Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Molnár Dénes: Magyarország vízgazdálkodásának megszervezéséről

>32 Molnár Dénes egységesebb megoldás érdekében előnyösebb lenne a Rohringerféle javaslatot is figyelembe véve, illetve ahhoz kapcsolódva egy országos vízgazdálkodási szerv, mint tanácsadó szerv létesítése és e mellé, mint szervező, tényleges végrehajtó és hatósági feladatokat is végző intézménynek, egy országos vízgazdálkodási intézetnek a létesítése, amely legfeljebb két tagozatban, azonban egységes irányítás mellett, egv dunai és egy Tisza-vidéki tagozatban oldaná meg azokat a feladatokat, amik az ivóvízellátás, szennyvízlevezetés, vízszabályozás, vizi közlekedés fejlesztése és öntözésügy tekintetében elvégzendők lennének. A dunai és tiszai részek úgy ivóvízellátási, és szennyvízlevezetési szempontból, de a rendelkezésro álló vízminőség és mennyiség tekintetében is lényegesen eltérnek egymástól. Amíg a Duna mentén víztermelésre alkalmas kavicsréteg Pozsonytól majdnem Bajáig mindenütt megtalálható, addig a Tisza mentén ilyen alkalmas partszakasz, vagy hozzá hasonló csak lokalizálva és a legritkább esetben fordul elő. A vízhozam a szennyvízlevezetés szempontjából is igen nagy különbséget mutat a két folyónál. A Dunántúl területe a maga tavaival, erősebb csapadékmennyiségével, karsztvizeivel az ivóvízellátás céljaira sokkal nagyobb és előnyösebb lehetőségeket tud nyújtani és mégis egy átfogó és irányító szerv hiányában a Dunántúl vízellátásában, sőt a vízellátás megoldására irányuló tervek létesítésében is sok hiányosság és hátrányos elgondolások mutatkoznak. A Balaton környékén pl. a balatoni fürdőhelyek fejlődését igen nagymértékben hátráltatja ma is az ivóvízellátás és csatornázás hiánya. Évtizedeken keresztül mélyfúrásokkal igyekeztek a szükséges ivóvízmennyiséget biztosítani. Közismert, hogy a Balaton keleti részén mélyfúrásokból víz alig nyerhető. Csekély kivételektől eltekintve a mélyfúrások vize mennyiségileg és minőségileg nem teljesen megfelelő. Rengeteg kárbaveszett költség és kiadás után az utóbbi évtizedben alakult ki csak az a nézet, hogy a Balaton vizét tisztítva az ivóvízellátás céljaira előnyösen fel lehet használni és a legtöbb partszakaszon ez a lehelyesebb megoldás. Kétségtelen, hogy a Balaton vize hőmérséklet szempontjából nyáron nem teljesen kifogástalan, azonban egyéb vonatkozásban teljesen megfelelő és mennyiségben korlátlan. Ezidőszerint Siófokon, a főváros kenesei üdülőjében és Balatoníöldváron van az ivóvízellátás tisztított balatonvízzel megoldva. Ezeken a helyeken a vízellátás megoldása bebizonvíthatóan tekintélyes fellendülést is hozott magával. A Balatonpart sok, kisebb kiterjedésű településeire való tekintettel a felszíni vízzel való ellátás legelőnyösebben úgy volna megoldható, hogy bizonyos hoszszúságú partszakaszokra egy központi vízmű volna létesítendő. Ez kétségtelenül a hosszabb hálózat miatt nagyobb költséget igényel, de utalok ismét Siófokra, ahol a vízmű bevételeiből a községi háztartás igen magas százalékban tudta a költségeit fedezni, tehát egy közepes vízdíjjal egy relatív hosszabb csőhálózat létesítésének költségei is amortizálódnak. Egy másik példa egy nagyobb dunántúli városunk esete, amely már régóta rendelkezik vízvezetékkel, azonban még ma is