Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Mantuano József: Községi ivóvízellátásunk javítása

Mantuano József 103 tak elő. Az állami költségvetésben 1932-től évi 300.000 pengőt állítottak be ivóvízbeszerzés céljára, ami 10 év alatt csak 3 millió pengőt jelentett. Ennek az összegnek a felemelése kilátásba is helyeztetett, azonban teljes mértékben sajnos végrehajtást nem nyert, úgyhogy falusi lakosságunk ivóvízellátása számottevő módon alig javult. A háború alatti ilyen irányú építőtevékenységünk adatai alig ismertek. Bár van tudomásunk egyes, főleg ipari telepek mentén (Várpalota, Veszprémfa jsz) létesült új, illetve bővített központi ivóvízellátásról. Mialatt minden rombadőlt, az élet közben tovább ment, nem állott meg és emiatt a mai határok közötti területre vonatkozó ivóvízellátásunk végeredményben csak rosszabbodott. Ha békeévek népmozgalmi adatai alapján vizsgáljuk népünk szaporodását, akkor 1920—35.-ig 15 év szaporodási átlaga 10 évre 7.5 %-ék, ha nem jött volna közbe a háború, amelynek a veszteségeit ezidőszerint pontosan nem ismer jük, akkor az 1935. évben óvatosan csak évi 0.7%-al (3.) számolva 8.9 milliót kitévő lakosságunk 1945. évben 9.5 millióra 1955. évben 10.2 millióra emelkedik. Remélhetőleg a békésebb fejlődés hatásaként ezt a számot el fogjuk érni. Ha további óvatos becsléssel nem teszünk különbséget a falu és város között s feltételezve, hogy belső eltolódás nem lesz, akkor ez azt jelentené, hogy az 1935. évben falun lakott lakosságunk száma 5.8 millióról 6.3 millióra, illetve 1955-re 6.8 millióra emelkedik. Vagyis 20 év alatt 1 millió lélekkel lesz több, akinek a jó ivóvízellátásáról gondoskodni kell. A kérdés azonban alapjában véve nem ilyen egyszerű, mert hiszen amig egyik oldalon a szaporulat népsűrűsödéssel jár, amely lehetővé teszi a meglévő jó berendezések jobb és gazdaságosabb kihasználását, a. mérleg másik oldalán mint ellentétel áll, hogy ezt az új 1 milliós tömeget új telephelyeken kell elhelyezni, tehát új ivóvíz forrásokról kell gondoskodni. Másrészt a népsűrűsödés magával hozza a nagyobb talajszennyeződést s így egyszerű kutak kai való jó ivóvízellátás mind nehezebbé válik. A fejlődésnek ilyen durva felvázolásával csak arra kívántam rámutatni, hogy a kérdés felvetése a mai időben is feltétlenül időszerű és a megoldásokat még a mai gazdaságilag kétségtelenül határtalanul nehéz időkben is keresnünk kell. Még egy másik irányú jövőbe tekintést is szeretnék tenni. Minden nemzetgazdaságnak legtermészetesebb és legrégibb törekvése a termelésüket és fogyasztásukat a külföldi beszerzéstől és piacoktól lehetőleg függetleníteni és lehetőleg minden szükségletünket hazai termelésből fedezni. További fejlődése ennek az irányzatnak, lehetőleg sok kész árut exportálni, de kevés nyersanyagot és semmi készárut sem importálni. Mindez régi kedvenc gondolata minden kultúr nemzetgazdaságnak. (4.) Az is bizolnyos, hogy a nemzeteknek legmesszebb jövőre is törekedni kell a gazdasági létalapját biztosítani. Végül is az ember gyermekei sorsát igyekszik előre biztosítani. Tehát nemcsak a jelen, hanem a közeljövő népjólétéről, kereseti viszo-