Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Németh Endre: Róhringer Sándor

10 Németh Endr« Az első világháborút követő összeomlás után egy ideig Kassán maradt, majd 1921—23-ban miniszteri tanácsosi rangban a földmívelési minisztériumban mint kultúrmérnöki kerületi felügyelő teljesített szolgálatot. 1923 ősze fordulópontot jelent Rohringer Sándor életében: a Műegyetem előterjesztésére a vízépítéstani tanszék ny. r. tanárává nevezték ki. Uj feladatok, sokkal szélesebbkörű, sokoldalúbb tevékenység vártak rá új hivatásában, melyet százszázalékosan töltölt be. Mert teljesértékü tanár volt: tanított, példaadással nevelt, kutatómunkájával külföldön is elismerést szerzett a magyar névnek; a vízépítéstan oktatását a külföldi nagy egyetemek színvonalára emelte. Nem volt a fantáziának, a csillogó elméletnek embere, ha nem inkább gyakorlati mérnök, fáradhatatlan szervező, elmélyedő kutató és kritikus megfigyelő. Ezek a hajlamok vezették akkor is, amikor rengeteg fáradtság és utánjárás árán megteremtette az ország első, korszerű vízépítési laboratóriumát, amelynek nemcsak az egyetemi oktatás látta hasznát, hanem a vízépítési gyakorlat is. Tanári katedráját őrhelvnek tekintette és ezért — gyakran e népszerűtlenség terhét is vállalva—, mindenkor résztvett az orszá gos érdekű vízi kérdések megoldásának megvitatásában. Éveken keresztül vezette a Magyar Mérnök és Építész Egylet vízépítési szakosztályát és működő bizottságának később is lelke volt. A Ma' gyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai szakosztályán kívül amelynek alelnöki tisztségét is viselte, számos más tudományos egyesületnek (Darányi Ignác agrártud. Társaság, Kis- Akadémia stb.), valamint közhasznú bizottságnak és tanácsnak (Orsz. Felsőoktatási Tanács, Orsz. Természettud. Tanács, Energia Világkon ferencia Magyar Nemzeti Bizottsága stb.) mindenkor tevékeny tagja. Különösen szívéhez nőtt az Alföld boldogulásának elősegítését célzó vizimunkálatok ügye. Ezen a téren a szókimondó bíráló szcirepét töltötte be. Mint ilyen, ha nem is nevezhetjük borúlátónak, kedvező és kedvezőtlen körülmények mérlegelésénél kétségtelenül hajlamosabb volt az utóbbiakra jobban felfigyelni. Irodalmi működését a Vízügyi Közlemények, a Magyar Mérnök és Építész Egvlet Közlönye, az Öntözésügyi Közlemények, a Technika, a Hidrológiai Közlöny, az Időjárás, a Köztelek, a Math, és Term. Tud. Értesítő stb. hasábjain! fejtette ki. Az 1918 évi öszszeomlás után az Ő szerkesztői fáradozásának volt köszönhető a Vízügyi Közlemények újraindulása és fíontos küldetést töltött bo a Köztelek c. gazdasági szaklap lcultúrtechnikai rovatának vezetésével is. Hidraulikai számítások c. tankönyvét nemzedékek sora forgatja. írásait nagy gyakorlati érzék és világos, élvezetes stílus jellemzi. Különös szeretettel foglalkozott az Alföld sorskérdéseivel és a vízépítési kismmtakísérletekkel. Az utóbbi tárgykörben elért eredményei nemzetközi kongresszusokon szép sikert arattak. Tudományos vonatkozásban ki kell emelnünk az alföldi talajvízszín megfigyelő kúthálózat létesítésére és a megfigyelések feldolgozására vonatkozó munkásságát, amellyel úttörő tevékenységet végzett. Érdemeinek elismeréseképen a Magyar Tudományos