Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - MAGYAR SZEMLE - CIKKEK - GREGOR ALADÁR: Vízerőművek a magyar energiagazdálkodásban. Ismerteti: SALAMIN PÁL

108 HIDROLÓGIAI sKÖZLÖNY XXVII. évf. 191,1. 5—8. szám. A kisesésű erőművek két főcsoportra oszthatók: 1. üzemvízcsatornázás, 2, folyami vízerőmű. Mindkét faita erőmű minden szerkezeti elemének szükségességét és méretezését a megoldandó, feladatokból kell levezetnünk és a rendszerint mindig mas és más adottságokhoz alkalmazkodva kell megterveznünk. Evégből az előadó részletesen foglalkozik mindazokkal a jelenségükkel, amelyek< az általános elrendezést a legnagyobb mértékben . befolyásolják. Részletesen taglalja a különböző i é g k é p z c>d é s i ^formákra vonatkozó régebbi és újabba elméleteket, továbbá a vízerőművek termelése szempontjából végzett azokat a laboratóriumi hordalék-kísérleteket, melyek a vízkivétel helyének és szögének helyes tmegVálgsztására irányulnak. E két utóbbi "kérdésben 4 legújabb elméleti kutatások és kísérletek számos olyan megállapítást eredményeztek, amelyek által ft-jelenségek jobban áttekinthetők és rendszerezhetők. Különös figyelmet érdemel a g e b e k elhelyezése és a gerebnyílás megválasztása. A halászat, az uszadék, — la jég —) levonulás és a fenékjég képződés szempontjait a . választott turbinaszerkezet követelményeivel egybevetve kell a gerebnyílás megengedhető legnagyobb méretét megállapítanunk. A vízkivételi mű és az üzemvízcsatorna méretezése utáh a tulajdonképpeni erőtelep tervezése következik. Az erőtelep tervezésének Talán legkényesebb részei azok, amelyek a vizimérnök (hidrológus és statikus) és a gépészmérnök (turbinaszerkesztő és elektromérnök) munkakörének határfelületén vannak. A helyes megoldás érdekében tehát a vizimérnöknek' alaposan ismernie kell a turbinák működését, de különösképpen a csigaház és a szívócsatorna Iszívócsől szerepét és méretezésének alapelveit. Ezeknél a kérdéseknél az előadás a vizimérnöki szakkönyveknél általában szokásos részletességet jóval túllépi, hivatkozva arra a tapasztalatra, hogy az egyoldalúan vizimérnöki szempontokból kialakított erőműveknél' alapos rongálódást és számottevő üzemzavarokat okozott már a helytelen szívócsatornakiképzés okozta k a v i t á c i ó, valamirlt megfordítva: a gépészeti szempontokból elkövetett túlzások az alapozás költségeiben okoztak tetemes és Jelesleges növekedést. A kavitáció kérdésével részletesen foglalkozik az előadó, a legújabb kavitációs kísérleti állomások kutatásait és eredményeit is ismertetve. A turbina és a generátor magassági elhelyezésének és kapcsolatának megoldását ugyancsak részletesen tárgyalja, míg a gépészeti és elektromos berendezések szerkezeti megoldását csak a vízimérnök tervező számára szükséges módon érinti. A vízerőművek tervezésével és építésével kapcsolatos mélyépítési és sztatikai feladatok közül csak azokra hívja fel a figyelmet, amelyek főképpen csak vízerőműveknél fordulnak elő, mert az egyéb feladatok már nem a vízerőhasznosítás, hanem az általános értelemben vett vízépítési alapozások körébe esnek. Figyelget érdemelnek még a különleges vízerőhasz nosítási megoldások: ]. esésnövelő berendezéssel kapcsolatos folyami erőmű; 2. a gáttestbe épített (vízalattif erőmű; 3. fnegosztott folyami (mederpilléresl erőmű. Végül a kisesésű erőművek gazdaságossági kérdésével, tehát a költségszámítás és a termelt villamos energia-egységár meghatározásának módjával foglalkozott az előadó, részletesen kitérve az egyéb erőművekkel (hőerőmű; nagyesésű, tározással kapcsolatos vízerőmű) való együttműködés módjaira is. Minthogy