Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - KÜLFÖLDI SZEMLE - TARAS M.: Szabod klór titrálása metilnaranccsal. Ismerteti: dr. GEDEON TIHAMÉR - MORET L.: Talajmozgások a hegységekben. Ismerteti: dr. PAPP FERENC

110 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVII. évf. 19/,7. 9—12. szám. lítós lefolyását a fogyasztástól, biztonsági tartalékként működik. A nyomásszabályozó /víztorony nem gazdaságos, mert legalacsonyabb vízszintjét egy 30—40 évvel későbbi állapotnak megfelelően kell felvenni. Itt 30—40 évig nyomástöbbletet kell biztosítani. Csqk nyomásszabályozás esetén tehát jobb az egyszerű — nyomósváltozásokat kiegyenlítő —- állványcső alkalmazása. Ha mégis félépítésre kerülne egy víztorony, azt leggazdaságosabb a hálózatnak a gépházzal ellentétes oldalára helyezni. A biztonsági tartalékként működő víztoronynak már nagy jelentősége van

: Előnyök jelentkeznek, rrielyek az emelőmagasság növekedését részben vagy egészben ellensúlyozzák. Ennek a víztoronynak, vagy medencének legkedvezőbo helye a fogyasztás súlypontjának közelében van, kissé a hálózat vége felé eltolva. A kiegyenlítő medence térfogata a napi szállítási és fogyasztási görbék közötti területrészből határozható meg. A medence tartalékként kellő biztonsággal akkor /működhet, ha a nyomási görbe mélypontja sohasem kerül a megkívqnt városi biztonsági szint alá. A kiegyenlítés előnyei a súrlódási munkából határozhatók meg. A fogyasztáshoz -igazodó szállítás súrlódási munkája, illetőleg a súrlódás üzemköltsége egy kiragadott esetben 33%-kal nagyobb \mint az egyenletesé. Ez az eltérés annál nagyobb, minél nagyobb a fogyasztás napi ingadozása. Az egyenletes szivattyúzásnak megvannak az anyagi előnyei, tehát erre különösen a termelőtelepeknél, ahol XJ kutak, szűrők üzeme is ezt kívánja, mindenképen törekedni- kell. Az eddigi megállapítások egyetlen medence szerepét vázolták. Két vagy több medence együtt dolgozásának tanulmányozása mór lényegesen bonyolultabb feladat. Ha a medencék közel vannak egymáshoz és nagy átmérőjű cső koti őket össze, akkor ugyanúgy viselkednek, mintha egy medencét képeznének, de az általános esetben, amikor a hálózat különböző pontjain vannak és a csősúrlódás köztük a' vízmagasságukhoz viszonyítva lényeges értéket vehet fel, a megoldás majdnem lehetetlen. A legnagyobb nehézség ilyenkor a medencék megfelelő magastági elhelyezésének meghatározása. A két medence adott csővezeték mellett csak bizonyos határok között dolgozhat össze mesterséges beavatkozás nélkül. A beavatkozás, részletes ismertetése már nem képezi az előadás tárgyát. '< KÜLFÖLDI SZEMLE

1 TARAS M.: Szabad klór titrálát i metilnaranccsal. (The Micro-Titratiüii of Free Chlorine With Metlfc-yl JOrange. Journal of the American Water Works Association. 38. k„ 1946/10. sz., 1146. o. — 5 0., 2 t., 1 á„ Ir. — D. C. 543.361.3) A régebbi módszer szerint a viz szabad-klór tartalmát jódkeményítös eljással titrálva határozták meg. Az első irodalmi adat 1915-böl származik, melynek alapjáp a klórt jósav jelenlétében metilnarancs-csal meg lehet határozni. 1 cm

3 0.005%-os metilnarancs oldat 21.9 f g klórt mér. 1 cm

3 0.005%-os oldat 50.0 > g metilnarancsot tartalmaz. Ezen az alapon a metilnarancs: klór arány 2.28. Ha molekuláris arányban számítjuk: 1 mol. metilnarancs 2 mol. klórt köt le. Az arány 2.34. A különbség 2.28-hoz kísérleti hibából adódik. (CH

3)

