Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

1-4. szám - dr. SZUROVY GÉZA: A NAGYALFÖLDI ÚJABB MÉLYFÚRÁSOK HIDROLÓGIAI EREDMÉNYEI

XXVII. évi. 19),T. l—t,, szám. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 17 len, ha baj nélkül vonulnak le. Ezért hiábavalóak az esetleges, ötletszerű próbálkozások: csak a komoly áldozattal folytatott módszeres küzdelem vezethet sikerre. Ebben a megvilágításban kell néznünk a vízügyi szolgálat legutóbb közzétett 30-éves munkatervében a Duna szabályozására beállított 135 millió aranypengős tételt.t Ez az összeg nagy ugyan, de kettős célt: az árvízvédelmet és a hajózás fejlesztését szolgálja. És 1 A Földművelésügyi Minisztérium vízügyi műszaki szolgálatának munkaterve.—Vízügyi Közlemények, 194&/1—4. szám. nem szabad elfelednünk, hogy olyan beruházásról van szó, amely a gazdasági élet alapjait érinti. Állandó biztonság és mindenkor szabad közlekedés nélkül nincs haladás. * A tanulmányomban felhasznált meteorológiai anyagot dr. Réthly Antal egy. r. tanár, az Orsz. Meteorológiai Intézet igazgatója bocsátotta rendelkezésemre. Az ábrák elkészítésében Majsay Lajos, Sabathiel Gyula. Ékes Albert és Révbíró László voltak munkatársaim. Fogadják e helyütt is hálás köszönetemet! A NAGYALFOLDI ÚJABB MÉLYFÚRÁSOK HIDROLÓGIAI EREDMÉNYEI.

