Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

9-12. szám - ÉRTEKEZÉSEK - LUKÁCS ANDOR: A körösvölgyi öntözések vízrajzi szempontból

XXVII. CVÍ. 19.1,7. 9—12. SS ám. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 139 lefolyó vízhozam a fajlagos vízhozam. A fajlagos vízhozamok az egyes vizmérceállomásokra a legkisebb vízhozamból számítva a kővetkezők: Berettyó: Berettyóújfalu 0.175 liter/sec, kmSebes-Körös: Körösszakái 0.334 ,, Fekete-Körös: Sarkad-Malomfok 0.422 Ha a fenti adatokat összehasonlítjuk, és tekintetbe vesszük .a vízgyűjtőterületek domborzati- és talajviszonyait, a fentebb meghatározott legkisebb vízhozamokat reálisnak kell tekintenünk. A Berettyó ugyanis a legkisebb csapadékátlagú területről .folyik le, forrásvidéke a 600 és 700 mm-es izohiéták közé esik. A folyó völgye széles és az oldalak lejtése, különösen az Ermelléken aránylag csekély, ezért a Berettyón találjuk a legkisebb fajlagos vízhozamot. A Sebes-Körös forrásvidéke a Bihar hegységben átlag évi 900 mm-es csapadékot kap. A folyó medre eleinte szük, majd a síkságra lépve kiszélesedő völgyben folyik. A FeketeKörös ezzel szemben, részben a 900 és 1000 mm-es izohiéták által határolt területen ered. Bár & S^besKörösnél szélesebb és laposabb völgyben folyik le, kisebb esése miatt vízjárása kevésbbé heves. Az egyes árhullámok jobban kiegyenlítődnek, azonkívül a vizsgált átfolyási szelvény a torkolathoz aránylag közel van, s így erre kellett kapnunk legnagyobb fajlagos vízhozamot. * A fentiek összegezéseképen, abban az esetben ha a három folyón a legkisebb vízhozamok találkoznak, az egész Körös völgyében 0.7 + 0.8 + 1.6 = 3.1 mPjsee víz folyik le a természetes vízfolyásokon. Ehhez hozzá kell adni még a bevezetésben említett Inándí csatornán lejövő 700 litert, valamint a Fehér-Körösből a gát tömítetlensége folytán leérkező kereken 100 liter vizet. Végeredményben tehát 3.9 m-i/sec, keiek számmal h m^jsec legkisebb vízhozamra számíthatunk a Körösök völgyében. * A fenti eredményeket a gyakorlatban alkalmazva bizonyos engedményeket tehetünk. A Körösök völgyében a kisvízhozamok tanulmányozására, mint a bevezetésben említettük, az öntözések miatt volt szükség. Az öntözéses gazdálkodásnak a Körösök völgyében két féle módja szokásos. A rizsöntözés, amely az öntözések nagyobb részét teszi, és a szántóföldi öntözés, amely eddig még csak csekély mértékben terjedt el. Van ugyan ezenkívül, — kivételesen, — bolgáröntözés is, azonban olyan kis területen, hogy vízfogyasztásuk elhanyagolható. A rizs természeténél fogva a legjobban sínyli meg a vízhiányt. Igy is megengedhető azonban, hogy 7 napon keresztül a szükséges vízmennyiséget ne kapja meg. A hozzávezetett vízmennyiségnek ugyanis az elborító víz elpárolgását kell fedeznie. Amíg az elborító víz a csökkentett vízpótlás miatt teljesen el nem párolog, a rizsültetvény nem érzi meg a vízhiányt. A takarmány és más szántóföldi növények elvileg öntözés nélkül is megteremnek. Itt az öntözés csak a termelés mennyiségét befolyásolja. Ha megelégszünk 50%-os biztonsággal, szántóföldi öntözéseket a fenti minimumnál lényegesen nagyobb átlagos kisvízek mértékéig^ is be lehet rendezni. Lássuk tehát, hogy az egyes folyókban ezek a határok mekkora vízhozamot jelentenek? A vizsgálatot csak a május 1. és szeptember 30. közötti öntözési idényre végezzük. A Berettyón 1947-ben szeptember közepén —138 cm volt az a mértékadó vízállás, amely alá a rizsöntözés szempontjából kritikus 7 napnál hosszabb időre nem szállt le a víz magassága. Az ennek megfelelő vízhozam 0,71 m

