Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)

Láng Sándor dr.: Karszthidrológiai megfigyelések a Gömör-Tornai karsztban

52 Láng Sándor dr. vei, a hirtelenül megszaporodó víz mennyiségével s a levezető járatok ürméretével függ össze. Ez a jelenség bizonyára még több forrás esetén is észlelhető, különösen ott, ahol a vizet adó karsztos járatrendszer több, egymás feletti forráskürtőben végződik. (2. ábra. III.) E nyílások közül a magasabbak csak nagy víztömegek kiáramlása esetén működnek, míg a legalacsonyabbak, a legtöbbször, mindig. (Pl. Szalóci f., Jósvafő.) Ugy látszik, a magas és az alacsony fekvésű nyílások nem is szállítják mindig egyazon karsztvízszintek (pl. csak a sekélykarszt) vizét, amire ismét az előző két példa hozható fel. Sok forrásnak viszont egyetlen kürtője vagy egy szintben levő nyílásrendszere van. (Jolsvatapolca, Tornagörgő.) Az említett, nagyobb magassági tagozódású nyílásrendszer valószínűleg már nem a szilárd mészkőben, vagy palásabb alsótriász korú kőzetben, hanem a vastagabb, lazább, omladékos lejtőtörmelék között alakul ki (Sólyom f., Szalóci f., Nagykőpatak); másrészt, a palásabb, szűkebb járatokban, bővelkedő kőzetekben is alakulhat ki szerteágazó forráskilépés (Evetes, Réti malom f.). A karsztos források. Vizük többnyire mésztufa, vagy lejtőtörmelék közül lép ki. A legtöbb esetben tehát azt sem tudjuk megfigyelni, hogy a forrásvíz milyen geológiai viszonyok közepette tör elő. Bár a reájuk vonatkozó adatgyűjtés hiányos, az ismertebbek az alábbi fő csoportokba sorozhatok, a legújabb karszt-terminológia alapján (11). a) Leszálló-, támaszkodó karsztvizet levezető források, az alsótriász kori palák és alsó-, középtriász korú mészkövek határrétegei között. Ilyenek a Berzététől DNy-ra, a Pelsőci fennsík peremén, az agyagpalás övezet felső határán előtörő kisebb-nagyobb források, a dernői Szörnyükút, a szádalmásiak, a gombaszögi Fekete f., részben a Szalóccal szembeni f., a Felsőc feletti Liszunya f., a tornagörgőii Győr alattiak, a Sólyom forrás, stb. Ide sorolhatók a fiatalabb mészköves területek időszakos forrásai (Lófej, Nagykőpatak). Ha sok vizet szállítanak, megzavarosodhatnak, hozamuk aránylag erősen ingadozhat, nagyobb magasságban is fakadhatnak az alluvium felett, egyesek mésztufát is raknak le. A csoport nem mondható nagyon egységesnek. b) Valószínűleg az átmeneti karszttal kapcsolatos mélyebb szintű járatok régebben elraktározott vizét adagolják Jolsvatapolca, Tornagörgő, Jabloncátó'l SW-ra a Csordakút, részben az Evetes forrásai. Mésztufalerakásuk, vizük mindig tiszta, a hozam egyenletesebb. c) A folyóárterek visszaduzzasztó tevékenysége folytán felfakadó