Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)

Láng Sándor dr.: Karszthidrológiai megfigyelések a Gömör-Tornai karsztban

Karszthidrológiai megfigyelések a Gömör-Tornai karsztban. 45 Ha a mélykarsztot felépítő vastagpados, bő járatokat és sok karsztvizet tartalmazó mészkövek nagy tömegben vannak jelen és a bennük levő földalatti karsztvíztömeget a karszton átvágódó nagy folyók alluviális feltöltése még fel is duzzasztja, állandó és bőséges hozamú források fakadnak fel a Sajó, Csetnek, jolsva, Boldva és Torna folyó mentén, az ártér szintjében, vagy ahhoz nagyon közel (özörény, Gyepes forrás, Melléte, Szádalmási Pálutfej, Torna környéke, stb.). Vízhozamuk, amint az a különböző mérések eredményeiből is kitűnik (6), kevesebbet ingadozik. A mélykarszt egyes részeinek, vagy az idegen kőzettel befedett rejtett karszt vizei, nagyobb mélységből jövet, magasabb nyomás alól szabadulhatnak ki, a víz által elnyelt gázok felhajtóereje (az elnyelés alól való megszabaduláskor) is elősegítheti feltörésüket (Méhész, Lévárt, Szalonna forrásai), akár, a dunántúli, megfelelő források esetén (15), sőt, a hévvizekkel való gyenge keveredés is megvan, amire szintén a megelőzőekben említett 3 példát lehet felhozni. A folyóvölgyi alluviális feltöltésnek a karsztvízszintre való visszaduzzasztó hatását a dunántúli vizsgálatokból már ismerjük (8). Keilhack (2) és Lehmann (7) helytelenítik az egyetlen vízkilépési adatból a környező terület karsztvíztükrének szintjére való következtetést. A sekélykarsztban, ahol — az eddigi, — karsztvíztükör létezése ellen felhozott érvek figyelembe vétele nékül, — amúgy is 5—20 m a forrásvíz kilépésében észlelhető vízszintingadozás, és a források nincsenek az alluvium szintjében, nehezen tudunk egységes karsztvízszintről beszélni. Ezzel szemben, területünk mélykarsztos részleteinek karsztvíznívója az alluvium szintjében kezdődik, az alluvium vízrekesztése miatt (1:7, p, 21 és 17, p. 87: Vorflut), befelé, a hegy belseje felé pedig valószínűleg emelkedik, bár erre még nincs bizonyíték. A Jolsva és a Boldva völgye közötti területen, a kis mérvben dél felé lankásodó térszínen a sekély és mélykarszt átmenete fokozatos. Dél felé nem mindig látjuk jól, hol lépjük át a mélykarszt határát. Ezért van szükség az átmeneti karszt övezetének megkülönböztetésére, mivel a terület pl. az említett vidék belsejében pl. már mélykarszt jellegű, míg Ny-ra, a Sajó mentén, vagy K felé, a Boldva mellékén, egyes felmagasodó peremi részletek még a sekélykarszt benyomását keltik. Előfordulhat, hogy ugyanannak a karsztplatóegységnek egyik széle a mélykarszthoz tartozik, míg egy másik oldala, a geológiai felépítésnek megfelelően, sekélykarszthoz hasonlít. Ilyen pl. a Pelsőci fennsík. Ennek északi része sekélykarszt, míg, déli vége már jobban illik a mélykarszt övezetébe, sőt K-i részének egy darabja is mélyebb karsztos szint, holott, a két részlet ugyanazon morfológiai egységhez tartozik. Mivel a kétféle karszt között éles határt nem húzhatunk, kénytelenek va-