Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

1-4. szám - dr. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR.: A JEGES ÁRVIZEKRŐL

16 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVII. évf. 191,7. l—l,, szám. a fővárosi Dunaszakasz rendezése. Csak az egész magyar Duna gyökeres szabályozása, a Vág- és a Drávatorkolat között egymásrahalmozódó jégtömegek sima lei^onulásának biztosítása segit. Hiszen ha lent nem tud elmenni a jég, elakad fent is, és a csekély vízszínesés miatt az okozott duzzasztás 100 km-re is visszahat. A kereken 400 km-es veszélyes folyamszakasz rendszeres szabályozása az 1914/18-as világháború kitörésekor Fajsznál, 120 km-el a Drávatorok fölött abbamaradt, és azóta, — költségfedezet híján, — még a müvek fenntartására is alig volt mód. Fejlesztésükről meg éppen nem lehetett szó. Pedig a tét nagy: az ország szívének sorsa forog kockán, — és a szabályozásnak a hajózás is mérhetetlen hasznát látná. A Tiszára fordítván most már a figyelmünket, megállapíthatjuk, hogy ott a jeges árvizek veszélye lényegesen kisebb,mint a Dunán. Egyrészről egyenletesebb a mellékfolyók betorkollásának megoszlása, mert a leghosszabb szakasz is, — a Sajó beömlésétől a Körösök torkolatáig, — csupán 250 km hosszú (a Zagyvát elhanyagolhatjuk), másrészt a folyó medre mélyen beágyazott. A Tisza vize veszély nélkül megduzzadhat és rendesen kimozdítja helyéből a torlaszt, anélkül, hogy kilépne a medréből. Élesen mutatja ezt a Duna és a Tisza átlagos keresztszelvényének szembeállítása (7. ábra). TISZA MARTFŰ-TIS2AUG ÁTLAG0§ KERESZTSZELVENYEK. DUNA RÁCALMÁS-PAKS nem évről-évre rosszabbodott. Csendes esztendők sora után 1940-ben egyszerre ijesztő arányainak teljes egészében mutatkozott meg a fenyegető rém, és azóta szinte évről-évre visszatér. A dunameder elhanyagolt állapota, Íja része is van a jéglevonulás megnehezítésében, nem elegendő oka a jégviszonyok hirtelen rosszabbodásának. Közép -0-5C• foí /I l\ P a s s 7. ábra. Átlagos keresztszelvény a Tiszáról és a Dunáról. A Tisza medre sokkal mélyebben beágyazott, mint a Dunáé. Annak, aki rendszeresen figyelemmel kíséri folyóink életét, okvetlenül feltűnik, hogy amíg a két világháború közti években alig esett szó a jeges árvizekről, addig mostanában minden tavasszal visszatér az ijesztő veszedelem. Költséges védelmi munkálatokról, hatósági óvintézkedésekről hallunk ismételten. A pesti ember évről-évre sanda szemmel figyeli a Dunát, amelyről azelőtt tudomást se nagyon vett. Mi lehet a jeges árvizek újabban gyakori megismétlődésének és főképpen fenyegető mértéküknek az oka ? A hidak elpusztítása, amire legelőször gondolhatnánk, nem. Az utóbbi évek magas árvizei 1940- és 1941ben voltak, jóval az esztelen rombolás előtt. A hídroncsok súlyosbbítják a helyzetünket, mert részben megduzzasztják a vizet, részben megakasztják a jeget. De az eredendő okot másban kell keresnünk. Tény, hogy a magyar Középduna szabályozására a két világháború közötti években alig volt pénz. Még a müvek jőkarbantartása sem volt megfelelő, fejlesztésükre gondolni sem lehetett. A meder tehát elfajulásnak indult. De ez lassú folyamat, a jéglevonulás pedig 8. ábra. A léghömérséklet január-l'ebruári középértéke Budapesten 1826—1947 közt. Az adatsor simításával (3 szomszédos adatból számított átkaroló közepek, alsó ábra) kb. 55 éves szakaszosság mutatkozik. Az időjárásra kell tehát fordítanunk a figyelmünket. Valóban, az utóbbi években néhány igen kemény telünk volt. Az 1939/40. évi tél volt az első, de utána a rendkívül kemény telek sora következett. Az 1826— 1940 évi január-februári budapesti középhőmérsékleti adatokból m|Lr 1940-ben 55 éves szakaszosságra következtettem.ti Szószerint a kővetkezőket írtam: ,,A 115éves sor nagyon rövid ahhoz, hogy komoly elemzést végezhetnénk, és így határozott állításokat nem kockáztathatunk meg; de ha sejtésem nem csal, hidegebb évsorozat felé közeledünk, amely mélypontját 1950 körül éri el. .. Néhány, az átlagnál hidegebb téllel kell számolnunk, amilyenek 1840 és 1890 körül voltak." Az azóta eltelt 7 esztendő adatai feltevésemet, — a tüzelöanyaghiánnyal küzdő Európa legnagyobb bajára, — teljes mértékben igazolták (8. ábra). Elhanyagolt, gondozatlan a Duna medre. A hídroncsok tovább rontották a lefolyási viszonyokat. És ahogy a leromlott emberi szervezetben a legkisebb meghűlésre egyszerre mutatkozik meg valamennyi rejtett baj, úgy hozta felszínre a hideg évek sora a dunameder minden betegségét. Rajtunk áll, hogy a tanulságokat leszűrjük. A jeges árvizek kérdéseit a szakirodalom, — világviszonylatban is, —- nagyon mostohán kezeli. A Dunára vonatkozó bőséges magyar adatanyag, — a több, mint kilenc évszázadra (1012-ig), visszanyúló történelmi feljegyzések és az 1818 óta rendelkezésre álló vízrajzi észlelések, — természettudományos módszerességgel való tanulmányozása lehetővé tette a jeges árvizekre vonatkozó általános törvényszerűségek megállapítását. De munkámmal nemcsak a tudományos haladást akartam szolgálni, hanem gyakorlati célokat is. Át kell vinnünk a köztudatba, hogy a Duna jeges árvizeit nem a „kedvezőtlen időjárás" véletlen szeszélye okozza. Éppen ellenkezőleg: a földrajzi viszonyokból folyó vastörvényszerüséggel térnek vissza, és szeszélyes vélet" Lászlóffy: Az 1940. év tavaszi árvizei vízrajzi megvilágításban. — Vízügyi Közlemények 1941/1—2. szám.