Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - MAGYAR SZEMLE - CIKKEK - GREGOR ALADÁR: Vízerőművek a magyar energiagazdálkodásban. Ismerteti: SALAMIN PÁL

XXVII. Jvf. 191,1. 5—8. szám. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 109 szültség-állöpot elmélete alapián felállított .egyensúlyi féltételekkel megteremtette a földgátak sztatikáiéit, s a nyíró- és normálfeszültség legkedvezőtlenebb viszonya alapján a csúszási "felület helyzetét meghatározta. \ A föld-&átak újabban kialakult' méretezése azon az ismereten alapszik, hogy bármely talajnemnek a nyírószilárdságát (T) különböző víztartalom és normális erőhatás (á) mellett lalporatóriúmi kísérlet útján meg lehet állapítani. E ké^ érték hányadosa adia a csúszási tényezőt (n — T/aj. Ha már most a gáttest bármely pontiában különféle terhelési állapot mellett meghatározzuk a normál és nyírófeszültséget és ebből számítjuk a csúszási tényezőt:' ahol a számított érték nagypbb, mint a kísérlettel megállapított csúszási tényező, ott csúszás következetik be, s ilyen pontok összefüggése adja a csúszási felületet. A számított és a kísérleti érték egybevetésével képet nyerünk a csúszási biztonság mértékéről is. Az eddig vázolt elvek egységes gátszelvényre vonatkoznak. Abban az esetben, amikor a középre b eépített m a g f a l

x a gát#zelvényt két részre bontja, a két félszelvény vizsgálatánál a megfelelő nedvességtártalom figyelembevételével úgv járunk el, mint az egységes szeJvénynél. A magfalra ható erőhatást két részből összetettnek foghatjuk fel: az egyik rész az egységes szelvénynél üres medencénél fellépő feszültségek, a másik rész a telt medencénél fellépő'iárulékos erőhatások, amiket a víz nyomása és jelenléte hoz létre. Minthogy rfem ismerjük a földanyagban ajeszültség és alakváltozás közötti összefüggést, itt sztatikailag határozatlan erőhatásról Van szó, amelynek azorYban, a fentebb említett erőhatások szerint, az alsó és a felső határát ismerjük. « Elvileg ezzel az Ehrenberg és Tölke által kezdeményezett új eljárással lehet a földgátak vizsgálatát végezni, amelynek gyakorlati alkalmazása még több nehézséget és feladatot vethet fel,'mert ez az eljárás még' nincsen kellő tapasztalattal feltárva. A támfalként mőködő falazott gátak méretezésének tárgyalásánál az itt ismertetett előadás foglalkozott a gáttestre ható külső^és belső erők megállapításával, amiknek 'ismeretében a gátszelvény nyomási vonalát szerkesztik meg. Azután a vízszíntes metszet bármely pontjára nézve az' általános szilárdságtan ismert módszere szerint számítiák a főfeszültségeket, illetve a redukált főfeszültségeket. • MÁTTYUS SÁNDOR: Vízmüvek tervezése. |A MÉRNÖKI TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET 1947. évi tanfolyamán elhangzott előadássorozat ismertetése. — D. C. 628.1) Az előadó a vízművek tervezésének legbonyolultabb és legáltalánosabb esetével, a városi vízművek tervezésével foglalkozik. A tervezést három lépcsőre tagozza: az előtanulmányok elvégzésére, az általános és a részletes tervek elkészítésére. Minden egyes fokozat feladatait behatóan ismerteti saiát ímegfigyelései, tapasztalatai és kutatásai alapján. Két vezérelvet tart szem'előtt. Az egyik elv a vízellátói biztonsága, a másik a gazdaságosság. A biztonság megköveteli, hogy vízellátási zavar csak egészen-kivételes esetben fordulhasson elő, akkor is csak rövid ideig tartson, és a lehető legkisebb területre terjedjen ki. A gazdaságossági elv pedig azt fejezi ki, hogv a ví^: minél olcsóbb legyen, vagyis a befektetett költség minél kisebb, és az üzemköltség minél alacsonyabb legyen. A két, többnyire ellentétes