Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Pávai - Vajna Ferenc dr.: A víz élete a földben

A víz éíete a földbon 45 pannoniai-pontusi meg más, miocén üledékeinek felszínhez viszonyított mélységi adataiból adódik: tehát gyűrődött (Pávai—Vajna F.) Azok a gyűrődéskulminációk. amelyek a hajdúszoboszlói, karcagi és a körülöttük levő tisztaberki, nagyhortobágyi, tiszaörsi, szolnoki és más mélyfúrások adataiból nyilvánvaló, természetesen a tetejükön elmosottak demuláltak, erodáltak: nyitottak. Nem kétséges, hogy a nyírségi, nagyhortobágyi, püspökladány-karcagi és szolnoki szikesek sós talajvizén keresztül ezek a vízvezetés szempontjából felfelé nyitott rétegek felülről lágy ártézi vizeket nem kaphatnak, pedig olyant szolgáltatnak. Az elmondottakból önként következik, hogy ezeknek és más alföldi hasonló helyzetű lágy ártézi vizű kútaknak a vize nem a ma felszínre hulló csapadékvízből beszivárgó csapadékvíz eredetűNagymagy aralföldünk és minden hozzá hasonló üledékes medencénk üledékei nagy általánosságban folyóvízi, tavi, vagy tengeri üledékek. Mindenki tudja, hogy minden ilyen vízi üledék durvább és finomabb iszap, amelynek nagy százaléka eleinte folyó, tavi, vagy tengervíz. Ezekből lesznek később tömörülés folytán a konglomerátumok, homokkövek, márgák, agyagok és agyagpalák stb.: az üledékes kőzetek, amelyekre hiába lépünk rá. lábunk nem süllyed beléjük és lábunk nyomán nem gyűlik össze az iszapból kinyomott víz. Nagyon természetes, hogy a hajdani iszapokból tömörülő kőzetek vízrésze fokozatosan kiszorult azokba a közbeiktatott porozus rétegekbe és lencsékbe, amelyek azokat térfogatilag még be tudják fogadni. Lefelé a nagyobb nyomás iránya felé ilyen vízvándorlás lehetetlen, ez csak a föld felszíne felé irányulhat, a kisebb nyomás irányában. Ha a porozus kőzetrétegek és lencsék fölött vastag, normális viszonyok között vízhatlan agyagrétegek következnek, a porozus rétegekbe szoruló víz, ha különösen még abszorbeált gázok is társulnak vele, nyomás alatt áll. Természetes, hogyha ezeket a vízvezető rétegeket, vagy lencséket megfúrjuk, a nyomás alá került vizek és méginkább gázos vizek minden úgynevezett hidrosztátikus nyomás nélkül a felszínre szöknek fel s ártézi, vagy gázos kútakat adnak, de nyilvánvaló, hogy ezeknek semmi közű к a ma vagy közelmúltban felszínre hullott csapadékvízhez és hidrosztatikus nyomáshoz : ezek medencéink negyedkori és harmadkori édesvízi iszapos üledékeinek tömörüléséből, kőzettéváláskor kiszoruló akkori édesvizek. N. A. fíautier-nek az érdeme, hogy rámutatott a felszínen hidrátizált kőzeteknek vörösizzásig való felhevítése alkalmával — egyébként kőzetváltozás nélkül — leválasztható víz- és gázizzadmányaira. Az ő vizsgálatai szerint például í-kgr. gránit a fenti módon 7.3-gramm vizet tud kiizzadni, de némely kőzet — mint