Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)

Dr. Mados László: A szikesedés és a víz

18 Dr. Mados László. be, hanem a már egyszer lemosott sók is ismét a felső rétegekbe jutottak a talajvíz esetleges sótartalmával együtt. A felületen érvényesülő párolgás révén a feltalaj sótartalma ezenfelül bizonyos mértékig be is koncentrálódhatott. Ha most a száraz és nedves évjárat periodikus ismétlődésére gondolunk, rögtön fel kell ismernünk azt, hogy a sóknak talajvízzel történő felemelkedése és a talajnak alkálisós közegben végbemenő kilúgozódása, mint szikesedésre vezethető jelenség, nem tartalmaznak ellentmondást, hanem a szikesedés folyamatának maradéktalan magyarázatát éppen együttesen nyújtják. A nedves évjáratokban ilyen körülmények között a talaj elsősorban talajviz behatása alatt áll. A felemelkedő talajvíz élével a talajszelvény összes könnyen odható sótartalma a felszín közelébe jut, ill. kapillaritás révén a felszínig emelkedik. Ebben az időszakban lefelé irányuló vízmozgás nincsen, a csapadékvizek legnagyobb része mint felszíni víz a felületen marad s csak elenyésző hányada jut be az időnként kiszáradó legfelső talajrétegbe. A talajszelvény felső rétegeiben felhalmozódó Nasók behatására a szikesedés is megindul. A talajkolloidok adszorbciós felületeire bizonyos mennyiségű Na helyettesítődik be, emellett azonban a kicserélődő Ca is, mint Ca-só helyben marad s ellensúlyozza a szikesedési folyamat előrehaladását. A száraz évjáratokban viszont a növényzet vízelvonása és közvetlen párolgás révén lehetőség nyílik a talajszelvénynek egészen a gyökérmélységig történő kiszáradására. A kiszáradásnak az ilyen száraz évjáratok nyári periódusaiban csak a kapilláris zóna felső szegélye szab határt, amelytől kezdve lefelé ilyenkor is a felfelé irányuló vízmozgás az uralkodó. A kapilláris zóna felső határa azonban a felhozott két példa esetében — mint az ábrán is látható — ilyenkor 1,2—1,5 m körül mozog, tehát a kiszáradás mélysége is ennek megfelelően tekintélyes lehet. A nyári időszakban kiszáradt felső talajréteg azután az ősz-tavaszi, vegetációmentes időszak csapadékai hatására beázhat s a beázás mélysége elérheti a 120—150 cm-t is. A lefelé irányuló beázás azonban kilúgzással jár együtt s a beázással kapcsolatban az összes mobilis sók is a beázás alsó határára mosódnak. A száraz évjáratokban ez a folyamat évenként megismétlődik s a talajszelvény felső részének tökéletes átmosására vezethet. Vissza áll tehát az eredeti állapot azzal a különbséggel,, hogy a felső talajrétegekben az adszorbeált Na felszaporodott, az adszorbeált Na-al egyenértékű Ca viszont a mélyebb rétegbe lúgzódott ki. A nedves és száraz évjáratok váltakozásával ez a folyamat sorozatosan megismétlődhet és az ismétlődő behatások során az adszorbeált