Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)
Dr. Mados László: A szikesedés és a víz
A szikesedés és a víz. 13 ' amely természetesen nemcsak Na 2S0 4, hanem bárminő Na-só hatására végbemegy, csak egyensúlyi áliapotra vezet. Ahhoz tehát, hogy a kilúgzott jellegű szikes talajaink kilúgzott rétegeiben megállapítható magas Na-telítettséget és a kicserélés folyamán képződött Ca-sók hiányát magyarázni tudjuk, fel kell tételeznünk azt, hogy a talajban a Na-só tartalmú oldatok kilúgzó hatása ismételten érvényesült. Kilúgzás hiányában a ma már sómentes rétegeknek is alkalisósaknak kellene lenniök s a kicserélés eredményeképpen képződött Ca-sókat is meg kellene találnunk bennük. Az utóbbiaknak hiánya kilúgzás feltételezése nélkül csak úgy volna magyarázható, hogy a szikesedés egyedül szóda hatására, az alkalizálódott talaj eredeti lelítetlenségének mértékén belül, tehát az adszorbeált hidrogén rovására ment végbe. Ez a magyarázat azonban a helyenként 70—80%-os Na-telítettséget mérlegelve semmiképpen sem tűnik fel helytállónak. A 'Sigmond-iéle nátriumsós közegben végbemenő kilúgzás elmélete a szikesedés jelenségének maradéktalan magyarázatát nyújtja. Mégis a kilúgzás kifejezése és az a körülmény, hogy 'Sigmond a ható Na-sóknak a szikesedő talaj helyi mállása útján való képződésére is több ízben rámutatott, a 'Sigmond-féle szikesedési elméletnek sok támadási felületet nyújtott. Scherf 9 a kilúgzás fogalmával látszólag ellentétben az alulról felfelé történő szikesedésii folyamat fennállását hangsúlyozza, amikor a szikesítő sók eredetét sókban dús talajvizeknek a felszín közelébe való emelkedésében látja. Szerinte a kilúgzott és degradált típusú szikesek C-szintjét képező pleisztocén lösz kalciumkarbonát tartalmában és a felszín közelébe jutó talajvizek nátriumsó-tartalmában együttesen kell keresni a szikesedés okát, mert az ezeknek egymásra hatásából képződő szóda (Hilgard-féle 1 0 szódaképződési elmélet) a pleisztocén lösz felületét elborító idegen származású öntésiszapot is elszikesíti. A két elmélet között látszólag nagy az ellentét. Ha azonban a talajok vízgazdálkodási sajátságainak mai ismeretében és az utolsó évtizednek a talajvizek járására vonatkozó tapasztalatai alapján mérlegeljük a kérdést, az ellentétek hamar közös nevezőre hozhatók. Scherf elmélete a sók zömének eredetére, a talajvíz közreműködésére vonatkozólag és általában földtani szempontból feltétlenül helytállónak minősíthető, a jelenségeknek 'Sigmond-féle magyarázata nélkül azonban nem teljes. A talajvíz közreműködése a szikesedésben egyes szikes típusainknál sohasem volt vitás. Az ú. n. meszes-szódás szikeseink jelentékeny része ma is csak kis szintingadozásnak kitett, magasan álló talajvíz behatása alatt áll. A hidrológiai viszonyoknak az ilyen típusa szikes talajokkal való összefüggését Herke 1 1 részletesen feltárta. A tiszántúli ki-