a vízerőhasznosításnak — egynéhány erőmű szakfolyóiratban való ismertetéseit leszámítva — nincsen még hazai irodalma, az előadó súlyt helyezett arra, hogy a vízerőhasznosítással kapcsolatos műtárgy és szerkezeti elem megnevezéseket és fogalmi meghatározásokat egyértelműen rögzítse, illetve . azokra — kialakult szóhasználat hiányában — javaslatot tegyen. Mind az üzemvízcsatornázás, mind a folyami vízerőművek általános elrendezésének és szerkezeti részleteinek ismertetése külföldi ktsesésű erőművek rajzainak 'bemutatásával történt. Egyben bemutatásra került a tiszalöki vízlépcső általános terve is. SZILÁGYI GYULA: Völgyzárógátak méretezése. (A MÉRNÖKI TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET 1947. évi- tanfolyamán elhangzott előadássorozat ismertetése. — D. C. 627.824) A völgyzárógát méretezése, vagyis a gátszelvény sztatikai és szilárdságtani vizsgálata csupán egvik részletművelete a víztározás tervezésének, ami tudvalevően három irányú alapvető előtanulmányon nyugszik: a geodéziai, a "hidrológiai és a geológiai felvételeken, adatgyűjtésen, Hletve tanulmányon. Ezeknék gondos elvégzése során" alakulnak ki a legfontosabb általános tételek, mint aminő a gát helye, a gazdaságosán tározható és kiszolgáltatható víz mennyisége, a tározott víz szintmagassága, a gát anyaga, a gátszelvény típusa, és ezek utáfi következik a tervezésnek egyik részlete, a gát szilárdságtani számítása, az ú. n. méretezés. A gát anyagának megválasztásánál, tekintettel a nagytömegű anyagszükségletre, mi.nden esetben lényeges befolyással esik latba az, a körülmény, hogy elérhető távolságban, milyen anyag található és szerezhető be, emellett azonban az alaptalaj igénybevétele tekintetében falazott gátra csak jó teherbírású sziklatalaj esetében lehet gondolni, míg gyengébb teherbírású, földanyagú alaptalajnál a földgátak létesítése nyomul előtérbe. Hazai viszonyaink között — feltételezve vízgazdálkodásunk egészséges irányú fejlődését, amikor a természetnyuftotta adottságok melett elébgé szűkös víztározási lehetőségeink megvalósítása is sorra kell, hogy kerüljön — országunk Jopografiai és geológiai alakulatánál fogva túlnyomóan földgátak építése jöhet szóba, tehát hazai vonatkozásban ez a gáttípus érdekel minket elsősorban. De a földgátdk kérdése azért is érdekesebb, mint a falazott gátaké, mert ezeknek méretezési alapelve a talajmechanikai ismeretek kifejlődésével és elterjedésével- az utóbbi években algkult ki, míg a faiazott gátak méretezésénél követett eljárás régebben kiforrott szilárdságtani elvek alapján érte el mai állapotát. A földgátak elméiéti alapon nyugvó méretezésének és számításának főcélja a gát szelvényének bárrViely pontjában a feszültségi állapot és a csúszási biztonság meghatározása. Minden ilyen számításnál lényeges szerepet játszik a gát anyagának nedvességtartalma, vagyis a tározó medence bármely vízállásához az átszívárgási áramkép megszerkesztése, amire hidrodinamikai ismereteinknek a két utóbbi évtizedben bekövetkezett fejlődése adott módot a sík potenciálmozgás elméletének kifejlesztésével és ennek a konform ábrázolás által történő gyakorlati alkalmazásával. A fö I d g á t a k c s ú s z a s i z t o n s á g á-nak megállapítására kezdetben a földnyomáselmélet alapján kerestek és találtak többé-kevésbbé kielégítő megoldásokat. Különösen KREY vitte előre ezt a kérdést azáltal, hogv a földnyomáselméletet kiegészítette" a feszültségi ellipszis alapján meghatározott feszültségi állapot fogalmával. y EHRENBERG, OHDE-val együttműködve tett ezen a térén jelentős lépést, és ezek nyomán TÖKLE a földfe-