Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - MAGYAR SZEMLE - CIKKEK - GREGOR ALADÁR: Vízerőművek a magyar energiagazdálkodásban. Ismerteti: SALAMIN PÁL

106 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVII. évf. 13.',7. 9—12. szám. tapasztalatokat igyekszik számszerű alakban úgy lerögzíteni, hogy azok később és másutt újra gyakorlatilag is/ felhasználhatók legyenek. Minden talajmechanikai vizsgálatnak tehát egymással párhuzamosan két. csoportra kell feloszlania, a I aboratóriumi és a természetben történő vizsga I atso r o.zat-ra. A vizsgálatok eredményei alapján egy műszaki t a I a i c s o p o r t o á í t á s-ra kell törekednünk. Minden ké^bekerülő talajról tehát edV törzslap fektetendő fel, mely tartalmazza annak úgy zavart, mint zavartalan szerkezetű mintán laboratóriumban megvizsgálhptó összes fizikai, kémiai, ásványtani és rétegtani tulajdonságait, de tartalmazza a réteg természetben kivizsgált és a műszaki felhasználásánál tapasztalt tulajdonságait is. E törzslapok alapján lehetséges később egy olyan falaicsoportosítás elvégzése, mellyel tudomá,nyos alapon a gyakorlati kívánságok is számszerűen kielégíthetők lennének. Ezek azok a feladatok, melyeket Magyarországon is a talaj- és falajvízkufatás terén el kell végeznünk. Elvégezni pedig csak a geológus és a mérnök 'közösen tudja, mert ezen a területen egyik sem juthat előrte a másik nélkül. A FÖLDTANI INTÉZET IGAZGATÓSAGA belátva e kérdés fontosságát, geológus.j/ezétése alatt álló vízügyi osztállyal, általános mérpök vezetése alatt álló műszáki geológiai osztállyal és egy vegyészmérnök vezetése alatt álló talajmechanikai laboratóriummal szándékozik a szükséges kutatásokat megindítani. A 'Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályával közöseq jpvaslatot is tett a Földművelésügyi Miniszter Úrnak a műszaki geológiai osztálya felállítására és egy talajmechanikai laboratórium felszerelésére. Javaslatba hozta ezenkívül e három osztály és a különböző érdekelt -intézmények és hivatalok munkájának összehangolására egy állandó jellegű műszaki geológiai tanács megszervezését is. E tanács feladata lenne nemcsak a felsőbb

v vezetést ellátni, de a kutatás minden terén a gyakorlati szakemberek nélkülözhetetlen tapasztalatainak megszerzését az egyes felmerülő- kérdések megoldására irányuló állandó íellegű díjazott pályázatok portásával is-elősegíteni. Szükség lenne ezenkívül minden érdekelt hivatalnál'és intézménynél a talaj és talajvízzel kapcsolatos feladatok megoldásánál á műszaki geológiai kérdéseknek egy önkéntes előadójárá is. Ez az előadó a műszaki geológiai osztállyal állandó kapcsolatban állva, saját hivatalának munkáinál képviselné a műszaki geológia és a kutatás közösen kialakított szempontjait, összegyűjtené az ott fellelhető adatokat és amennyiben erre lehetőség van, saját építkezéseiknél elvégezné azokat a megfígyelése'ket vagy vizsgálatokat) melyek az általános közös cél érdekében is felhasználhatók lennének. A kérdések egységes nyilvánosságra hozatala és megvilágítása a Földtani TárSulat HIDROLÓGIAI SZAKOSZTÁLYA ülésein 'történhetne. Dr. PATTANTYÚS Á. GÉZA: Különleges vízemelő berendezések. [A MÉRNÖKI TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET 1947. évi tanfolyamán elhangzóit előadássorozat ismertetése. — D. C. 621.27+621.69) l V Az előadó a vízemelők ama faitáiról adott összefoglaló áttekintést; amelyek a vízemelést nero mechanikai úton végzik, hanem munkaképes — ú. n. primér — folyadék (Víz, levegő, gáz vagy gőz] hozzákeverésével emelik a vizet magasabb energiaszintre. Mint a két fajtát áthidaló változatot: a vízturbinával hajtott szivattyút ismerteti, amelynek működése egyértelműen tisztázza a két folyadékkal dolgozó víz-emelők hatásfokának sokat vitatott kérdését. E vízemelők sokféle lehetséges változata közül az előadó három jellegzetes berendezés elméleti és üzemi vizsgálatára terjeszkedik ki. Ezek: 1. a vízsugárszivattyú, amely a mélykutakba süllyesztett ú. n. mélyszívófej alakjában, a házi víz-ellátás feladatát teljesítheti, 2. a víz-emelő kos, amelynek szerkezete MONTGOLFIER óta (1797) ismeretes, szabatos elmélete azonban csak egy évszázaddal J<ésőbb tisztázódott — és 3. a légnyomásos vízemelő, amelynek elméletét az előadó sfaját tudományos kutatásainak eredményeivel egészítette ki és a

