Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Mantuano József: Községi ivóvízellátásunk javítása

Mantuano József 107 előirányozva. 300.000—400.000 pengő, illetve ennek megfelelő forint 1.5—2.0 millió forint. Ebből a keretből évente 10— 12 központi, vagy körzeti vízvezetéket lehetne készíteni. Hangsúlyozom elsősorban olyan helyeken, ahol a természeti adottságok folytán az aránylagosan olcsón keresztülvihető, hogy minél több földmíves jusson az egészséges jó ivóvíz áldásaihoz. Természetesen az O. K. I. kútépítési akciója mint elsősegély minden körülmények között folytatandó lenne, de nem a feltalajban süllyesztett minta kutakkal, hanem csakis mély fúrásokkal. Amennyiben az állami költségvetésben ilyen célra hitel biztosíttatnék még a magántőke is, bizonyos határig jól be lenne kapcsolható. Kissé igényesebb falusi lakosságunk szívesen áldoz a jó ivóvízért, gondoljunk csak az aflöldön létesített számtalan kúttársaságra. Ezeknek az alapvető hibája az, hogy nem egy átfogó terv alapján nem kimondottan közcélt szolgál. Ha már most lehetővé van téve az állami támogatás, akkor a kúttársaság vízjogi engedélyezésénél a terveket át lehet dolgozni úgyhogy az közcélt szolgáljon szabad bekapcsolódást biztoítani s az így felmerülő többlet kiadásokat állami hitelből fedezni. Ezen a módon az elburjánzott kúttársaságok között lassú fejlődéssel rendet lehetne teremteni, másrészt a nyert víz gazdaságosabb felhasználása is elérhető, szélesíthető a jó ivóvízzel ellátottak köre. Igen sok olyan adottságunk van, amelyet aránylag kis összegekkel az ivóvízszolgáltatásba lehet állítani. Hasonlók a megszüntetett nagy uradalmak már létesített ilyen irányú berendezései, amelyek fenntartás hiányában egyszerűen elkallódnak. Csak eigy példát említsek; dunántúli falu közvetlen közelében az uradalom vízellátását célzó berendezést kerti öntözésre használták fel, az idén nyáron, ugyanakkor a község egyetlen forrásból hordta nagy távolságról az ivóvizet, mert a kútjai fertőzöttek. Korábban létesített községi körzeti vízvezetékek egyrésze a túlterhelés következtében ma már rosszul működik, tározással elektromos meghajtású nyomó szivattyúk beépítésével, igen kis költséggel, nem csak a víszolgáltatás javítható meg, liánom a vízvezeték a község fejlődésének megfelelően ki is terjeszthető. Ilyen esetekben, az ú jonnan bekapcsolt házivezetékek után szedhető díjakkal csökkenteni lehetne az állami támogatást. Azonkívül további mélyfiiratú kutak létesítését lehet elkerülni, ami a védett vizünk gazdálkodásában nem jelentéktelen. Főleg mélyfiiratú kutak felesleges fúrását lehetne elkerülni igen sok esetben vízvezetékek lefektetésével, nem említve, hogy ezzel az egyenletes szétosztás is jobban lenne biztosítható. Példaként említhetem egyik falu mélyfiiratú kútját, amelyik az egész község részérő elegendő vizet adott 4—5 m. túlnyomással. Tárgyalást folytattam a körzeti vízvezetékek létesítésére, miután a belügyi tárca terhére állami támogatást kaptak még egy ártézi kút fúrására, nem voltak hajlandók a vízvezetésre áldozni, mert azt a sajátjukból kellett volna fedezni. A második ártézikút meg is