Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - MAGYAR SZEMLE - CIKKEK - GREGOR ALADÁR: Vízerőművek a magyar energiagazdálkodásban. Ismerteti: SALAMIN PÁL

XXVII. évi. 191,1. 9—12. szám. T HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 107 folyadékoszlop, — lendületénél fogva, — most már szekundér víz alakiában — a nyomócső kifolyónyílásáig emelkedik és a terhelőmagasság arqnyában lassított áramlással kifolyik, mindaddig',' amíg a vízoszlop lendületét el nem vesztette és a nyemószelep záródik. A nyomószelep zárása úiabb ,-vízlökést /okoz, amelynek első depresszió-hullérrja az . indítós^lepet pillanatnyilag tehermentesíti, — ez tehát kinyílik és ezzel a játék szakaszosan ismétlődik. A kos szakaszos vízszállítását a-nyomószelep után beiktatott légüst teszi egyenletessé. Előadó ismerteti elméleti és kísérléti kutatásainak eredményeit és rámutat a vízemelő kos ama saiátosságára, amely másfajta szivattyúk üzemi tapasztalataival éppen ellentétes. Amíg ugyanis az örvényszivattyú vízszolgáltatása a terhelőmagasság túlságos megnövelésével szűnik meg, addig a vízemelő kos csak akkor szállít vizet, ha egy a megszabott alsó határmaga sság fölé kell a vizet emelnie. (Ellenkező esetben a deprésszióhullám nem apasztja a nyomást az indítószelep nyitásához szükséges mértékben). Véáül a Műegyetem vízerőgép-laboratóriumában üzem alatt is bemutatja a vízemelő kosnak egy teljesen zajtalan működésű, jóhatásfokú változatát is. 3. A légnyomásos vízemeiő (mamutszivattyú) működési elve lényegében megegyezik a gázoskút üzemével: mindkét esetben a felszálló-csőbe zárt vízoszlopka adagolt gázbuborékok (ill. légbuborékok) csökkentik a keverékoszlop sűrűségét abban a mértékben,, hogy az a hidrosztatikai nyomás következtében a cső szájáig emelkedik és kifolyik. A mamutszivattyú szabatos elméletét a gázoskútnak KAMPE nyomán továbbfejlesztett elméletével állítja párhuzamba és ismerteti mindkét elmélet elvi alapjait. Rámutat arra, hogy a két vízemelő közül a keveredés jósága szempontiából a gázoskút a tökéletesebb, mert a nagy mélységben elnyelt állapotban levő gáz a határmélységig emelkedő vízoszlopban apró-, egyenletesen elosztott buborékok alakjában válik ki. Ezzel szemben a mélykút felszálló-csövébe adagolt sűrített levegő jóval nagyobb, egyenlőtlenül elosztott buborékok alakjában jut a vízoszlopba, és ennélfogva e buborékok előresietése az emelkedő vízoszlopban ióval nagyobb. Minél nagyobb a buborékok előresietése a keverék áramlási sebességéhez képest, annál sűrűbbé válik a gázvízkeverék, annál kisebb tehát a mamutszivattyú hatásos szállítómagassága. A buboréknagysággal növekedő ú. n. szlip-veszteséget a Ipgadagoló-szerkezet tökéletesebb kialakításával lehet apasztani és ezzel a vízemelő hatásfokát iavítani. Az adagolás mennyiségi befolyásának szabatos megállapítása érdekében az előadó bevezeti az adagolás jósági fokának a fogalmát, annak számértékét pedig az előrejietési sebességek arányszámával fejezi ki, alapul véve a gázoskút tökéletesnek minősíthető adagolását. Előadó ezután vázlatosan ismerteti a gázoskút és a légnyomásos vízemelő szabatos elméletét és rámutat az eddigi elméletek hibáira, melyek részben az előresietési sebesség nagyságának erős túlbecsüléséből, részben pedig az áramlási veszteségmagasság aláértékeléséből erednek. Ez a veszteségmagasság ugyanis a fajsúlyárány harmadik hatványával arányos, a veszteségek tehát a légadagolás fokozásával rohamosan növekednek. Bemutatja azokat az egyszerűen kezelhető görbe-sorokat (paraméteres jelleg-görbéket), hmelyek, az eléggé bonyolult számítások elvégzése nélkül, minden üzemállapotra