Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

1-4. szám - dr. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR.: A JEGES ÁRVIZEKRŐL

12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXV//. évi. 19/,7. i—!,. szám. lag rövid szakaszon a túlhülésre sincs elegendő idő, — ezért a feljebbfekvő szakasz jégtakarójának megcsúszásával zárulnak be. A beálláskor teljesen átalakul a vízlefolyás képe. Az eddig nyílt víztükör helyébe a szabálytalanul összeállt táblák alkotta jégtakaró lép: a szabad vízfolyás helyett érdesfalú csőben, nyomás alatt mozog a víz. A súrlódási ellenállások lényeges megváltozása a vízállás ugrásszerű emelkedésében nyilvánul meg (4. ábra), ezzel függ viszont össze az egységes jégtakaró kialakulása. A víz szünet nélkül koptatja a jégtakaró alsó felületét. A mederellenállás a tél folyamán tehát fokozatosan mérséklődik és így a vízállás is alábbszáll. Része van ebben a vízhozam csökkenésének is. Az apadás következtében a jégtakaró szélei mind szélesebb sávon kötnek a partokhoz. A jég az alsó felületével érintkező vizrészecskék túlhülése folytán lassan hízik. A túlhűlés a partok közelében, — ahol csendesebb a viz, — erösebb, a jégtakaró szélei tehát ezért is erősen hozzánönek a parthoz. Az elmondottakból szabályként azt szűrhetjük le, hogy a jégtakaró annál erösebb 1./ minél hidegebb a tél, 2.1 minél nagyobb mértékben csökkent ennek következtében. a tél folyamán a vízállás és 3./' minél kisebb a víz sebessége, mert annál kevésbbé koptatja a jeget, 111. annál erösebb a jéggel érintkező vízrészecskék lehűlése, végül 4./ minél kisebb esésű folyószakaszról van szó, mert itt hamarább áll be a folyó és így hosszabb ideig erősödhetik a jég. További szabály: a meder ellenállása annál nagyobb ]./ minél kisebb vízállásnál állott be a folyó (minél kisebb a csöszelvény belvilága) és 2./ minél torlódottabb a jég (hirtelen beállás, utólagos megcsúszások). Földrajzi szempontból, — mint látjuk, — a folyók alsóbb, kisebbesésü szakaszai ismét kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint a felsők. Időjárás szempontjából legveszedelmesebb a száraz őszt követő kemény tél, mert ilyenkor tartós kisviznél következik be a beállás. 4. A jég megindulása. A tavaszi enyhülés beálltává! kezdetét veszi a jég pusztulása. A jég megolvadásához szükséges melegmennyiség közvetítője elsősorban a levegő, másodsorban a víz. A folyók jégpáncélja tömör test, a meleg légáramlatok csak a felszínén érik. Alsó felülete — legalább is átmenetileg, — továbbra is 0°-os vízzel érintkezik, hiszen a víz felmelegedéséhez időre van szükség. A jégtakaró olvadása tehát igen lassan indul, úgy is mondhatnók, hogy a megmaradási hajlama rendkívül nagy. Egészen másként viselkedik a hótakaró, amely apró jégkristályok laza halmaza és ezért erősen légjárható. Durva közs- 11 lítéssel azt szoktuk mondani, ' hogy 1 cm friss hónak 1 mm folyékony csapadék felel meg. Ez 90%-os hézagtartalmat jelent. A hó ugyan hamarosan összeesik, de még mindig sokkalta lazábbszerkezetü marad, ! mint a folyók hátát borító jég, és rétegződése olyan, hogy a legtömörebb az alsó, legrégebben hullott része, míg a levegővel közvetlenül érintkező felület hézagtérfogata a legnagyobb. Azonos hőmérsékletet tételezve fel, a középhegységben gyorsabb az olvadás, mert ott erösebb a széljárás és jobban érvényesül a nap közvetlen hősugárzása is, mint a ködösebb, porosabb völgyfenéken, amelyben a hideg is megül. Az olvadó hólé a gravitáció örök törvénye szerint megindul a lejtön. A völgyekben legfeljebb kisebbnagyobb tócsákat látunk, mikor a hegyek közt ezernyi apró barázdában újul meg a vizek élete. A magasabb övezetek aránylag alacsonyabb hőmérséklete, a nagyobb éjszakai lehűlés, az erdők védőhatása és a hevesebb légáramlatok folytán fokozott párolgás csak mérséklik az olvadás ütemét, de nem ellensúlyozzák az esés döntő szerepét a lefolyási jelenségekben. A bajor vízrajzi intézet régebbi tanulmányai szerint a v hajlásszögű lejtőn lefutó víz sebessége a v — 20 sin 3,

5 f képlettel jellemezhető. Anélkül, hogy ezt a kétségtelenül közelítő képletet túlságosan megbízhatónak tartanók, a segítségével számított alábbi sebességekből mégis fogalmat alkothatunk a terep esésének lefolyásbeli szerepéről. (A lejtést a szemléletesség fokozása végett százalékban fejeztük ki.) A lejtő hajlása %: 0.1 0.5 1 5 10 15 20 30 A víz sebessége m/sec: 0.31 0.84 1.26 3.3 5.0 6.4 7.6 9.6 A völgyben tehát még teljesen dermedt minden. a folyók jégpáncélja semmit sem veszített még erejéből, mikor a hegyekből megindul az áradás. A felülről jövő folyton növekvő víztömegek számára természetesen kicsinek bizonyul a jégtakaró alatti szük csöszelvény. Az akadály előtt erősen meg kell duzzadnia a víznek, hogy nyomása révén kellő mértékben fokozódhassák a sebesség. Ha ugyanis a Q = F. v egyenlőségben a Q vízmennyiség növekedésével egyidejűleg az F átfolyási szelvény nem változik, a v sebességnek kell fokozódnia. A jégtakaró a nyomásalatti lefolyásból adódó feszítőerőnek azonban nem tud ellentállni, felhasad. Most aztán a szabad vízlefolyásnak megfelelő nagyobb magasságban helyezkedik el a vízszint és mivel a jég fajsúlya kisebb mint a vízé, a jégtakaró még megmaradt, a parthoz kötött részeivel a felhajtóerő végez. A megbomlási folyamai felülről lefelé halad. Megindul a zajlás. De ez lényegesen különbözik a beállást megelőző szelid zajlástól. (Az idegen nyelvek némelyike megnevezésében is megkülönbözteti: marche des glaces — glace flottant, Eistreiben 111. Eisgang, sőt: schwerer Eisgang.) Most nem többé-kevésbbé lekerekített, a vízfelületen egyenletesen megoszló táblákról van szó, hanem kisebb-nagyobb, szabálytalan alakú jégtömbökröl, amelyeket a víz a maga előtt talált, még szilárdan álló, jégtakaró alá sodor. Mint seprő a szemetet, úgy tólja maga előtt az árhullám a SulmiM 1600 Hm