Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Pávai - Vajna Ferenc dr.: A víz élete a földben

44 Pávai-Vajna Ferenc dr. hez kapcsolódó fizikai és kémiai folyamatot figyelembe veszünk, szükségszerű változásokat kell eszközölnünk a mostanáig bevett hidrológiai, vulkánologai és minerologiai-petrografiai normákat illetőleg. Mindenek előtt úgy látszik, hogy az 1 légköri nyomást reprezentáló földfelszíni víz csupán a talaj levegővel telt porozitásából, vagy a nyitott ugyancsak levegővel telt kőzetiiregekből és repedésekből tudja nagyobb fajsúlyánál fagva a kisebb fajsúlyú levegőt kiszorítani s annak helyét elfoglalni. Mihelyt ezek alatt kompakt kőzetekre, vagy oldatokkal telt kőzetüregekre és repedések felszínére jut, ott szemben találja magát a mélység felé fokozatosan nagyobbodó ellennyomással, az oldatok felületi feszültségével és nagyobb hőmérsékletével, amelyek a kapilláris súrlódással együtt a felszíni víz mélybe való továbbszivárgása elé akadályt gördítenek. Ezért a talajvíz az első vízzáró rétegen, vagy karsztvíz felszínen felrétegeződik és annak lejtése irányában mozog. Ha a vízzáró réteg lefolyástalan teknőt alkot, a talajvíz a felfelé való elpárolgás folytán fokozatosan besűrűsödik. A kicsapódó sók pedig a felszín talajában, a talajvíz ingadozásától függően szikeseket, vagy sósmezőket hoznak létre az oldatok és a talaj minőségétől függően, az uralkodó klimatikus viszonyokkal való őszefüggésben. Minden víz mélységbe való beszivárgást akadályozó közeg alól származó víz nem közvetlen mai felszíni származású, mert hiszen az 1 -légköri nyomású csapadékvíz nem verheti le a több légköri nyomású felszín alatti nyomást, amihez hozzájárul a kapilláris súrlódás, az oldatok felületi feszültsége és fokozódó hőmérséklete stb. Más szóval a föld felszínére lehulló csapadékvíz nem szivároghat le olyan 1000. 2000. vagy 3000 méter mélyre, ahol a mi termális vizeinknek megfelelő 60—70—80 C. fok hőmérsékletet vehetne fel, s így az olyan hőmérsékletű maguktól is felszínre törő termális vizek nem is lehetnek ilyen értelemben mai felszínről beszivárgó csapadékvíz eredetűek. A Nagymagyaralföldön a sokszor fertőzött szikes, sós oldatokat reprezentáló talajvizek nívója alatt 50—200 méter mélységből már tiszta, lágy. viszonylag sóoldatmentes vizeket találunk s ezek sokszor felszökők. de ilyenkor abszorbeált gázok: metán, vagy legalább kénhidrogén лап bennük. Kétségtelen, hogy a felszínközeli szikes sósvizek régióján keresztül nem mehet át a nem sós. majdnem desztillált vízszerű csapadékvíz, hogy azt megint mélyebben megfúrva felszínre kapjuk. Ma már tudjuk, hogy a Nagymagyaralföld nem egységes, csak a szélein felhajló rétegfejű medence — mint régebben rajzolták (Halaoáts stb.) — hanem olyan gyűrődött amint azt a debreceni, hajdúszoboszlói, karcagi, tiszaörsi, szolnoki, nagykőrösi, tiszakürti, szentesi, szegedi, tótkomlóskörnyéki és bajai fúrások stb.