Hidrológiai Közlöny 1945 (25. évfolyam)

14 Scherf Emil dr. Csak egy pillantást kell vetnünk a mellékelt irodalmi jegyzékre, hogy meglássuk, hogy ez a nyugalombavonulás csak névleges volt. Az immár 56 éves tudósra nézve inkább tudományos álmainak a beteljesedését jelentette, munkakörének teljes átállítását a hidrológiai kutatásra. Eletének legjelentősebb munkáit tulajdonképpen csak nyugdíjazása után írta meg. A Földtani Intézet akkori igazgatói a legjobbat tették Horusitzky számára, amit tehettek: hagyták nyugodtan továbbdolgozni, nem gördítettek akadályokat elébe, sőt erkölcsi támogatásban részesítették. Ezt természetesen az a tény is megkönnyítette, hogy a tudósunk távlati terveinek megvalósításához nem kellett az Intézet anyagi támogatását kérnie. Ugyanis éppen abban az időben, mikor Horusitzky nyugdíjba ment, a húszas évek közepe után, érlelődött meg a Főváros akkori műszaki vezetőinek a körében az az elhatározás, hogy a város terjeszkedésével mindinkább szaporodó vízügyi problémák alapos megoldására a Főváros hidrogeológiai monográfiáját kell megíratni. Idáig ugyanis inkább csak rapszodikus munka folyt ezen a téren. így évekig szerepelt a Földtani Közlöny-ben egy külön rovat, melyben a Főváros területén történő nagyobb építkezéseknél rövid időtartamra nyitott feltárások földtani és hidrológiai adatait gyűjtötték össze lelkes szakemberek az utókor számára. Különösen Schafarzik Ferenc néhai műegyetemi geológus-profeszszor mentett meg munkatársaival: Vendl Aladárral, Schréter Zoltánnal, Vigh Gyulával, Löw Mártonnal és sok más geológussal számos ilyen adatot. Hiányzott azonban a sok szétszórt adatnak egységes monografikus képbe való összefoglalása. Ezen a hiányon az 1929-ben első kiadásban megjelent Schafarzik—Vendl-féle „Geológiai kirándulásvezető Budapest környékén" is csak részben segített. A szükséglet különösen a hidrogeológiai szolgálat terén jelentkezett sürgősen és a legkülönbözőbb irányban. Hogy csak néhányat említsek: a Főváros egyre növekvő vízszükségletének biztosítása; hévizünk védelme és egyben esetleges fokozása mesterséges feltárások által; a budai oldalon különösen a régi felhagyott agyaggödrök területein, de egyéb helyeken is (Várhegy, Sasad stb.) mutatkozó suvadások; a lágymányosi és a pesti síkság egyes talajvizeinek betonagresszivitásának kérdése; alapozási problémák a pesti oldal hajdani vadvizes területein képződött mocsaras ingoványok után maradt tőzegtelep maradványokon stb. stb. Horusitzky Henrik már 1933-ban közölt (Hidrológiai Közi. 1932. évf.) összefoglaló tanulmányt Budapest hidrogeológiai viszonyairól. A tanulmány két 1:25 000 méretű térképvázlata közül az egyik a pleisztocén-holocén homokos-kavicsos víztartó üledéktartó alatt következő idősebb iszapos-agyagos vízrekesztő fekü felszín alapját adja meg, 2 m-es izohipszákkal; a másik térképvázlat vízrajzi térkép, amelyen a pesti síkság alatt eltemetett pleisztocén párkánysík partvonala, továbbá a posztpleisztocén eltemetett vízfolyások mederképe ragadja meg figyelmünket. Már ennél az előzetes jellegű munkánál kitűnt, hogy Budapest részletes szabatos pleisztocénvégi ősvízrajzi térképének a kidolgozásához a polgármesteri II. ügyosztályon és a kerületi mérnöki hivatalokban is