Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)
1-4. szám - dr. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR.: A JEGES ÁRVIZEKRŐL
XXVII. évi. 19),T. l—t,, szám. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 15 6. ábra. A Duna vázlatos hosszszelvénye, Az I. táblázatból szembeszökően kitűnik az Alscduna rendkívül kedvezőtlen helyzete. A szakasz hosz. szát ugyan nem a Száva beömlésétöl, hanem csak a Vaskaputól kell számítanunk, mert a zuhatagok nem fagynak be, de még így is 930 km jege gyűlhetik össze rajta. Igen veszélyes a Középdunának a Dráva torkolata fölötti szakasza is. Felső elhatárolása nem éles, mert kivételes esetben a Garam hozama Is je'entős, máskor meg olyan gyors az áradás, hogy még az osztrák Dunáról érkező jég is együtt vonul le a Középduna jegével. Kereken 400 km-röl beszélhetünk. A Felsödunán viszont gyakorlatilag nem számolhatunk az Enns és a Rába beömlése közötti 315 km-rel, hanem legfeljebb 245 km-rel, mert Melk-en felül (2040 fkm) sohasem állott még be a folyam. Figyelembe kell még vennünk, hogy a nagyobb esés és az egymáshoz közel betorkolló számos kisebb-nagyobb mellékfolyó miatt igen ritkán alakul ki hosszú, összefüggő jégtakaró, s sohasem tud úgy megerősödni, mint a síksági szakaszokon. (Nem mondjuk ezzel, hogy a Felsödunán nincs jégveszély, mert pl. az áradásoknak az esésviszonyokból folyó hevessége súlycs tehertételként esik latba, — de feltétlenül ritkábban fordul elő, mint az alsóbb szakaszokon.) A II. táblázatban összefoglalt adatok közelebbi betekintést adnak a viszonyokba. Az egyöntetűség hiánya, de helyi körülmények Is, ingadozóvá teszik az adatsorokat, de a jégveszélynek felülről lefelé való fokozódása így is világosan látszik, és az is, hogy az Alsóduna helyzete nem rosszabb a Középdunáénál. Az alsó- és középdunai helyzet összehasonlításában az éghajlati adatokat is figyelembe kell vennünk. A Dunamedence egészére kiterjedő megbízható hőmérsékleti térképek nincsenek. De a jég megjelenésére vonatkozó adatok alapján is megállapítható annyi, hogy a Havasalföldön 1—2 héttel későbben köszönt be a tél, mint a Kárpátmedencében. Ez a körülmény mérsékli a román dunaszakasz rendkívüli hosszúságából adódó veszélyt. Hasonló értelemben hatnak az Alsóduna medrének hatalmas méretei is. A folyam közepes hozama ezen a szakaszon 5400—6000 m : !/sec a középdunai 2—2400 m : 1/sec-al szemben. A beállás folytán bekövetkező keresztszelvénycsökkenés a jégvastagság és a vízmélység viszonyától függ. Mivel a jégtakaró vastagsága, — éghajlati okokból, — mindkét szakaszon kb. azonos, a lényegesen mélyebb Alsódunán a jégtakaró a keresztszelvénynek viszonylag sokkal kisebb részét foglalja el, mint a Középdunán, a lefolyást viszonyok tehát jóval kedvezőbbek, mint amott. Végül nem szabad még elfelednünk, hogy Romániában még hatalmas ármentesítetlen öblözetek vannak nyitva, — a delta mocsárvidékétől eltekintve is kereken 500.000 hektárról van szó, — és nincsenek jelentékenyebb parti települések. Ennek folytán a jeges árvizek nem jelentenek különösebb veszélyt. Távol áll tőlünk, hogy a magyar Dunaszakaszt mindenáron a legsúlyosabb helyzetben lévőnek minősítsük. Szomorú elsőség lenne, amelynek vitatására kár szellemi erőket pazarolni. De kétségtelen, hogy a Vág és a Dráva torkolata közti Dunaszakaszon a jéglevonulás mind az esésviszonyok, mind a mederalakulás miatt veszedelmes torlódásokkal jár. Ezek okozták századok óta a szakasz legmagasabb és legpusztítóbb árvizeit. A román Dunával szemben mindenesetre súlyosan esik latba, hogy míg ott szinte lakatlanok a partok, itt egy milliós város, egy ország gazdasági életének középpontja forog veszélyben. Még szerencse, hogy az osztrák medence éghajlata valamivel hidegebb, mint a magyaré. Ez a körülmény, és különösen az, hogy a magas-hegységekben tovább tart a tél, erősen mérsékli az áradás ütemét. És mire felülről ideérkezik az árhullám, nálunk már korhadó jeget talál. Sőt, — amint a II. táblázatból kitűnik, — a Kárpátmedencébe a Földközi tenger felől északkeleti irányban előretörő tavaszi enyhülés Mohácsig, — sőt gyakran valamivel feljebb is szabaddá teszi a folyamot a felülről jövő jég odaérkezéséig (4. ábra). Az elmondottakból mégis világos, hogy a magyar Duna jeges árvizeivel, és különösen a főváros veszélyeztetettségével állandóan számolnunk kell. Ez a veszélyeztetettség földrajzi adottságunkból folyik és mindenkor megvolt. Okfejtésünkből kitűnik, hogy a helyi biztosító munkálatok feltétlenül szükségesek, de nem elegendőek. Budapest szempontjából távolról sem jelent megoldást
