Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Pap Szilárd dr.: Az ország ivóvízellátása, annak fejlődése és továbbfejlesztése az Országos Közegészségügyi Intézet munkaprogramjának keretében

Az ország ivóvízellátása, annak fejlődés*? és továbbfejlesztése az Országos 81 Közegészségügyi Intézet munkaprogrammjának keretélven. tői 1944.-ig készült OKI kutakkal ellátott lakosság számát jelzik. Pest megye nagyszámú lakossága miatt az ellátatlanok ábrázolása a rajzból kimaradt. De itt is felülmúlja az ellátatlanok száma az ellátottakét, mivel ezen utóbbi csak 46 f

t/o-ot tesz ki. Ha áttekintjük az ábrát, Hajdú és Csanád vármegye tűnik ki ivóvízzel jól ellátott lakosainak nagyságával. Ennek magyarázatát llajdu megyére vonatkozólag főleg abban látom, liogv a megye kevés, de nagy lakosszámú községeiben és megyei városaiban feltűnően sok a furott köz- és magánkéit, melyek ivóvízellátás szempontjából elsősorban jöhetnek szóba. Csanád vármegye esetében szintén a fúrott kutak nagy számára vezethető vissza a kedvező ivóvízellátottság. azonban itt a furott kutak feltűnő nagy száma a megye azon kedvező hidrológiai helyzetének tulajdonítható, hogy a furott kutak vizei szabad szénsav hiányában vascsőre nem, vagy csak alig aggresszívek és ezáltal az elkészült kutak élettartama az ország egész területének furott kutjaihoz viszonyítva igen hosszú. Helyszíni szemléim és vizsgálataim során sehol az országban oly nagy számban 40—50 évvel ezelőtt készült régi furott kutakat oly kifogástalan állapotban még nem láttam, mint itt. illetve még mint Békés megyének déli részein is. Ezzel ellentétben az északra fekvő Szabolcs, de főleg Szatmár, Bereg és Ung megyék szabad szénsavban dús vizeik a furott kutak vascsővezeteit aránylag rövid 10—15 esztendő alatt kilyukasztják és ezáltal a kut tönkremenetelét okozzák. Valószínűleg erre vezethető vissza Szatmár megye ivóvízellátottságának alacsonysága is. Szatmár megyéhez hasonlóan igen rossz a helyzet északon Zemplén. Borsod és Nógrád megyékben, a Dunántúlon pedig Zala. Somogy és Győr megyében, ahol a falusi lakosság háromnegyed részének nincs meg az egészséges ivóvize. A Dunántúlon Zala megye tűnik fel a legellátatlanabbnak .ami viszont ritka településű hegyközségek nagy számára vezethető vissza, melyek ivóvízellátásukat ásott, de rendkívül mély (25—30 m. mély) és ezért csak csekély számú kútból fedezik. Ezeknek vize többnyire ivásra meg is felel. Furott kutakkal történő vízellátás éppen a domb. vagy hegytetőn való település miatt nem igen jöhet szóba. A többi megye vízzel ellátott lakosainak száma talán Baranya és Bács megye kivételével mind 50 °/o-on alul marad. Több mint 10 évvel ezelőtt az egészségügyi kormányzat felismervén éppen adatgyűjtésünk alapján az ország ivóvízellátásának most vázolt elszomorító és tán mondhatnám elszégyenítő helyzetét, évenként fokozatosan növekvő összegek befektetésével, melyek az ostrom előtti esztendőkben már több, mint évi két és fél millió pengőre emelkedtek, megkezdtük a falu ivóvízellátásáriak fejlesztését. Míg 1932. és 33.-ban szerény keretek között egy néhány ásott aknás kutat építettünk, addig már 1934.- és 36. években mind nagyobb számban szerepelnek kútjaiiik között a furott kutak is. Az 1936.-os évtől kezdve a fúrások száma lényegesen kezjd emelkedni és a következő esztendőkben 5 mérnök, 5 vegyészmérnök, illetve rrgyész és higiénikus munkábaállításával 3