Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Molnár Dénes: Magyarország vízgazdálkodásának megszervezéséről

Áíagyarország vízgazdálkodásának megszervezéséről. 131 gazdálkodás megszervezésére sem, amelyek általában, de különö­sen hazai viszonylatban elválaszthatatlanok az ivóvízellátástól. Az öntözés kapcsán ki kell terjedni a szennyvizek­kel való öntözésre is. A szennyvíz mezőgazdasági haszno­sítása a nyugati államokban nagymértékben elterjedt. Ber­linben 1884. óta folyik az öntözés szennyvízzel s az öntö­zött terület~kiterjedése 12.300 hektár. A kiöntözött szennyvíz­mennyiség ezidőszerrnt kb. 460.000 mVnap. Breslauban 70.000 in 1, Lipcsében 80.000 m n, Königsbergben 45.000 m 3 szennyvizet tudnak naponta öntözésre felhasználni. De nomcsak nagyobb városok, ha­nem kisebb közületek is értékesítik szennyvizeiket a mezőgazda­sági területek öntözésére. Kétségtelen, hogy kezdetben a kényszer vitte rá azokat a közületeket a szennyvízzel való öntözésre, ame­lyeknek nem állott rendelkezésiikre megfelelő vízhozamú folyó a szennyvíz elvezetésére. Adódtak tehát olyan esetek is, ahol a szennyvízzel való öntözés gazdaságossága vitatható. Ezen a téren való tudományos és gyakorlati haladás a gazdaságosság kérdését általában megoldotta. Hazai viszonylatban is megvan a lehetősége annak, hogy a már vízvezetékkel és csatornázással ellátott közű letek szennyvizét öntözési célokra felhasználják, ami a mezőgaz­dasági többtermelésünk érdekében igen nagy jelentőséggel bir. Saj nos ilyen irányú berendezéseink ezidőszerint még nincsenek. Lé­tesítés esetén a műszaki, pénzügyi, gazdasági és ezeknek kapcsán a rentabilitási szempontokat minden vonatkozásban gondosan le fog kelleni mérlegelni. Visszatérve a vízellátásra 1935-ben az Al­föld vízellátásának lehetőségeiről az Egészségpolitikai Szemlében írott cikkemben rámutattam arra, hogy az Alföld vízellátásának igen jelentékeny részét gazdaságosan és megfelelő minőségű vízzel elsősorban felszíni vizekkel lehetne megoldani. Gondoltam első­sorban a Duna és a Tisza vizének tisztítására, továbbá, mint igen nagy lehetőségre a nagy teriiletek vízzel való ellátásának megol­dásánál, a Duna-Tisza között hajózási, esetleg öntözési célokra készített összekötő csatornák létesítése során ezekből a csatornák­ból való vízkivételre. Az Alföld keleti, Tisza-vidéki részének ivóvízellátási lehető­ségeiről többfélo elgondolás látott már napvilágot, amelyek között örömmel kell üdvözölnöm azt az elgondolást, amely a vízgazdál­kodás megvalósítása tekintetében is előrehaladást jelent, neveze­tesen Salamin Pál tagtársunknak 1946. február 25-én itt a Föld­tani Társulat Hidrológiai szakosztálvában elhangzott vélemény­nyilvánítását. Előadásában az alföldi, Tisza-vidéki ivóvízellátás­ról tartott kimcirítő és nagy felkészültségről tanúskodó ismertetést és rámutatott arra, hogy az ivóvízellátást és általában egy bizo­nyos lehatárolt területen belül a viízgazdálkodást vízgazdálkodási központok felállításával lehetne megvalósítani, amely célra ő a Tisza-vidéken három ilyen központ felállítását tartotta célraveze­tőnek. Az ő elgondolása nagymértékben vinné előre a helyes úton a megvalósulás felé ezt a nehéz kérdést, azonban úgy vélem cél­szerű volna továbbfejleszteni ezt a gondolatot oly módon, hogy a teljes áttekintés és a minél rendszeresebb, országos vonatkozásban

Next

/
Thumbnails
Contents