Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - KÜLFÖLDI SZEMLE - LIEFRINCK F. A.: Németalföld ivóvízellátása. Ismerteti: dr. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR

XXVU. év). 191,7. B-Sí atim. HIUROLÓOIAI KÖZLÖNY — 113 A vízmintákat az egyes függélyekben mindig legelőbb a vízszintes mintavevővel vették ki a fenék feleft 0, 7, 15, 30, 60, 120 cm magasságból. Ezután a függőleges mintavevővel vettek mintát a vízmélység mindenkori 2, -4, 6 és 8 tizedéből. Majd a fenékről vettek mintát a fenékmintavevővel, legvégül a víz színéről vederrel merítettek vizet. A kivett mintákat a vicksburgi kísérleti állomás talajtani laboratóriumában elemezték. Meghatározták az egyes minták szilárdanyag tartalmának súlyát és szemcseszerkezetét. Az egyes vízmintákat állni hagyták mindaddig, míg a víz megtisztult. A tiszta vizet leszippaatották, súlyát lemérték; egy kis részét bepárolták s így megállapították a vízben oldott állapotban ^ elnyelt anyag súlyát. Az üledékmaradványt elektromos kályhán- beszárították, lehűtötték és lemérték. Az így nyert tiszta súlyt az e,redeti* vízminta súlyára vonatkoztatva, megkapták a szilárd anyag százalékos értékét, hogy azonban a százalékértékekre ne kapjanak tizedestörteket, a szilárd részeket nem százalékokban, hanem milliomod részekben fejezték ki. Az egyes mintavételek anyagából öblítési eljárással elkülönítették a durva és fíriom szemcserészeket Evégből a szilárd anyagmaradványt desztillált víz hozzáadásával péppé hígították. Ebből a pépből ismételt öblítéssel kiválasztották a finom alkatrészeket. Az eljárást addig folytatták, míg a desztiljált víz hozzákeverése és felrázása után eltelt 1 perc múlva a leülepedett víz ismét tiszta lett. A visszamaradt durva szemcséjű anyag tiszta súlya adta a minta ho-mokalkatrészét. Ezt a súlyt levonva a szilárd alkatrészek teljes súlyából, megkapták az illető minta iszaptartalmának súlyát. Ezeket az értékeket is milliomodrészekben fejezték ki. A szemszerkezet eloszlásának megállapítása végett a homokmaradványt megszárították lemérték és a Taylor-féle szitasoron át 5 percig szitálták. Az egyes sziták maradványait elkülönítve 1/10000 g pontossággal lemérték. Azt a finom anyagot, amely 'a q.043 mm-es szitán átment, a leöblített anyaggal összekeverték s ebből a keverékből pipettával néhány köbcentiméteres mintát vettek ki közvetlenül a rázás után, majd 10, 20 mp, 5, 30 perc, 2, 5 és 25 óra után. A keverékben a különböző időpontokban található lebegő hordalék legna. gyobb részecskéit a Stokes-törvénnyel állapították meg. Az így nyert százalékszámokat összevetve a szitaelemzés eredményeivel, megkapták az eredeti mintavétel üledékanyagának szemcseeloszlását. Helyszíni méréseket összesen 10 esetben végeztek; esetenként 46—114 vízmintát vettek ki, mindenkor sebességméréssel egybekötve. Az adatokat és eredményeket 10 táblázatban és 83 grafikonban állították össze. Az egyes függélyek mérési pontjaira megállapították az ott ~ talált üledéktöménység és a mért vízsebesség szorzatát s ezekből megállapították az illető függély ülpdéksúlyának középértékét. Ezekből az értékekből az ismert módon kiszámították az egész keresztszelvényen át szállított hordalék súlyát. Hasonló eljárással állapították meg az egész keresztszelvényen át szállított homok súlyát s ezt levonva az egész szilárd anyag súlyából, megkapták a lebegtetett iszap súlyát. A jelentés feltünteti 10—10 ábrán a mérési keresztszelvény sebesség-, illetve töménységeloszlását. 28 ábrán szemlélteti a sebességet és az összes hordaléknak töménységét a mélység függvényében. 