Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Németh Endre: Róhringer Sándor

Robringter Sándor 11 Akadémia előbb levelező, majd reticles tagjává választotta. Az Alföld iránti szeretetét és egyben a hidrológiai kutatások fontosságának elismerését tanúsította azzal is, hogy székfoglaló értekezésének tárgyául épen az alföldi talajvíz viszonyokra vonatkozó kutatásainak eredményét választotta A műegyetem igazgatásában előbb mint a mérnöki és építészmérnöki Kar dékánja, majd a kibővült Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem első rektora, stb. fejtette ki eredményes működését. Nyugalomba vonulása után sem ttidott egészen elszakadni az egyetemi élettől. Élete végéig, súlyos betegsége okozta szenvedéseit legyűrve, mint meghívott előadó hirdette a közigazgatási osztály ifjainak a vízépítéstani munkálatok nagy nemzeti fontosságát. Azt mondják, ha megholtakról emlékezünk, szelleműik az emlékezők körében időzik. Bizonnyal közöttünk van ő is mostan. Szikár törékeny alakja sajnos nem tud szólásra emelkedni. Hadd szóljon hát mégis Ő maga az én ajkamon át, úgy, ahogy élete egyik utolsó munkájában „A folyók élete" c. tanulmányában hitet tesz a természet szeretete mellett: „Egy borult őszi reggelen a Városliget bokrai között sétálva, az enyészet, a mulandóság képe táralt elém. A lombtalan kopasz fáknak és bokroknak ágai mintha segélytkérő karjaikat nyújtották volna ki, visszakívánva azt a díszt, az iide levélzetet, melyet a hideg őszi szél nemrégen elragadott tőlük. Egy sajátságos dísz mégis megragadta figyelmemet és ez az ezernyi, sőt milliónyi apró vízcsepp, melyek a bokrok ágain egy másután sorakoztak, csillogva a halvány őszi napfényben, mintha a természet csillogó gyöngyökkel kívánta volna kárpótolni a bokrokat elvesztett díszükért. A halvány őszi napfényben briliánsokként csillogó vízcseppek nein soká díszítették a csupasz faágakat. Egymásután hullottak le a földön heverő sárguló falevelekre, vagy szétfolytak és csillogásuk eltűnt, a bokrok pedig még ettől a csekély ideig-óráig tartó dísztől is meg lettek fosztva. És vájjon mi lett a sorsa a milliónyi gvöngyszemnek ? A földre hullva kis erekké verődtek össze és haladtak bujkálva a falevelek közt az avarban valahová lefelé — talán a tó felé — mely befogadta őket, más részük hű maradt a földhöz és beszivárgott a talajba, e<gyrésziik fennmaradt a földön és a déli nap heve felvitte őket finom párák alakjában a levegőbe, magasságba, alio' milliárdnyi társukkal összetalálkozva a felhőket alkották hogy a szelek szárnyán tovaszállva, valahol messze lehulljanak a földre amelytől elszakadtak." Mennyi poézis, mennyi közvetlen, szinte gyermeki rajongás a természet iránt. A tudós professzor levetette a tógához illő szakszerűség stílusát, hogy közvetlenebbül szólhasson hozzánk és hoszszú eredményes élete aillatt leszűrt bölcsességét adja át ajándékul Rohringer Sándor, kedves barátunk köszönjük az ajándékot. Élni fogsz emlékezetünkben és követjük példádat a természet alázatos szeretetében.