Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - KÜLFÖLDI SZEMLE - PARDÉ M.: Folyamok és folyók. Ismerteti: dr LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR

XXVII. évf. 191,1. 9—12. Kzaih. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 111 gásban; 1931-ben 200 m szélességben és 100 m hosszban suvadtak le a pala rétegek. Capengais „fekete föld"-je a Saint-Gillaume hegynél, Embrun fölött, hatalmas suvadással jutott le a völgybe. Olaszországban, az Apenninekben márga rétegekben iszap-ár folyt.

1 Mindenhol kikutatható, hogy a hegyipatakok vízének odaszivárgása, közreműködése, néhol a felhőszakadás volt az ok. Ezeken a helyeken a terep hullámos, jelezve a felső talajrétegek mozgását (pl. Chablais-ban, Savoie tartomány területén). Chátelard-ban (Savoie-ban), 1931-ben krétamészkő rétegeken homokos márga rétegek suvadtak le és árasztották el a környéket. 6 millió m

;

! tömeg mozdult itt el, négy ágra szakadva: qz iszapos törmelék óránként 60—150 m-t haladt. Bourg-Saint-Maurice mellett 1919-ben a moréna 150 m széles szakaszon vizet átnemeresztő foltos palákon csúszott. Fourviére-nél "(Lyon) 1930 novemberében moréna mozdult el azután, hogy a közelében egy 10 m magas támfalat lebontottak. Grenoble közelében, Chartreuse de Fpurvoirie-nél 1930 novemberében ugyancsak moréna mozdult meg 500 ezer m

3 tömegben. A Fourviére melletti suvadás helyen nemcsak moréna, hanem,molasse (finom homok, iszappal, agyaggal keverve) és kristályos pala törmelék is jelen volt. Ezek között ,a rétegek között meghúzódott a víz és mivel tökéletlen volt az elvezetés, bekövetkezett a suvadás. Ezektől eltérő, nálunk ritkább talajmozgás a hegyi patakok iszapos törmelék-áradata. Ez a jelenség esős évszakokban, illetve hóolvadás után következik be. Tarentaise-ben Sécheron és Morei, Maurienne-ben Saint Martin de la Porté és Bonrieu mellett látni ilyen iszápos törmelék-áradat nyomát. E vidéken az Arc folyó egyik oldal-ágának, a Riou-nak 24 m széles szakaszán figyelhető - meg az iszapos törmelék. Az előbbihez hasonló a moréna-áradat; erre jó példa a Saint-Gervais-i, 1892 július 11- és. 12-i kiöntés; 100 ezer m