3/sec, A szántóföldi öntözések szempontjából mértékadó közepes kisvíz megállapításánál a Berettyón, a fentebb kimutatott mederváltozás miatt hosszabb idejű átlaggal nem számolhatunk. Így az utolsó évek kisvízi közepét kell alapul venni, ami —120 cm-nek adódik. Ilyen vízállás mellett 1 m

3 víz folyik le másodpercenkint. A Sebes-Körösön a rizstermelésre az 1923-ban előfordult —62 cm-es vízállás a mértékadó. Ennek 1 m

3 vízhozam felel meg. Az 1931/40. évtizedben az öntözési idényben előállt kisvízek közepe —37 cm, 4.67 m

3/sec vízhozammal. A Fekete-Körösön 1946-ban a legkedvezőtlenebb 7 nap kivételével előfordult —40 cm-es vízállás mértékadó, ami 1.85 m

3/sec vízhozamot jelent. Az 1931— 40 évtizedes közepes kisvíz a mederfeltöltödés miatt a ma előforduló átlagnál alacsonyabbat ad. Ennek az értékét csupán tájékoztatásul közöljük. Az öntözési idényben előállt kisvizek közepe —17 cm, az ehhez tartozó vízhozam 4.6 m

3/sec. Ha az eredményeket összeadjuk, a rizs szempontjából mértékadó legkisebb vízhozamakra 0.71 -f-1.0 + 1.85 + 0.7 + 0.1 = 4.36, kerek értékben 1,4 m*lsec vízhozamot kapunk. A kisvízi közepekből becsülhető, a szántóföldi öntözésekre mértékadó vízmennyiség öszszege pedig 1.0 + 4.67 + 4.60 + 0.7 + 0.1 = 11.07, kereken 11 m

slsec vízmennyiséget ad. A Körösök völgyében öntözési célokra rendelkezésre álló vízmennyiségeket a fentiek alapján az alábbi táblázatban foglaljuk össze. A Körösök jellemző kisvízhozamai: LegRizsSzántóföldi Vízmérce és vízfolyás kisebb öntözésre mértékadó vízhozam in

s/sec. Berettyó Berettyóújfalu 0.7 0.71 1.0 Sebes-Körös Körösszakái 0.8 1.0 4.6 Fekete-Körös Sarkad 1.6 1.85 4.6 Fehér-Körös 0.1 0.1 0.1 Inánc]i csatorna Országhatár 0.7 0.7 0.7 összesen : 3.9 4.36 11.0 Ezeknél a vizsgálatoknál feltűnő, hogy ha egyegy kiragadott évet nézünk, alig van eltérés a közepes kisvíz és a legkisebb víz között. A többéves átlagnál az eltérés már sokkal nagyobb. Ez a folyók természetéből adódik. A Körösökön a nyári és őszi vízállások, — apró, 10—20 cm-es, hullámzásoktól eltekintve — nagyon egyenletesek. A nagyobb esők hatására olykorolykor levonul ugyan egy-egy árhullám, de a vízállás néhány nap alatt ismét visszatér az eredeti szintjére. Ha az egyes éveket nézzük, a vízállásgörbék majdnem azonos képet adnak. A különbség mindössze annyi, hogy az év csapadékosabb vagy szárazabb jellege szerint a vízállásgörbe magasabban, vagy alacsonyabban helyezkedik el. Az évtizedes átlagokban ez a különbség már megmutatkozik és tekintélyes eltérést kapunk a legkisebb és az átlagos vízállás között.