Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Vendl Aladár dr.: Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete

/ Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete. 9 forrásvízi mészkő s dunai homok és kavics rakódott le a pesti oldalon. A pleisztocénban a Duna üledéke, a melegforrásokból kivált mésztufa képződött, majd a lösz fejezte be a lerakódások sorát. A Budai hegység a nyugat felől hozzá csatlakozó hegyekkel együtt jellegzetes röghegység, éppenúgy, mint az egész . magyar Középhegység. Más szóval a hegység a többszörös emelkedés és süllyedés folyamán rögökre tört szét, amelyek vetődések következtében különböző szintekbe kerültek s néhol pikkelyszerűen egymásra is tolódtak. Már a triász-jura tengerből való kiemelkedés közben megkezdődött az összetörés. Az eocénben lefolyt sülylyedéskor az egyes rögök még jobban különböző nívókba jutottak. A kiscelli agyag lerakódása idején a pesti oldalon volt hegységrész a vetődések mentén igen erősen süllyedt. Az eocén és oligocén képződmények együttes széttagozódása rögökre főleg az oligocén után következett be. A svábhegyi pannonia-levantei üledékek helyzetéből arra lehet következtetni, hogy a pannóniai idő után is mentek végbe erősebb törések, sőt még a pleisztocénban i" A töréses szerkezet a Budai hegység bármelyik részében megállapítható. Közelebbről érdekelnek a melegforrások szempontjából azok a vetődések, amelyek mentén melegforrások fakadnak, így a Gellérthegy tövében a Duna mentén húzódó nagy törésvonal, a „termák vonala" (1. ábra). A főtörések iránya részben ÉÉny-DDk-i, részben erre merőlegesen NyDny-KÉk-i. Szt Ómra Fürdő \ л •\Szt Gellért \ fürdő. V 1. ábra. A Szent Gellérthegy szierkeaete. Jel magva rázó: V = a mai hévforrások (termák) vonala, 1 = dolomit, 2 ~ budai márga, é = édesvízi mészkő, • — hévforrások.