3 kitöltötte ekkor a Bianossay melletti völgyet. Földalatti üregek beszakadása következtében is előállhatnak bemélyedések, beomlások olyan helyeken, ahol az altalajban gipsz van. Connex közelében, Mure körül figyelhetők meg ilyen töbörök. Tavak gátjainak beszakadása folytán előállt talajmozgásokat is figyelembe kell venni. Ezek elég ritkák, de ha bekövetkeznek, igen Sok kárt okoznak. Ilyen volt a Burg d'Oisans melletti tó gátjának beszakadása 1219 szeptember 14-én. Szeizmikus hatások (földrengések) ie okozhatnak talajmozgásokat, omlásokat; a Mont-Blanc környékén észlelték ezt a jelenséget 1905 július 13-án. A rétegek áthajlásából származó talajmozgások akkor következnek be, ha a rétegek meredeken dőlnek és a rétegfejek szintvonalak jnentén helyezkednek el. Itt a nehézségi erőnek is szerepe van. Val de Bagne, Val D'Illiez körül találni erre szép példát. 50 m vastag kristályos pala mozdult itt meg. . Az érdekes esetek felsorolása után összefoglalja a szerző .a tanulságokat, a baj megelőzésére követendő eljárást. Szerinte a szeizmikus okok alárendeltek, a talajmozgások oka végeredményben mindenütt a- Kii. Ha nem vastag a fedő rétegcsoport, akkor a rétegeknek robbantással való eltávolítása, minden más esetben a víz elvezetése a feladat. Felszíni alagcsövezés a nem mélyen levő és nem vastag, vizet tartalmazó rétegeknél alkalmazható eredményesen. Szivárgókat is ajánl. A talaj felszínének elmozdulásai fásítással is megállíthatók. Különös figyelmet érdemel a gipszes talaj; ilyen helyeken a mozdulatlan, teherbíró talajig kell lemenni. Az agyaglejtök hajlamosak a suvadásra; repedések, bemélyedések, fák dőlése figyelmeztetnek erre. A szerző egyébként felhívja a figyelmet arra is, hagy ezek a talajmozgások kicsinyben hü másai a nagy hegyrendszereket létrehozó folyamatoknak. * ' Dr. PAPP FERENC. PAKDÉ M.: Folyamok és folyók. < Fieuves et riviéres. Colin A. sorozat, 155. sz. 2. átdolgozott kiadás. Párizs. 1947. — 224 o., 18 á., 27 t., Ir. — D. C. 551.482) PARDÉ professzor, a grenoblei vízimérnöki főiskolán (École des IngénieurS Hydrauliciens) a hidrológia előadója, nemcsak a francia hidrológusok vezéralakja, hanem világviszonylatban is kimagasló tekintély. Népszerűen megírt kis zsebkönyve 1933 óta második kiadását érte meg. Ez természetesen nem a nagy tudós tekintélyéből következik, nem is azt jelenti, hogy a francia közönség valamilyen különös lelkesedéssel fordult volna a hidrológia felé (noha a francia társadalmi élet, a napisajtó és különösen a heti- és havi folyóiratok jóval nagyobb figyelmet szentelnek a tudománynak, mint hazai köreink), hanem egyszerűen a •jó könyv dicsérete. PARDÉ professzornak nincs szüksége az írástechnika nagyképű, az olvasót megszédítő fogásaira; nem használ riasztó képleteket, sem "bonyolult grafikonokat. Fegyvere hatalmas tudása, az egy életen át szorgalmasan gyűjtött óriási adathalmaz, a gall szellem világos- rendszerezőkészsége, ill. az ebből folyó kristálytiszta szerkezet, és a bámulatosan gazdag foáncia nyelv, amelynek segítségével helyenkint valósággal költői köntösbe öltözteti száraz mondanivalóját. Könyvének három főrésze rendre a vízlefolyást befolyásoló tényezőket, a hidrometria kérdéseit és a folyók vízjárását tárgyalja. A felszíni lefolyást szabályozó tényezők közül — a szokásos beosztástól eltérően elsősorban a domborzat szerepét emeli ki, mert a,lát, szólagos elsődleges jelenségnek, a csapadékjárásííak 1 az alakulása már okozati kapcsolatban van a domborzattal, és a folyók életüteme, — írhatnám vízmérséklete, — ugyancsak a domborzat függvénye. (A vízrendszer felépítése, a lejtők és a völgyek esésviszonyái, a tengerszintfeletti magasság, a völgyek és a medrek beágyazottsága, a lejtök tájozódása, stb.) Az időjárási elemek változásainák motorja a hőmérséklet, de a szerző részletesebben csupán a csapadékviszonyokba} foglalkozik. A hőmérséklet szerepét csak ezekkel kapcsolatban, a hóolvadás elemzése során, és a párolgási is a lefolyás Szempontjából tárgyalja. Különösen érdekesek a hóra és a jégárakra vonatkozó fejezetek, (a hóborítási arányszám és a jégárak alsó határának rövid- és hosszúidejű változásai) amelyéknek a hazai hidrológiai munkákban, — természetszerűen, alárendelt szerep jut. A felszín áteresztőképességének régebben túlbecsült hidrológiai jelentőségét határozott állásfoglalással a kellő mértékre szállítja le a szerző. Rámutat egyrészt arra, hogy a felszín lejtésviszonyai mellett mennyire eltörpül ennek a hidrológiai tényezőnek a szerepe, másrészt milyen mértékben változik az áteresztőképesség a fagy-, vagy pl. a magas hegységek lejtőinek tövébea sorakozó törmelékkúpok hatására. Mindezek folytán a vízjárás szélsőségeit sokkal inkább befolyásolják az időjárás yáltozásai, mint a közetek víztározása. Az át epesztő felszín nem szaporítja feltétlenül a kisvízmenynyigégét és nem mérsékeli mindenkor az árvizet. A források vízhozamingadozásait és a karsztjelenségeket, a hordalékképződést, a lejtők pusztulását és ezekkel kapcsolatban az erdők hidrológiai szerepét külön fejezetekben tárgyalja/ a könyv.