Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)

Töry Kálmán: Árvíz és jégveszély

26 Tőry Kálmán. víz emelkedik. Az emelkedés e fajtájának lehet mesterséges és termé­szetes oka. Mesterséges akadály a duzzasztómű, melyet vízierő, öntözés, a hajózóút megjavítása, stb. céljából építenek. A természetes akadály lehet egy vízbe hullott gally, vagy fatörzs, lerakódott hordalék, egy hegyomlás (Gyilkos tó), de a legnevezetesebb s egyben legveszedel­mesebb példája a természetes akadálynak a jégtorlasz. A jégtorlasz sokszor 2—3 m magasra emelkedik ki a folyóvíz szí­néből s elméletileg kereken kilencszer mélyebben ér a víz alá; a való­ságban a jég ilyenkor eléri a meder fenekét; a vízhozam pedig az egyes álló jégtáblák hézagai között keres magának utat. A torlasz duzzasztó hatására a víz sokszor annyira felemelkedik, hogy szintje meghaladja a legnagyobb jégmentes árvizek magasságát is. Ilyen jégtorlasz okozta az 1838. évi pesti árvizet is, amely 936 cm-rel emelkedett a Duna 0 víz­színe fölé; jégtorlasz okozta az 1876. évi árvizet is, melynek nagysága 767 cm volt, de ilyen jégtorlasz okozta 1941. február 16-án is, hogy a Duna vízszíne Dunaegyházánál felduzzadt az árvédelmi töltés korona­szintjéig, azt meghágta, átszakította s a kitóduló víz Dunaegyháza és Solt környékére kiöntve, mintegy 160.000 kat. holdnyi teriiletet árasz­tott el. A kár óriási volt. Pedig a folyó vízhozama közepes értékek kö­rül ingadozott. Ez a jégtorlasz Budapestnél, tehát 90 km-re a torlódás felett, 738 cm-re duzzasztotta a jeges vizet. Mikor itt a jég megcsúszott s a hidaknál sík víztükör jelentkezett és a vízmennyiségmérés lehető­sége megvolt, a Vízrajzi Intézet 691 cm-es vízállásnál megmérte a víz­hozamot s azt 2523 m 3-nak találta; jégmentes vízhozam idején ez -f- 280 cm-es vízállásnak felel meg. A jégtorlasz duzzasztása tehát Budapestnél több mint 4 m volt. Ezekután talán nem lesz érdektelen néhány szót a jégtorlaszok ke­letkezéséről és megszüntetésének módozatairól is szólni. Ha a folyók vízgyűjtőterületét hideg hullám lepi el, a vízfelületeken megindul a jégképződés, majd ezután a jégzajlás. Közelítő szabály sze­rint a Dunán 4—5 fokos hideg mellett 4—5 nap alatt indul meg a jég­zajlás; 10—12 fokos hideg mellett pedig a jég már 2—3 nap alatt zaj­lásnak indul. Minél tovább tart és minél nagyobb a hideg, annál inkább szaporodik a jégtáblák száma és növekednek az egyes jégtáblák mére­tei: a jégtáblák híznak. A víztükörnek jéggel való borítottságát százalékban szoktuk ki­fejezni: 50% a víztükör félig, 75% háromnegyedrészben való borított­ságát jelenti stb. Több napig tartó 25—30°-os, tehát igen nagy hideg­ben a jég annyira meghízhat, hogy a víztükör jéggel való borítottsága megközelíti a 100%-ot. Ilyenkor a jégtáblák, mintegy összetorlódva, egymással párhuzamosan, viszonylagos elmozdulás nélkül haladnak a

Next

/
Thumbnails
Contents