Ngázoskútévgl állította párhuzamba. , Előadása során vizsgálót tárgyává tette háromfsíta vízemelő kedvezőtlen hatásfokáról elterjedt véleményt és kimutatta, hogy ez a megállapítás csupán a Vízsugárszivattyúra helytálló, amelynek 70—90%-os veszteségei az energiaátalakulás elméletéből szükségszerűen következnek. A másik két esetben azoaban n hatásfok lényeges javításának elvi aKadályai nincsenek, mert a szabatos elmélet utasítást ad a szerkezet helyes kialakítására és az üzemi feltételek pontos körülírására is. 1. A vízsugárszivattyú a felemelt -— ú. n. szekundér folyadékot —, a vizet b keverőtérbe najgy sebességgel bevezetett primér víz lendülete teszi munkaképessé, olymódon, hogy impulzus-csere útján az összfekeverédett kétféle .folyadék sebessége kiegyenlítődik, miközben a primér víz sebességapadásának és a szekundér víz sebességnövekedésének négyzetével arányos keveredési (hibásan: ütközési! veszteségekkel kell számolni. A jó hatásfok feltétele tehát az volna, hogy a sebességek között ne legyen nagy eltérés, — ezzel szémben azonban a vízemelés csak nagy sebességű prirrtérvíz bevezetésével tehető~hatásoásá. Ez mdgyarázza rrieg azt a tapdsztalatot, hogy a vízsugárszivattyú hatásfoka a 10%-ot alig lépi túl, a jóval kisebb sűrűségű primér folyadékkal dolgozó gőzsugárszivattyú pedig még az 1%-os hatásfokot sem éri el. Előadó ezután ismerteti a vízsugárszivattyú elméjetét, amelyet a hatásfokok változását is szemléltető jelleggörbékkel egészített ki. Ebből az ú. n. kagyló-ábrából' az is megállapítható, hogy a szabatos elmélet ismerete nélkül csaknem lehetetlen a keverőtér két belépő-nyílásának keresztmetszet-arányát helyesen megállapítani. A csupán egészen kis vízmennyiségek emelésére (háztartások víz-ellátására) alkalmazott berendezések hatásfoka ezért még a lehetséges kis értéknél,is rosszabb marad. 2. A vízemelő kos (hidraulikus kos) lényéges alkotórésze a ^cendszerint több méter hosszú, vízszintes lendítőcső, amelynek" víztöltése a befelé nyíló szelep nyitásakor felgyorsul és eközben munkaképessé válik. Az egy méter nagyságrendű esés az indítás tartama alatt lendületté alakuL___át, amelynek egyrészét a szelepen kiáramló primér-víz magával viszi, mindaddig, amíg^a szeleptányér körül kiáramló víz fel nem gyorsult arra a híitársebességre, amelynél a^szelep záródik. A lendítő-csőbe zárt vízoszlop hirtelen megállítása következtében nvomás-emelkedés — ú. n. vízlökés — keletkezik, amelynek szabatos elméletét Joukowsky és Alliévi dolgozta ki, több mint egy évszázaddal a vízemelő kos megalkotása után. A vízlökésből származó nyomás-emelkedésnek határt szab a nyomótér fe|é nyíló nyomószelepre nehe-^ zedő vízoszlop nyomása, amelynek elérésekor ez a szelep kinyílik, és a lendületbe hozott vízoszlop számára utat nyit a magasabb szintre vezető nyomócső felé. E