Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Mantuano József: Községi ivóvízellátásunk javítása

Községi ivóvízellátásunk javítása. Irta: Mantuano József* Értekezésemnek célja, keresni falusi lakosságunk jó ivóvízzel való ellátásának leheitőségéit. Ha a mai viszonyok és nehézségek között ezen a téren jelentős eredményekre nem is számíthatunk, kötelességünk a már egyszer megindult fejlődést — ha igen kis lépéssel is —• előbbre vinnünk. A városi vízellátásoknak műszakilag átgondolt fejlesztése mellett, a falusi lakosságunk vízellátását eleinte az ősi ösztön, a jó ivóvíz utáni természetes vágy; a fejlődés során pedig már csak a jó szerencse szabta meg. A mai magyar határok között 3320 (1.) községben lakosságunk 67 %-a, kereken 5.8 millió él szétszórva. Községeinkből mintegy 30 (2.) községnek van központi vízvezetéke és 70 község van körzeti vízvezetékkel ellátva. A falusi lakosság többi része ártézi kutakból és ásott kutakból szerzi be ivóvíz szükségletét. A Közegészségügyi Intézet megállapítása szerint a kiitvizeknek csak 30— 35 %-a (2.) megfelelő. Ez azt jelenti, hogy falusi lakosságunk igen jelentős része nélkülözi az egészséges ivóvizet. Külön ennek a kérdésnek a kidomborítására nem kell belemerülnöm, azért mégis idézem Tomcsik és Jendrassik (2.) 1937-ben tett azon megállapítását, hogy Közegészségügyi szolgálatunk magas szintje és a védőoltások mintaszerű végzése ellenére is vezetünk a tifuszmegbetegedéeek arányszámának nagyságával. Európai országok közül legfeljebb Jugoszláviában, Görögországban vagy Maltában magasabb némely évben ez az arán^piám. Az évi 8—10.000 tifuszmegbetegedés okát indokoltan a ismeretlenben, a falusi kutak állapotában kellett keresni. Ez indította Dr. Johan Bélát az Országos Közegészségügyi Intézet megszervezőjét és első vezetőjét, hogy a falusi vízellátás egészségügyi vonatkozásait feltárja, majd 1936. évben az Intézet Vízügyi Osztálya révén megkezdje nagyobb mértékben a mintakutak építését a falvakban. A kutak építésének az alapelgondolása az volt, hogy mintegy 3 millió fő az, aki egészségügyileg veszélyes víz használatára van kényszerítve, akiknek a vízellátását szétszórt helyzeténél fogva csak aránytalanul magas költséggel lehet központosán megoldani, mint első segítség 8200 drb. különböző ásott és fúrt kút építése útján jusson egészséges ivóvízhez. Ezenkívül 250 egyszerű vízvezetés lett volna hivatva a bajon segíténi. A munkaprogramm lebonyolítására 19 millió pengőt irányoz* Előadta a Hidrológiai Szakosztály 1946. október hó 30-i szakülésén.