Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Vendl Aladár dr.: Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete

10 Ven dl Aladár dr. A meleg és langyos gyógyforrások földtani viszonyai. A budapesti meleg és langyos gyógyforrások vize az alaphegység kőzeteiből származik, még pedig vagy közvetlenül (gellérthegyi forráscsoport) vagy közvetve az alaphegységet borító fiatalabb képződmények hasadékain át. vagy artézi fúrások segítségével. Az alaphegység kőzeteiben a víz nem csupán csak a vizet áteresztő kőzetek likacsaiban s a repedezett kőzetek hasadékaiban helyezkedik el, hanem — magától értetődően — az útjában levő vizet át nem eresztő kőzetek valamennyi törését és nyilt vetődését is kitölti. Az alaphegység kőzeteinek sorozatában vizet áteresztő rétegcsoportok és vizet át nem eresztő kőzetek egyaránt előfordulnak, gyakran egymást felváltva. Ennek következtében az alaphegység mélyebb részeiben levő meleg víz, a vízben szegény impermeábilis szintek között főleg a vizet áteresztő kőzetekből álló szintekben halmozódik fel. Repedésekkel átjárt s ennélfogva kitűnő vízgyűjtő és egyúttal vizet áteresztő szint a felső triász dachsteini mészkő s a dolomit. Ez a két kőzet a fel(•• ínén a budai oldalon a legfontosabb vizet nyelő szint. A füredi márga, a Budai hegységben a raibli mészkő, legnagyobb tömege impermeábilis, tehát vizet tárolni nem képes. A középső triász diploporás dolomitjai a Csíki hegyekben s általában a középső triász kőzetei a Magyar Középhegységben általában erősen repedezettek. Az alsó triász wer feni palák kőzetcsoportja újból vízlen szegény. A permi kőzetek (homokkő, konglomerát) ismét vízben gazdagabb. Az egyes vizet, tartalmazó rétegcsoportok ,közö|tt települő impermeábilis kőzeteken át az összeköttetést vetődéses törések közvetítik, úgy hogy ezeken át a különböző víztartó kőzetek vize közlekedik egymással. E szerint egymás fölött több vízben dús szint alakult ki, köztük a vetődések tartják meg az összeköttetést. Ez az egész rétegsorozat a budai oldalon legalább 2000 méterig, azaz valószínűen a kristályos palák csoportjáig lenyúlik A budai oldal és a tőle nyugatra levő terület zöme tehát lényegében olyan rétegcsoportokat tartalmaz,, melyeken át a csapadékvíz lefelé hatol a nehézségi erő hatására. A lefelé hatoló víztömegek a vizet át nem eresztő kőzeteket tartalmazó szinteken csak lassabban szivárognak át: tehát az egész víztömeg csak lassan száll lefelé. Minél mélyebbre kerül, annál magasabb hőmérsékletű kőzetbe jut, tehát hőmérséklete mindig magasabb lesz. Legalul, a vízmozgás alján, azaz a kristályos palák közelében, vagyis mintegy 2000 ni mélvségben a víz hőmérséklete a 100" C-t is elérheti. A pesti oldalon ellenben a vizet nyelő és vizet tartalmazó kőzetcsoport nagy mélységbe lesüllyedve folytatódik. így az első