Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Salamin Pál: Ivóvízellátás, az alföldi Tiszavidék vízgazdálkodási egységében

43 Ivóvízellátás, az alföldi Tiszavidék vízgazdálkodási egységéiben. A felszíni vizeik, a talaj és mélységi vizek vízgyűjtő területe tehát a különböző mélységi szintekben, egyformán a Tisza síkvidéki vízgyűjtő területe. A vizek minden életmegnyilvánulása ezen belül történik s így minden megfigyelés, kutatás, tudományos és gyakorlati adatfeldolgozás és minden vízépítő munka ezen az egységen belül képzelhető el. Ezt az egységet a munkáik megkönnyítésére hasonló elvi alapon kisebb részekre bonthatjuk; ilyenek: 1 a Tisza felszíni gyűjtője a Tokaji kapuig (Északi), 2. a Tisza felszíni gyűjtője a Tokaji kaputól Csotngrádig (Középső), 3. a Tisza felszíni gyűjtője Csongrádtól a szerb határig (Déli). Ezekntek a résizeknek a meg felelőit megtaláljuk a talajvízszintben és nagyrészt a mélységi vizeknél is; talajvizeknél: 1. Északi talajvízgyüjtő. Mély vonala a tiszai „Északi" vonal. 2. Középső talajvízgyüjtő. Mélyvonala a Berettyó-Körösi vamal. 3. Déli talajvízgyüjtő. Mélyvonala a tiszai „Déli" vonal. Mélységi vizeknél: 1. Északi gyűjtő: A Szatmári rög és a Nyírségi rög nagy része. 2. Középső gyűjtő: A Nyírségi rög kisebbik része, a Hortobágyi, Nagykunsági, Szolnoki rögök, Zagyva-Tisza-i árok és a CeglédKecskemét-i árok. Az Északi és a Középső gyűjtő együtt tektonikai egységet képeznek, mert ezek nagy részükben a Kunszentmárton-Szatmárnémet-i törési vonaltól északra fekszenek, kivéve a még nem említett Kőrösközi süllyedési területet és a középalföldi süllyedési terület kis részét. 3. Déli gyűjtő: A íközépalföldi süllyedési területnek a szerb határig eső része. Ezekben a vizi egvségekben rohan, folyik, áramlik, szivárog a víz. ÉLET JELENSÉGEIT tömören összefoglalhatjuk: Valamely vízgyűjtő terület FELSZÍNI VIZEI: 1. a mérhető és nem mérhető csapadékokból, 2. a talajból feltörő vizekből és 3. a kívülről érkező vizekből származnak. A tiszai nagy síkvidéki vízgyűjtőnek kegyekből, kívülről érkező folyóvizei: a Felső-Tisza, Szamos, Kraszna, Bodrog, Sajó, Hernád, Eger, Zagyva, Hármaskőrös és a Maros. E területi egység vízgazdálkodásánál veszteségnek tekinthető a szabad vízfelületekről végbemenő párolgás és a Tisza medrében a déli határnál való elfolyás. Mindezek a vizek mozgásaikat a nehézségi erő, a hidrosztatikai nyomás hatáséra végzik, a felszín mélyvonalain, a folyómedrekben és csapadékos időben az egész térszínen. Tározó terek, melyeikből vízhasznosításra víz vehető ki: a folyómedrek és tavak medencéi: ideiglenesen tározó terek télen a hórétegek és csapadékos időben a káros, belvizes területek. (Ez utóbbiak közül állandóbb jellegűek: az Ecsedi láp. Bodrog-köz. Érmellék. Sárrét; ideiglenesebb jellegűek: a Nyírség nagy része, a Berettyó és Kőrösök vidéke, továbbá Szeged és Száraz-Ér vidéke.)