31' ábi;án a szemcse-eloszlást tüntetik fel. A jelentés elméleti következtetéseket nem tartalmaz, azt a kísérleti állomás egy későjjb kiadandó jelentésnek tartja fenn. Mégis levonja a tanulságot, hogy sokkal határozottabb összefüggés áll fenn a vízállás és a homokszállítás, mint a vízállások és az összes lebegtetett hordalék között. A szilárd anyag finomabb r?sze nem a vízállásnak, hanem a mellékfolyók hordalékosságának függvénye. Ha pedig túlsúlyban van a finomabb anyagok mennyisége, akkor a homoknak a vízállás szerinti függvénye sem olyan "határozott. A hordalékmozgást uraló törvényszerűség kivizsgálása szempontjából tehát nagy fontosságot kell tulajdonítanunk a durvább és finomabb anyagrészecskék elkülönített vizsgálatának. Az ábrák azt is mutatják, hogy a töménység és a szemnagyság általában nagyobb a fenék, mint a vízszín közelében, míg a sebeáség a vízszín közelében a legnagyobb. Ez az oka annak, hogy az egész függély mentén csaknem azonos mennyiségű lebegtetett hordalék vonul le. Minthogy azonban a yízszín közelében a lebegtetett anyag túlnyomóan finom alkatrészekből áll, a mederzátonyok képződésében a finomabb anyagnak kisebb szerepe van, mint a durvább homoknak. TÖRY KALMÁN. LIEFRINCK F. A.: Németalföld ivóvízellátása. (Water supply in the jíethcrlands. Különnyomat a Journal of the British Waterworks Associatior. 1946 áprilisi számából — 12 o„ 7 á. — D. C. 628.1(492)) >Ez a rövid összefoglalás egyenesen a külföld számára készült és ezért kitűnő tájékoztatást ad a németalföldi ivóvízellátás fejlődéséről és jelenlegi állásáról. Számunkra részben a földrajzi és földtani viszonyok bizonyos hasonlósága, részben a hollandusoktól a legutolsó félszázad alatt megtett út tanulságai miatt különösen érdeke®. Ha összehasonlítjuk az ivóvízellátásra annyira jellemző tifusz.megbetegedési arányszámokat: 100.000 lélekre Magyarországon 1938-ban 69.8, Hollandiában/1903-ban 53 (1937-ben 2.7!), vagy ha figyelembe vesszük , hogy az elsőként megépült amsterdami vízmű üzembehelyezésétöl (1853) 1900-ig főként csak a 10.000-nél több lakost számláló községek és városok kaptak vízvezetéket, kiviláglik, hogy az ivóvízellátás terén ma kb. ott tartunk, ahol a hollandusok a századforduló iáján. Tanulságos tehát megvizsgálni, hogyan jutottak el a mai színvonalig, amikor az ország lakosságának. 85%-át magában foglaló 688 község élvezi a vízvezeték áldásait. (Nálunk 15%-ra becsülik a vízvezetéki vizzel "ellátott lakosok arányszámát, ' de 19S0-ban — a tvhat. városokat figyelmen kívül hagyva — a vidéki lakásoknak csak S.S%-ában volt vízvezetéki csap!). Nyilván az 1,^99-ben alakult Vízvezetékiigyi Egyesület (Vereeniging voorWaterleidingsbelangen in Neder. land) érdeme, — amely, akárcsak a mi Hidrológiai Szakosztályunk, az ivóvízellátás ügyében érdekelt szakembereket egyesíti közös munkára, — hogy 1910-ben a németalföldi kormány Ivóvizellátási Bizottságot szervezett, és melléje külön műszaki hivatalt rendelt. (A Hidrológiai Szakosztály első ízben 1931-ben javasolta az Országos Ivóvizellátási Tanács felállítását és javaslatában egy központi végrehajtószerv is szerepelt.) A hivatal működésének második évében, 1912-ben, szervezték meg az eísö nagy, 24 községre kiterjedő, községközi vízmüvet Dél-Bevelandban. A hollandusok választotta út tehát helyesnek bizonyult. Le is vonták a kellő következtetést és 1913-ban felállították a népjóléti minisztérium közegészségügyi osztályának egyik •önálló szerveként működő' Állami Ivóvizellátási Intézetet, (Rijksinstituut voor Drinkwatervoorziening) melynek munkaköréről és rriai szervezetéről az I. ábra ad képet.