizottság jelentését, a választ­mányi ülések beszámolóit Közlönyünk következő száma közli. A XV. fejezet beszámol a talajerózió elleni intézkedésekről. Tározómedencék feliszapolódásá nak számítására (XVI) az empirikus Inglis és Khosla képlete­ket használják. A XVII. feiezet csatornákból elszivárgó, illetőleg azokba beszivárgó vízmennyiség­gel foglalkozik a TONS és GIRI tározók építésével kap­csolatban. A XVIII. feiezet beszámol a csőkutas öntöző rendszer területén végzett vizsgálatokról, amelyek­nek eredménye, hogy a szivattyúzás lényegesen nem befolyásolta az altalajvíz szintjét. A XIX. feiezet az öntözőcsatornákból elszivárgó víz által okozott talajvízszínemelkedéssel fog­lalkozik. Burkolt és burkolatlan csatorna szakaszok ösz­szehasonlítása. A talajmechanikával foglalkozó fejezetben (XX) beszámolnak a tervezett SOLANI és BALTA föld­gátakkal kapcsolatban végzett kísérletekről. Kísérleteket végeztek a DAMODAR gátszakadásával kapcsolatban is. Beszámoló a talajmechanikai vizsgálati módszerek és készülékek szabványosításával kapcsolatban LAHORE­ban tartott értekezletről. A XXI. g á t a k ról szóló fejezetben beszámolnak a gátak tervezéséről és az előforduló építőanyagok vizs­gálatáról. A XXII—XXVI. feiezet jelölési módok szab­ványosításá ról, talajjavítás i kérdések­ről számol be. MÁTRAY ISTVÁN. Y HÍREI D. C. 061.22.05 1917. május 9-én a választmány elfogadja a Szakosztály ügyrendjét s 1917-iúnius hó 6-án rendkívüli közgyűlésén a Szakosztályt megalakítja. Szakosztályunk 1917 június hó 16-án tartotta első választó ülését, melven elnökké KOVÁCS SEBESTYÉN ALADÁR-t, társelnökké : KÖVES­LIGETHY RADÓ-t és dr. SCHAFARZIK FERENC-et, tit­kárrá: BOGDÁNFFY ÖDÖN-t választották. Az első vá­lasztmány tagiai: EÖTVÖS LÓRÁND, FARKASS KÁLMÁN, KAAS ALBERT, LENGYEL ZOLTÁN, id. LÓCZY LAJOS, MARENZI FERENC KÁROLY, OELHOFFER HENRIK, PRINCZ GYULA, RÉTHLY ANTAL, TREITZ PÉTER, WE­SZELSZKY GYULA és ZIELINSZKY SZILÁRD lettek. A szakosztálynak alakulásakor összesen 45 rendes tagia volt. Az első tisztikarból FARKASS KÁLMÁN tiszteleti tagunk, PRINCZ GYULA és RÉTHLY ANTAL élnek, míg az első tagok közül: BALLENEGGER RÓBERT, BARTUCZ LAJOS, EMSZT KÁLMÁN, FÖLDES LIPÓT, HOJNOS REZSÓ, JUGOVICS LAJOS, KAAS ALBERT, IFJ LÓCZY LAJOS, MAUCHA REZSÓ, PAPP KÁROLY, SCHRÉTER ZOLTÁN, VIGH GYULA és ZALÁNYI BÉLA javarészt, hála Istennek, ma is működő tagjaink. Szakosztályunk első szakülését 1917 november hó 28-án tartotta, melyen dr. SCHAFARZIK FERENC: „a budapesti Duna paleohidrográfiája" című értekezését mutatta be. Ezen az első szakülésen mint fiatal egyetemi hallgató vendégként magam is részt vettem s éz a klasszikus szakelőadás iegyzett el a hidrológiai tudo­mánnyal s egyben szakosztályunkkal. Akkor még gon­dolni sem mertem arra, hogy 30 év múlva nekem jut osztályrészül, hogy visszaemlékezzem az elmúlt 30 évre. A HIDROLÓGIAI SZAKOSZTÁL ÉVZÁRÓ ÖLÉS. Elnöki megnyitó és a dr. SCHAFARZIK FERENC emlékérem odaítélése.

Next

/
Thumbnails
Contents