Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)
Dr. Mados László: A szikesedés és a víz
A szikesedés és a víz. 19 ' Na a felső talajrétegekben fokozatosan felszaporodik, a talaj mindjobban és jobban elszikesedik. A szikesedési folyamat súlypontja kétségtelenül a CaC0 3-ot tartalmazó pleisztocén lösz s. az azt borító CaC0 3mentes öntés iszap érintkezési határára esik, amely határon a lösz csakhamar szódatartalmúvá válhat. A szóda keletkezésével kapcsolatban nem kell szükségszerűen a Hilgard-féle szódaképződési elméletre támaszkodnunk. Az itt található szóda a felső talajrétegek adszorbeált Na-jának szénsavbehatásra történő lehasadásából is származhat, mely a kilúgzólás periódusában eddig a szintig mosódott le s a finom eloszlású CaC0 3nak, di Gléria 1 2 által felismert szódamegkötő képessége révén itt halmozódott fel. Nagy szódamegkötő képességű, rendkívül finom eloszlású CaC0 3 természetesen a mélyebb rétegekbe mosott Ca-sók és szóda, ill. nátriumbikarbonát tartalmú oldatok egymásrahatásából is képződhet, különösen a szikesedési folyamat első időszakában. Mindezeket a folyamatokat, melyek már a talajkémia tárgykörébe tartoznak, e helyen nem szükséges részleteznünk. Hidrológiai szempontból azonban nagyon fontos az, hogy a szikesedés kémiai folyamatának előrehaladásával a talaj filzikai viselkedése is megváltozik. Az elszikesedő rétegek vízáteresztőképessége fokozatosan leromlik s eredetileg vizet jól vezető rétegekből kifejezetten vízzáró sajátságú rétegek is kialakulhatnak, egyedül a szikesedési folyamat következtében. Ebből a szempontból is a meszes lösz és a ráboruló öntésiszap érintkezési határa körül módosulnak a legrosszabbra a viszonyok. Az itt kialakuló mindjobban vizetzáró jellegű réteg fokozatosan nagyobb és nagyobb ellenállást fejt ki mind az időnként felemelkedő talajvízzel, mind a lefelé szivárgó csapadékvízzel szemben. A nyomás alatt álló talajvíz kétségtelenül át tud törni a rossz vízvezető rétegen még abban az időszakban is, amikor csapadékvízre nézve az már vizetzáró jellegűvé vált. Ily módon sók kerülhetnek a feltalajba, amelyeknek kilúgzódására a vizetzáróvá váló réteg alá a későbbiekben már nem nyílik alkalom. Ezek a fennrekedt sók tehát a továbbiakban mindig csak a meszes-szódás szint határáig lúgzódhatnak ki és amikor a legrosszabb vízvezető képességű réteg a talajvízre nézve is vízzáróvá válik, ezen a réteghatáron mutatnak végleges felhalmozódást. Ez az állapot már az ú. n. kilúgzott, ill. degradált szikeseink mai állapotának felel meg. Ezeket a szikeseket a felső talajréteg szikes, de sómentes sajátsága, a meszes réteg felső szintjén mutatkozó erős sófelhalmozódás és a meszes réteg felső részének szódás volta mellett hidrológiai' szempontból főleg az jellemzi, hogy bennük a lefelé törekvő csapadékvíz s az időnként felnyomuló talajvíz egymással sohasem jutnak összeköttetésbe, mert azt a szikesedés folya-
