Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)

Dr. Göbel Ervin: Vízkutatás a Délorosz-süllyedék területén

72 Dr. Gőbel Ervin vízszintesnek mondható, rétegzetten. Vastagsága 4—5 méter lehet, kb_ a 195—200 m t. sz. feletti magasságot foglalja el. Valószínű, hogy megszakítatlan települése nincs, hanem több helyen kiékelődik. Ezt az agyagréteget követi egy hatalmas, 25—30 m vastagságú homokréteg, összetételét illetőleg benne leggyakrabban legömbölyödött kvarc szemeket találtam, azonkívül kimutatható benne még mész, zöld amfiibol, turmalin, szericit, csillám plagioklász, stb. Általában ezen a vidéken kb. 200—230 m t. sz. feletti magasságokban víszintesen települt. Ld: Medvenszkoje É-t, Paniki D-t, és Dravetcska nyugati részt. Ennél a kivékonyodás és a kiékelődés esetével seholsem találkoztam. Jellegzetes benne az a homokkőpad, amely általában a homokszínt kezdetétől 3—5 m mélyen települt. Ez a pad nagy keménységével és rendkívüli szívósságával tűnik ki. Korát pontosan nem tudtuk megállapítani, mert benne sem mikro-, sem makrofaunát nem találtunk. A réteg homokjában kétféle szemcsenagyság uralkodik ú. m.: a 0.125 mm körüli és a 0.00625 mm körüli. Az utóbbi már a finom por (iszap) szemcsenagysághoz tartozik. Benne sokszor aránylag igen meredek falu vízmosásokat találunk. Színe általában fakószürke, helyenként vasoxidtól vörösre festett, másutt festőanyag híján hófehér. A 230—250 m t. sz. feletti magasságok közé egy újabb agyagréteg települt. Települése szintén vízszintesnek mondható. Vastagsága kb. 15—20 m között változik. Az agyagréteg egyöntetűségét a helyenként közbetelepült 2—3 m vastag homoklencsék zavarják meg. A hoimoklencsék amilyen kis terjedelműek, annyira fontosak a fensík vízellátása szempontjából. A réteg szintén kövület-szegény, kora nehezen állapítható meg. Valószínűleg felső eocén oligocénből való. — Az agyag határozottan finom szemcséjű. A homoiklencse már szabad szemmel láthatólag különféle nagyságú szíemekből álló képződmény. Az agyag rendkívül kötött és szívós. Színe a világos barnától, illetőleg a sárgától egészen a rozsdabarnáig változik. A felületén alakult ezen a környéken kb. 1 m vastagságban a híres orosz fekete föld, a csernozjem. Megérkezésemkor a honvédség által felállított vízmüszaki szakasz varázsvessző segítségével már kijelölte és le is mélyítette az 1., 2., 3., 6., 7. és 8. számú fúrásokat, azonban minden eredmény nélkül. Átlagban 0—1 m-ig csernozjemet, utána 1—4 m-ig sárgásbarna agyagot, majd 5 m után fehéres-szürkés homokot, a bennetelepült rendkívül szívós homokkőpaddal kapott. Sikertelenségének okát abban kell keresnünk, hogy fúrásait a 6. sz. kivételével a kb. 25—30 m vastag homokba telepítette. A mindössze 20 m hosszú fúróval a homokréteg alá nem fúrhatot, így a keresett vizet sem kaphatta meg. Különben is akadályozta a fúrást a homokrétegben lévő homokkőpad, mely helyenként 40—50 cm vastagságot is elért. A 6. számú fúrást jóllehet a 240 m t. sz. felé tette, ami viszont