elv követelményeinek .kielégítése és kiegyenlítése a tervező mérnök jelentős feladata. Az előtanulmányok ismertetésénél részletezi az előadó a vízszükséglet mégállapításának útját, a vízszerzési lehetőségek felkutatásának eljárásait, a rendszeres hidrogeológiai felvétel jelentőségét, a vízelosztás helyi adottságait, a hálózati nypmás helyes megállapításának módját, a városrendezési elgondolások, tervek befolyását és az energiaellátás szerepét. Az általános terv kidolgozása kiterjed a felderített vízszerzési lehetőségek felülbírálására, a legmegfelelőbbnek kiválasztására, a termelés rendszerének, a termelőtelep és az átmenőtelep helyének és a gépi berendezéseknek meghatározására, az elosztóhálózat magassági övezetekre való osztására, a medencék helyének és térfogatának, továbbá-a főnyomócsövek és az elosztócsővezetékek nyomvonalának és méreteinek megállapítására, és végül a továbbfejlesztés megtervezésére. Az előadó részletezi a vízműyek tervezésével kapcsolatos feladatokat, mind az általános, mind a részletes tervek kidolgozása szempontiából. Megismerjük a víztermelő berendezések, a termelőtelepek, a csőhálózat, a medencék, a gépi berendezések, a szerelvények, a fogyasztók bekapcsolásának minden jelentősebb részletkérdését. ^ A részletek vázolása után kiemeli az előadó újra a vízművek fejleszthetőség é-nek jelentőségét. A víznyerő berendezések, a csőhálózatok, a gépészeti berendezések tervezésének egyik leglényegesebb szqbálya a későbbi szükséglet ájtal megkívánt fejlesztés lehetőségének biztosítása. Ennek a szabálynak a betartása csak. a vízművek csőhálózatának, berendezési tárgyainak állandó megfigyelésével ojdható meg jól. Szükséges a helyesen megszervezett vízhiány-statisztika, az időnkénti nyomásfelvétel és a körzetek vízfogyasztásának rendszeres feldolgozcisa. Hasonlóképen a vízmű berendezési tárgyaif is állandóan szemmel kell tartani. Például a. termelőtelepek kútjainak állapotát a vízállások, a süllyedések állandó mérésével, az anyagbehordás't időnkénti kúttalpméréssel kell ellenőrizni. i ' — A fentiekben röviden vázolt előadássorpzat tudományos és gyakorlati eredményei, megállapításai itt nem részletezh'etők, legföljebb példaképen kiragadható az előadó által bemutatott részletkérdések sorából az egyik legjelentősebb tjjdományos érdekű kérdéscsoport: a hálózati nyorfíás szabályoz ásá-nak, a víztorony elhelyezésének síkvidéki városban való ésszerű megoldási módja. A hálózati nyomás helyes megválasztása a vízműtervezés egyik legföntosabb feladata. A hálózati nyomás legkisebb éirtékét a vízellátás biztonsága szabia meg. Viszont a gazdaságosság' követelménye megkívánja, hogy a hálózati nyomás ennél csak egyéb szempontok által megkívánt szükséges mértékben legyen nagyobb. Sík területen fekvő, azonos magasságú házakkal beépített város esetében a legkedvezőtlenebb nyomásviszonyokat a termelő teleptől legtávolabb fekvő épület határozza med~ Ennek a közelében felállított manometer mutatóállása elektromos átvitellel a szivattyútelep működését szabályozhatja. A város határának kitolódásánál a gépházi nyomás egyszerű növelésével megoldható a szükséges nyomástöbblet biztosítása. •' A víztorony nélküli szabályozás azonbar} eredményes csak akkor lehet, ha a szállítás egészen pontosan követi a fogyasztást. Ez csak kivételes esetekben érhető el, ezért általában gondoskodni k£ll víztoronyról, vagy nyomáskiegyenlítő állványcsőről. A víztorony szerepe kétféle lehet: Szabályozza a hálózati nyomást, kiegyenlíti a fogyasztás ingadozása következtében fellépő nvpmásemelkedéseket és eséseket, vagy ezen felül függetleníti még többé-kevésbbé a sz '