1 Irta: dr. SZUROVY GÉZA. (Hydrological Problems of the Great Hungárián Plain in Ihe light of oil-exploratory drillings. By dr. G. SZUROVY. Extract under Revue p. 36.) D. C. 551.491439.141 : 622.322/3 1940 őszén az öt legjelentősebb német olajvállalatból alakult kortszern engedélyt kapott a magyar államtól arra, hogy a Nagy-Alföld déli felében szénhidrogének után kutasson. A munka a legkorszerűbb felszereléssel és nagy anyagi befektetéssel indult meg. Számos értékes eredményt hozott és nagymértékben hozzájárult hazánk egyik legnagyobb földtani egységének: az Alföld medencéiének feltárásához és megismeréséhez. A háború befeieztével a további munkálatokat az úionnan alakult MAGYAR SZOVJET NYERSOLAJ R. T. vette át. Úgy gondolom nem sérti a vállalat érdekeit, — hazánk megismerésének pedig hasznára lesz —, ha a korábbi kutatás néhány hidrológiai eredményével foglalkozunk. Ez egyrészt nem függ közvetlenül össze az olajkutatással, másrészt a további munkához értékes adatokkal szolgálhat. A kutatás főcélja kőolaj felkutatása és feltárása volt. A gáz és a vízkérdés csak másodrendű, sőt az utóbbi egészen elhanyagolt szerepet játszott. Ne felejtsük el, hogy magánvállalkozásról volt szó, amelyik arra törekedett, hogy a befektetett tőkével arányos eredményt érjen el. > A geofizikai módszerekkel kinyomozott egységeken lemélyített fúrások főcélja a földtani- és szerkezeti-adottságok, valamint a rétegek tartalmának olajfeltárás szempontjából való vizsgálata volt. A feltárt gáz- és különösképpen pedig a vízkincs felhasználására mindaddig nem gondolhattunk, amíg kétséget kizáró módon be nem bizonyosodott, hogy valamely szerkezet olajremény szempontjából teljesen meddő-e, vagy sem. Miután a vállalat nem gondolhatott arra, hogy az olajremény szempontjából meddő egységeken a feltárt vizet saját kebelén belül alapított kisebb vállalkozás révén maga használja ki, akár mint gyógyfürdőt, akár mint ásványvizet és ilyenirányú megkeresés máshonnan sem érkezett, azért a béléscsövezés egy részének kimentése után az ilyen kutakat a bányahatóság által előzetesen jóváhagyott üzemterv szerint feltöltöttük és lezártuk. Érdeklődés híján a vizet természetesen gyógytani szempontból sem vizsgáltattuk meg és csak annyiban foglalkoztunk vele, amennyiben az az olajkutatás szempontjából kívánatos volt. Általában háromféle vizet különböztethetünk meg: 1. a valencienniusos-réteg fölötti túlnyomóan homokos rétegösszletből; 2. a valencienniusos-rétegbe települt homokkőrétegekből és 3. az alaphegységből, illetőleg a pannon bázisrétegeiből származó vizet. A valencienniusos-rétegek az alsópannón alsó részét képezik, összetételük agyagmárga, illetőleg márgás 1 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT HIDROLÓGIAI SZAKOSZTÁLYÁnak 1947. évi március 26-i ülésén elhangzott előadás. agyag. Az alsópannón felsőbb része, a felsőpannon, a levantikum és a pleisztocén túlnyomóan homokos, sűrű, de vékony agyagos közbetelepülésekkel. A homokpadok gyakran tekintélyes vastagságúak, — elérik a 30—40 m-t is —, és különösen durvaszemű részeik tartalmaznak igen sok vizet. Vizük édes. A'víz gyakran tartalmaz metánt is oldott állapotban, ami a felszinreiutását ielentősen megkönnyíti. A gáz iórésze mocsárgáz, de keletkezése még nem egészen tisztázott. A lignites rétegek vastagsága nem indokolja teljesen a gáz mennyiségét. A szenesedett növénymaradványokat tartalmazó lignites rétegek különösen a felsőpannon alsó részében gyakoriak. Egy-egy réteg vastagsága a másfél métert is eléri. Az említett rétegekből származó víz hőmérséklete 60—70° C körül van. A valencienniusos-agyagmárga kifejlődése kétféle. A medence középső részén telepített fúrásokban (Kismarja, Kőrösszegapáti) igen egyöntetű. Csak elvétve találunk benne kisebb homokkőpadokat. Ezzel szemben a déli fúrásokban számos vastag homokkőpad van (Tótkomlós, Tiszakürt, Ferencszállás). A viszonyokat a S c h I u mberger-féle ellenállás és potenciálgörb é bői tanulmányozhatjuk behatóbban (1. ábral. Tudvalevő, hogy az édesvíz, — ellentétben a sósvízzel —, az elektromos áramot rosszabbúl vezeti, tehát az árammal szemben nagyobb az ellenállása. A felszínhez közeli szelvénvrészletekből láthatjuk, hogy a nagy porozitással szemben nagy az ellenállás is, tehát a homokot édesvíz itatja át. Azt is láthatjuk azonban, hogy az ellenállás az egyes fúrásokban- a mélység felé csökken, tehát a sótartalom nő. A valencienniusos rétegekből származó víz tehát sósabb, mint a felette lévő rétegek vize. Hőmérséklete azonban általában megfelel a geotermikus gradiensnek. Feltűnő a sótartalom szempontjából a Ferencszállás 1. sz. fúrás, ahol a valencienniusos-rétegekbe települt homokkőrétegek vize még egészen édes, holott mélységük meghaladja a többi fúrással megütött hasonló képződményekét. A kristályospalából álló alaphegységen vékony miocén konglomerátumot találunk. Benne viszonylag igen sós víz van. Ugyanez áll a mészköves-dolomitos alaphegységre települt ugyancsak lconglomerátumos és breccsás, valószínűleg szintén miocénkorú képződményekre is, azzal a különbséggel, hogy ebben a 'vízben viszonylag több a karbonát és a szulfát, ott ahol valamely vetődés, vagy törés 1 révén az alapkőzetből víz keveredik az általunk báziskonglomerátumnak nevezett, kisebb olajfelgyülemléseket és jelentős gázmennyiséget tartalmazó réteg eredeti vizéhez. Az 1. táblázat néhány vegyelemzés átlagos eredményét tünteti fel összehasonlítás céliából, egyenérték-%-ban kifejezve: