Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)
Dr. Mados László: A szikesedés és a víz
14 Dr. Mados László. lúgzott és degradált szikes talajokban azonban a talajviz szerepe nem jelentkezik ilyen szembetűnő módon s ezekkel a szikes talajokkal kapcsolatban a talajvíz szerepének kérdésére nem is fordítottak elegendő figyelmet. Csapadékos évszakokban, különösen tavasszal a kilúgzott és degradál szikeseket is gyakran borítja felületi viz. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy a talaj a felszínhez közel eső rétegében vizet-záró, vagy legalábbis vizet nagyon nehezen áteresztő sajátságú réteg helyezkedik el s ez a réteg a csapadékvíznek a mélyebb rétegekbe való beszivárgását megakadályozza. A változó mélységben itt is megtalálható és változó mélységig tartó meszes-szódás szint mindig ilyen tulajdonsággal bír s vizetzáró sajátsága természetesen nem csak a mélység felé szivárgó csapaiékvízzel, hanem az esetleg felfelé törekvő talajvízzel szemben is érvényesül. Az ilyen szikesek tehát felfelé törekvő talajvíz behatása alatt állhatnak és ennek ellenére lefelé ásva nem bukkanunk talajvízre, sőt sokszor porszáraz réteget kell csákányoznunk mindaddig, míg a vizetzáró jellegű réteg alsó hatáiához nem érünk. Ha azután az itt megtalált talajvíz a vizetzáró rétegnek nekifeszülve nyomás alatt áll, akkor a gödörben vagy fúrólyukban a víz rövid idő alatt a felszín közelébe fog emelkedni, jeléül annak, hogy vizet áteresztő, nem szikes szelvényben a talajvíz a természetes viszonyok között is magasabbra jutna. A talajvíz természetesen a szikesek alatt sem stagnál állandóan egy szintben. Éppen úgy, mint a mezőségi talajok esetében, száraz évjáratban itt is az év egész folyamán mélyen a felszín alatt maradhat és az évszakonkinti ingadozások is mélyen a felszín alatt játszódhatnak le. A nedves évek halmozódása esetén azonban a talajvíz itt is emelkedik s a megemelkedett talajvíz a szikes réteget elérve könnyen nyomás alá kerül, ill. a szikesedést megelőző talajsajátságokkal számolva a felszín közelébe jut. A m. kir. Vízrajzi Intézet megfigyelőkútjai a szükséges mélységbe lebocsájtott csőkutak, melyekben természetesen a talajvíznek a környező talaj ellenállásától függetlenül szabad mozgása van. A szikes talajokban tehát ezek a kutak sokszor — különösen magasan álló talajvíz esetében — nem a tényleges talajvízszintet mutatják, hanem azt a szintet, amire a víz talajellenállás hiányában emelkedne. Ilyenformán a szikesekben létesített ellenőrző kutak adatai elsősorban azt világítják meg, hogy milyen lehetett a talajviz járása a talaj elszikesedését megelőző állapotban. A 4. sz. táblázat három olyan talajvízszint ellenőrzőkútnak mérési adatait tünteti fel, melyek a M. kir. Földtani Intézet 1:25,000-es léptékű, átnézetes talajismereti 1 térképei szerint is kifejezetten szikes területen állanak. A Hortobágy-Halastó jelzésű kút a Nagyhortobágy legrosszabb típusú szikeseit jellemzi, Nagyiván község megfigyelőkútja pedig a