Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)
Földvári Aladár dr.: A kassai Lajos forrás hidrogeológiája
72 Földvári Aladár dr. az erdőnek Kassa felé eső határánál lévő vízmosás. 5. Szárazvölgyi dolomit kőfejtő. 6. Kassa-kavecsányi szekér útról, a szárazvölgyi kőfejtőhöz vezető völgyfő. A táblázatokból látjuk, hogy a dolomitok összetétele nagyon állandó, Ca:Mg arány 1.7—1.8, míg a Lajos forrás vizében a Ca: Mg=2.4. Ez a különbség nyilvánvalóan a CaCO : rnak vízben való jobb oldhatóságára vezethető vissza. A felső permi homokkő vizének a részvétele a Lajos forrás táplálásában szintén feltehető a vegyi összetétel alapján. Az 1. táblázatban a Monoki patak völgyében pleisztocén terrasz lerakodásokból fakadó forrás vizének az összetételét is megtaláljuk. Ez a majdnem tisztán kvarckaviesokból és kvarchomokhói származó víz rendkívül kevés oldott anyagot tartalmaz. Az oldott anyag túlnyomó része kovasav. vagyis jól mutatja az anyakőzet kémiai természetét. A Lajos forrás vizében ugyancsak kimutatható az oldott kovasav. Ha feltételezzük, hogy az ugyancsak majdnem tiszta kvarcból álló felső permi homokkő hasonlóan oldódik mint a terraszok kvarcanyaga és a benne tárolt víz hasonló töménységű, akkor az elemzések alapján a Lajos forrás vizében mintegy 1/3 résznyi permi homokkőből származó víznek kell lenni. A Lajos forrás vizében lévő gázokat (C0 2 és H 2S-t) nem lehet az érchegység kőzeteiből származtatni. A régen kihűlt és erodált alsó karbonkori gránitlakkolitból nem származhatnak ezek a gázok, hasonlóan nem vehetjük számításba ebből a szempontból a régi telérkőzeteket, (porfiroid stb.) sem. A Hernádtól keletre elterülő harmadkori vulkáni kőzetekből álló Eperjes-Tokaji hegység területén azonban ismeretesek vulkáni kőzetekkel kapcsolatos C(X tartalmú vizek. Legfontosabb ezek közül a Ránk-herlányi szökőforrás, melyet Zsigmondy Béla 1870—1875.-ben fúrt. (Zsigmondy B.: A Ránk-herlányi ártézi szökőkút. Természettudományi Közlöny. 7. kötet. 1875. novemberi 75. füzet. 417—430 oldal). A kút szelvényében a holocén, pliocén, szarmata rétegeken kívül vulkáni tu Fák és valószínűen miocén homokkövek találhatók. A kút 404 m mély, de gáz kitörések már 100 m alatt jelentkeztek. A környéken azonban a felszínen is voltak CO., tartalmú források, amiből következtethetünk arra, hogy a gázok találtak olyan kőzetrepedéseket és tektonikai síkokat melyeken a felszínre jöhettek. Az itteni ásványvizeket Lengyel Béla elemezte. (Lásd: Chyzer K: Die Kurorte und Heilquellen Ungarns. Boleman: Magyar fürdők és ásványosvizek az ezredéves országos kiállítás alkalmából. Than K: Az. ásványvizek kémiai konstituciójáról.) Mivel ezúttal csak a gázok származását kutatjuk, a víz elemzési adatait figyelmen kívül hagyhatjuk. Ezek a vizek másféle kőzetekből származnak, mint a Lajos forrás vize és így összetételük sem hasonlítható össze közvetlenül. Fontos azonban az, hogy az ártézi kútban feltárt rétegek a felszínen követhetők a délnyugatra 17 km-re lévő Kassáig a Tarca és Osva völgyi dombvidéken át. Kassánál a Hernád keleti partján lévő dombok pliocén rétegei
