Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Molnár Dénes: Magyarország vízgazdálkodásának megszervezéséről

Magyarország vízgazdálkodásának megszervezéséről. 133 állandó vízellátási gondjai vannak, részint a meg nem felelő helyen való kútíelepítés. részint egyéb műszaki hibák miatt. Győr városára gondolok, ahol a folyók és a folyók mellett lévő kavicsréteg közelsége és nagy kiterjedése alkalmas víznyerő terület kiválasztását lehetővé tette és mégis helytelenül értelmezett takarékossági szempontból olyan helyen történik a vízkitermelés, ahol a víz minősége nem megfelelő és az tisztításra szorulna. Meg kell említenem még itt egy egészen különleges megoldást, amely a legutóbbi időkig, talán még ma is fennáll, hogy kettős csőhálózat van, amelyek közül az egyiken nyers dunavizet szállítottak. Rá kell mutatnom a dunántúli területen.még egy érdekes és kedvező eshetőségre, a tatai forrásokra, amelyeknek napi átlagos 70.000 m

3 hozama van, amely vízmennyiség annakidején egy meg nem valósult elgondolás szerint Budapestre is lett volna vezetendő. Ennek a városnak még ma sincs rendszeresen kiépített vízvezetéke. De ugyancsak vízellátási nehézséggel küzdenek Tatától 8—15 km távolságra a Duna mentén lévő ipari települések, amelyek ipari vizet ugyan a Dunából nyernek eleget, azonban kifogástalan minőségű ivóvizük nincs, mivelhogy még a Duna mellett közvet lenül is a talajvizük gyengén keserűsós és átlag 28—33 német keménységi fokú. Ezek az ipari települések is elláthatók volnának a tatai forrásokból, aminthogy már ezen a vidéken 2000 évvel ezelőtt volt egy római vízvezeték, amely Tatáról Bregetiumba, a mai Ószőny nevű község helyén lévő római kolóniába, illetve kastfumba szállította a vizet. Amíg a dunántúli teriilet vízellátása — csak pár példával illusztráltam — a legtöbb helyen aránylag egyszerű eszközökkel megoldható, addig a Duna-Tisza köze, illetve a Tisza-vidék úgy természeti, mint pénzügyi adottságok tekintetében vízgazdálkodási szempontból és vizi létesítmények építhetése terén sokkal nehezebb helyzetben van. Közgazdasági szempontból is tehát elsősorban erre a területre kellene koncentrálni a gazdasági és műszaki erőket. Az Alföld öntözése során a felszínt vízellátással jelentékeny területszakaszon igen könnyen megváló síthatók lennének az ott fekvő közületek vízművei. Egy-egy központi vízműből több község és város volna ellátható. Az Alföldi vízellátásánál a mennyiségi és minőségi tényezők figyelembevételével erősen előtérbe kerülhet ily módon a felszíni vizekből való A'íznyerés. A mélyfúrású kutak vizének hozama legtöbbször nem kielégítő, minősége is kifogás tárgyát képezi pl. Kalocsán sós, több helyütt erősen alkalikus. Természetesen általánosítani nem lehet és egy-egy területszakasz ellátását minden szempontból alaposan meg kell vizsgálni. Különösképen tekintetbe kell venni egyes nagyobb városok környékén lévő, igen nagy területre szétszórt tanyai településeket is, amelyeket főtömegében c uk a helyszínen létesített kutakból termelt vízzel lehet cíJáíci. r Az Alföld és a Tisza-vidék vízépítési feladatainak megoldására Salamin tagtársunk pénzügyi fejtegetéseiből is kitűnően igen tekintélyes összegre volna szükség. Országunk mai helyzetében csak kisebb részmunkák volnának elvégezhetők egy nagyobb koncepciójú tervből cs így anyagi lehetőségeink is parancsolóan azt