Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)

Láng Sándor dr.: Karszthidrológiai megfigyelések a Gömör-Tornai karsztban

46 Láng Sándor dr. gyünk p. o. a Vígtelke—Pelsőc—özörény közti szakaszon olyan átmeneti övezetet feltételezni, amelynek nincs pontos határa, és a sekélykarszt időszakosabb, változékonyabb és a mélykarszt állandóbb, sőt, melegebb, talán hévvizekkel is nagyon kis mérvben keveredett forrásai, olykor egymás tőszomszédságában fakadva fel, egyaránt jellemzik. Fontos kérdés, vájjon a mélykarszt vize milyen hatások eredményeként tör a felszínre. A szakirodalomból tudjuk, hogy egyrészt a hidrosztatikai nyomásnak, másrészt a mélységbeli felmelegedés hatásának tulajdonítható a víz felszínre jutása (14). A hegyszerkezeti vonalakon, sőt, több tektonikus vonal találkozásán felszálló vizekre ezen a területen is van több példa (Sajókirályi, Léváit, Özörény, Méhész, Szalonna). Sajátságos, hogy a Sajó—Boldva között, mivel a völgybevágódások itt nem olyan nagyon mélyek, néhány magasabban fekvő vízkilépés is akad,, pl. Kecsö, Derenk, Lucska, Áj, stb. Ezt más területen a rossz megcsapolással, a pseudokapilláris csőhálózattal, az eltérő nyomásviszonyokkal magyarázzák. A magasabban levő, előbb említett vízkilépéseket egységes, önálló karsztvízszintekkel összefüggésbe hozni szintén nem célszerű. Kellő elhelyezkedésű csatornarendszer és a vékonyabban lemezes kőzetekben kifejlődött résrendszer összeszüremlő vizei is állandóan táplálhatják a többnyire elég nagy t. sz. f. m.-ban levő forrásokat. A Jolsvatapolca—Özörény—Aggtelek—Szalonna vonaltól általában délre van a mélykarszt igazi előfordulása. A karsztvizet tartalmazó járatok zöme már mélyen a felszín alatt van. Az alluvium, a karsztos területek közé ékelődő medencék és öblözetek vízrekesztő üledékei útját állják a karsztvíz alulról felfelé való akadálytalan feltörésének. Csak egyes szerkezeti vonalakon, mélységi (profundus: 11) vizekkel keveredve lép a karsztvíz a felszínre. Ez a vízkilépés sokszor már a fedett (rejtett) karszt területén, nagyobb nyomás alól való felszabadulással történik (pl. Szalonna, Lévárt, Méhész forrásai). Ezekkel együtt tehát a napvilágra juthatnak az idegen kőzetekkel vékonyabban, általában azonban vastagon, — harmadkori tengeri üledékekkel, bőséges pliocén kori kaviccsal elborított rejtett karszt vizei is. Utóbbi karsztvízről egyébként, az említetteken kívül, nem sokat tudunk. A rejtett karszt mészkövei, helyzetüknél fogva, továbbá, a mélyfúrások és a kiterjedt bányaműveletek hiányában, eléggé ismeretlenek. A fedett karsztnak a mélyen bevágódott eróziós völgyek (pl. a Sajó, Jolsva völgyének egyes részletei s több kisebb másik patakvölgy) által feltárt részleteiben, ahol az idegen kőzet takarója alatt a triász kori mészkőrétegek még napvilágra bukkannak, a karsztvíz szintjét ugyanolyan módon értelmezhetjük, mint a mélykarsztban. Itt is érvényesül