közvetlenül leolvashatóvá teszik a vízemelő szálfítómagasságát és veszteségmagasságát is. A szakirodalomban számos kísérletsorozat leírása és mérési eredményei találhatók a mamutszivattyúról. (JOSSE, HÖFER, PICKERT), — ezek a 'közölt adatok alkalmasaknak bizonyultak az elmélet helytállóságának és gyakorlati alkalmazhatóságának ellenőrzéséré. Előadó bemutatja az elmélet alapján felrbizolt ielleg-görbéket, amelyek iól összevágnak a kísérleti eredményekkel. Végül a mamutszivattyú üzemét a vízerőgép-laboratóriumban felszerelt,""50 méterre lemélyített légnyomásos vízemelőn be is mutatja. Befejezésül az előadó párhuzamot vont a légnyomásos vízemeiő és q» (természetes) gázos-kút üzemi i e I I e rri'z ő i között. Rámutptott a gáz-elnyelés és'a késleltetett gázkiválás me'rinyitfégi befolyására a gázos-kút iellemzőire ésxirra is, hogy e jelenség a 'mamutszivattyú üzemében figyelmen kívül hagyható. A gázosvíz keverési arányában is nagy eltérést találunk, rpert szemben a mamutszivattyú állandó lég-adagolásával: a gázos-kút keverék-oszlopának keverési aránya minden üzemállapotnál változatlan marad. ^ folyadékoszlop megállításával (a kút lezárásával) a gázkiválás megszűnik, a gázSskutat tehát csak külső beavatkozással (megszívással vagy lekanalazással lehet úiból üzembe helyezni. A gázos kút szabatos elmelete végül magyarázatot űd e vízemelő ama sajátosságára is, hogy a vízhozam a legfelső csőszakasz szűkítésével növelhető. A debreceni gázos-kútnak az előadó rendelkezésére bocsátott, üzemi kísérletekkel megállapított optimális csőméreteiről az elméletre tárrrászkodó mennyiségi vizsgálattal is kimutatta, hogy az adott esetben valóban a választott cső-keresztmetszet biztosította a legnagyobb vízhozamot, mert annak bővítésével a szállítómagasság kisebbedik, további szűkítésével viszont az áramlási veszteségmagasság megnövekedése kisebbíti a hatásos szállítómagasságot. Dr. MOSONYI EMIL: Kisesésű vízerőművek. (A MÉRNÖKI TOVÁBBKÉPZŐ .INTÉZET 1947. évi, tanfolyamán elhangzott előadássorozat-ismertetése. — D. C. 621.292.2:627.84/.88) A vízerőhasznosítás alapfogalmainak rövid áttekintése után az előadó ismerteti az elméleti vízerőkészlet 'értelmezését, a Föld vízerőkészletét, továbbá a vízerőhasznosítás jelenlegi helyzetét a világon. __ A kisesésű vízerőművek tervezésének alapvetően fontos része a • vízerőgazdálkodási terv meghatározása. A szükséges hidrológiai (meteorológiát, vízrajzi) előtanulmányok és adatfeldolgozás után a tervezés egyik legkényesebb része a mértékadó esés és a kiépítési vízhozam megállapítása, amiket akár magányos erőmű, akár folyóágban tervezett erőműpár, -vagy folyócsatornázás különböző erőművei esetében különbözőképpen kell meghatároznunk. Az előadó ismerteti a használatos és jobbára grafikus módszereket, továbbá saját vizsgálatait arra vonatkozólag, hogy egy folyócsátornázás közbenső vízlépcsőiéhez telepített erőmű évi energiatermelése miképpen függ t: statikus vízlépcső

7 magasságától, a duzzasztás relatív magasságától (pl. kisvíz szintiét véve alapul) és a kiépítési vízhozamtól. Ezekből a vizsgálatokból kiderül, hogy a statikus vízlépcső állandósága, esetében is^ rohamosan növekszik a termelhető évi energiamennyiség, ha a duzzasztás relatív magasságát növeliük. A vízerőhasznosításra legkedvezőbb folyószakasz kiválasztása, számos más tényező figyelembevétele mellett, lényegében gazdaságossági kérdés, amellyel kapcsolatos költség-minimumok számításának néhány fonto-' sabb esetét a .tervezőnek ismernie kell. A gépegységek (turbina és generátor) számának meghatározása ugyancsak gazdaságosság meggondolásokon alapszik.