2NC

6H

4N = NG

6H SO

sNa+ 2. Cl

2 > >- (CH

3),

2NC

6H

4NCÍ

2'+ Cl

2NC

6H

4S0

3Na. 100 cm

3 vizet porcellán tálban 2—4 csöpp hígított sósavval savanyitunk meg, majd állandó keverés közben 0.005%-os metilnarancs oldattal titráljuk a rózsaszín színeződés megjelenéséig. Hogy a klór értékét milligramm/liter értékben kapjuk meg, az alábbi képletet használjuk: Cl

2 = 0.04 -f (0.217-X metilnarancs cm

3). A felhasznált oldatok: Metilnarancs törzsoldat (1 literben 0.5000 g metilnarancs feloldva). Titráláshoz ebből az oldatból Í00 cm

3-t véve 1 literre hígítjuk (0.005%-os). Hígított sósavoldat (428 cm

3 tömény sósavat 1 literre higítunk). Megjegyzések: A hígított sósav jelenléte a vegyfolyamatot pillanatszerű lefolyásúvá teszi. Kénsav, salétromsav, vagy ecetsav jelenléte késleltetöleg hat. A titrált víz pH értéke 2 és 4 közé essen. A vegyfolyamat lefolyására a legkedvezőbb pH:3. A hőmérsékletnek 0 és 25° C között befolyása nincsen. Ferri vasnak és nitrátnak 25 mg/llt. mennyiségig, a titrálásra lényeges befolyása nincsen. Klórdioxid jelenléte a titrálás végpontjának megjelenését zavarja. Ammónia erősen zavar. ' Dr. GEDEON TIHAMÉR. • \ 1 Cikkek sorrendje o nemzetközi tizede-s rendszer szerint. MORÉT L.: Talajmozgások a hegységekben. (Les éboulements de terrains en montannes. La Revue „les Alpes" kiadása. Grenoble, 1945. — 49 o.. 9 á., 9 f. — I). C. 551.43:624.131.31) ., Ez a tapulmány összefoglalja a talaj felszíni mozgásait, különös tekintettel az Alpokra' A szerzőt a tapasztalat, az éles megfigyelőkészség vezeti az áttekintésnél, a különbségek felsorolásánál. Rámutat arra, fcrogy a felszín alakulása állandóan tart. Megkülönböztet sziklás, mozdulatlan, merev részt, és abból származó, arra telepedő puhább mozgó, laza kőzetet. A kőzetek ielszíni elmozdulásainál omlásokat és csúszásokat sorol fel, esetekkel, különböző változatokkal. Az omlásoknál példákat említ fel arra az esetre, amikor keményebb vízáteresztő rétegek telepednek puhább, vizet átnemeresztő közetekre. (Chambéry-től D-re kréta-mészkö, Diablerets-nél ugyancsak kréta-mészkö omlott le. Dérochoir mellett Savoie-ban 6 millió m

3 mészkő három tó vizének leszivárgása következtében zúdult le. Sixt-nél, a Giffre völgyében a szikla omlása következtében egy tó keletkezett. Svájcban közismert a Righi flis konglomerát szikla omlása,- ahol a felázott filliten 15 millió m

3 anyag hároiV helységet öntött el. Az Arvé völgyében, a Rocailles fennsíkon kréta mészkő Arthaz-ig jutott le, ugyanitt a Borne sziklaszoros az Arvé gleccsertől volt elzárva, itt a gleccser is működött.) A kőzetek elválása merCtén is bekövetkezhetik lassú elmozdulás, ilyen fordul elő Dranse de Bagne és Dixence között (Rosa v Blariche kristályos pala rétegei lassú mozgásban vannak). A Maurienne szénbányák környékéi! antracitos rétegek különítenek el homokkövet, illetve konglomerátokat. Egy másik fajta réteg-elmozdulás: a csúszás, amikor a dőlés irányába ható rétegek elmozdulnak saját súlyuknál fogva, rendszerint márgás, agyagos rétegeken. Ezeket a csúszásokat mi suvadág néven említjük, az előidéző ok ezekben az esetekben is a víz, illetve Igen sok helyen a gleccser. Jarriér vidékén Saínt-Jean-de Maurienne-nél liász palás rétegek vannak állandó moz-