Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Pap Szilárd dr.: Az ország ivóvízellátása, annak fejlődése és továbbfejlesztése az Országos Közegészségügyi Intézet munkaprogramjának keretében

80 ' Papp Szilárd dr. Ezeket a falusi ivóvízellátásra jellemző adatainkat még a következő adatokkal egészíthetem ki. hogy az ivóvízzel ellátatlan lakoság számáról teljes képet kapjunk. Az ország kb. 9 millió lakosa közül 1,800.000-t, vagyis a lakoságnak 20 °/o-t látják el nagyobb városi vízművek, s kisebb községi és körzeti vízvezetékkel mintegy 180.000 lakos, vagyis 2% van ellátva, a többi 7 millió lakos, vagyis az ország lakosságának kereken 80 °/o-a kutakból szerzi be vízszükségletét. Bár vizsgálataink szerint a kutvizeknek mindössze 30 °/o-a megfelelő, feltehető, hogy a jó vizű magán- és közkutak sokkalta több fogyasztót vonzanak magukhoz és ezért a jobb vizű kutak vizét viszonylag többen használják. így feltételezhető, hogy a 7 millió kutvizet fogyasztók, legalább 40 °/o-a, kereken 3 millió egyén egészséges kutvizet használ. Még mindig marad azonban 4 millió lakos, kik szennyezett vizet fogyasztanak, ami ennek a nagy tömegnek az egészségére állandó veszedelmet jelent és kétségen kívül jelentős szerepet játszhat néhány járványos betegség, de különösen a nálunk gyakori endemiás tifusz terjesztésében. Nézzük meg ezekután. hogy az ivóvízzel ellátott lakosságnak lörvényhatóságonkénti eloszlása miképeu alakult ki. Kissé meg nehezíti ennek meghatározását az a körülmény, hogy a vízzel való ellátottság fogalma falusi viszonylatban pontosan körülhatárolva és tisztázva nincsen. Ennek ellenére igyekeztem az ivóvízzel ellátott falusi lakosság törvényhatósákonkénti eloszlásának lehetőség szerinti hű képét adni az Intézetünkben kezeli országos kútkataszter adatainak

: valamint az eddig végzett kb. 1500 helyszíni felvételünk alapján, számításba véve a községek Jakosszámát és eloszlását azon elv szem előtt tartásával, hogy egy jó ivóvizű közkút a községben való fekvése és elhelyezése szerint a sűrűbben lakott belterületen átlagosan 500 lélek ivóvízszükségletét képes biztosítani, anélkül, hogy vízemelő szerkezetének túlzott igénybevétele annak időelőtti tönkremeneteléhez vezethetne. Természetesen a kúttól való távolság számbavételére, illetve a vízhordás távolságára is figyelemmel kellett lennem, mely 250 m-en túl a belterületeken semmi esetre sem jelenthet ivóvízzel való kielégítő ellátottságot. A falvak határán elterülő szétszórtabb településeken természetesen már az 500 m-es távolság is tűrhetőnek minősíthető. Az 500 lakosra eső egy jó vizű közkút alapulvétele azonban annál inkább volt megtehető, mivel községeink közkútjainak túlnyomó része Intézetünkben már vizsgálat alá került és ezeknek a pontos vizsgálati adatai rendelkezésemre álltak. Ezek szem előtt tartásával az ivóvízzel ellátott lakosság törvényhatóságonként! eloszlását az 1944. december végéig rendelkezésünkre állott adatok alapján az 1. ábrán tüntettem fel. Az ábra a vízvezetékkel bíró városok nélkül, tehát csak annak a 7 millió lakosnak vizzel való ellátottságáról ad képet megyék szerint csoportosítva, melyek ivóvíz szükségletüket kutakból szerzik be. A sötétebb szín az ellátottak számának nagyságát tünteti fel, a világosabb színnel jelzett ellátatlanok nagyságával szemben. Az ellátott részeken belül a sötéttel jelzett oszloprészek az 1934.-