Hidrológiai Közlöny 1945 (25. évfolyam)

Horusitzky Henrik 13 a vesztett háború után a Földtani Intézetnek még az is gondot fog okozni, hogy megnyirbált dotációjával az alapító levelében körülírt intézményes munkáját elvégezhesse, nemhogy egy a növénytermelési kísérleti állomások feladatkörét súroló nem földtani jellegű munkához kapjon személyzetet, pénzt és felszerelést! Horusitzky tudta azt is, hogy az újonnan kreált Talajtani Intézetből az agrogeológia, úgy ahogyan azt ő értelmezte ki fog szorulni és helyette fizikokémiai, mikrobiológiai, matematikai — statisztikai és hasonló problémák fogják a munkát uralni, amelyek az ő egyéni tudományos fejlődésétől idegenek. Hogy mennyire igaza is volt Horusitzkynek az akkori helyzet megítélésénél, azt legjobban az a tény bizonyítja, hogy 1930—1948 között a Földtani Intézet egyetlen síkvidéki földtani térképet nem adott ki az Alföldről, csupán ún. „termeléstechnikai" térképezés folyt. Ez abban állott, hogy azokat a gazda szempontjából legfontosabb talaj tulaj donságokat, melyeknek leírása azelőtt a térképmagyarázóban kapott helyet, ezentúl az 1:25 000 méretarányú lapokon tüntették fel több-kevesebb pontossággal. E módszernél előfordulhatott (és valóban elő is fordult) az az eset, hogy egymástól merőben idegen genetikájú és eltérő geomorfológiai helyzetű talajtípusok közel azonos tulajdonságok miatt ugyanazt a színjelzést kapták. Az új térképező elv bevezetését meglehetősen heves viták előzték meg a Földtani Intézet kebelében, amelyekről az Évi Jelentések is beszámolnak. Elképzelhetjük, hogy érdemes tudósunk milyen megütközéssel olvashatta azt az elhangzott jó tanácsot, hogy agrogeológus-tudósaink hagyják el végre maguképítette tudományos elefántcsonttornyaikat és iparkodjanak szükség esetén az ezután készülő, a legegyszerűbb mezőgazda által is érthető és értékelhető új termeléstechnikai térképeket földtani szempontból is értelmezni. Ezek a viták ma már a múlté! Ma már van akadémiai Talajtani Kutató Intézetünk, melynek címéből kimaradt a sok félreértést okozó „agrogeológia" terminus technicus. A megfelelő szakszemélyzettel és felszereléssel a talajtan legkülönbözőbb problémáit a legmagasabb szinten kutatja. A Földtani Intézetből eltűnt a geológiával egyáltalában nem törődő termeléstechnikai térképezés. Az Intézet síkvidéki geológiai osztálya, mely nevéből szintén kihagyta a félrevezető „agro"-geológia címet, most kezdi kipótolni azt az űrt, melyet az éveken át szünetelő alföldi földtani térképezés okozott s amely a magyar földtani térkép és a nemzetközi quartártérkép előkészítésénél is nehézséget okozott. Az elmúlt termeléstechnikai térképezés egyes hasznavehető gondolatát erősen megváltoztatott formában az OMMI (Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet) értékesíti saját részletes talajtérképezésénél. A tudomány eredményeinek megfelelő népszerűsítéséről és alkalmazásáról gondoskodnak szakképzett agronómusaink mezőgazdaságunk szövetkezeti átalakulásával kapcsolatban. Még fontosabb a kötött és alkálizálódott talajok öntözési problémáival elméleti és gyakorlati síkon foglalkozó öntözőtársulati mérnökök működése, mely ma már meghozza a gyümölcsét. A húszas évek közepén ez a fejlődés azonban még utópisztikusnak látszott és célkitűzésemhez híven az egykori munkamüieu szerint iparkodom megokolni Horusitzky Henrik elhatározását, amikor 1926-ban mindössze 31 szolgálati évvel ,,nyugalom"-ba vonult.