Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)

Dr. Mados László: A szikesedés és a víz

A szikesedés és a víz. 11 ' Az l. sz. ábra grafikusan tünteti fel a mezőhegyesi viszonyoknak megfelelő talajszelvény vízforgalmát az 1935—42. években.* A grafikonból elsősorban megítélhetjük azt, hogy a helyben lehullott csapadékvíznek a talajvíz szinitingadozásához nagyon kevés köze van. Az 1939— 40. években, amikor a talajvíz szintje folyamatosan emelkedett, a felső csapadékvízforgalmat lebonyolító talajréteg alsó határát és a talajvíz kapilláris szintjének felső szegélyét még jelentős távolság választotta el egymástól s kapcsolat a két vízbehatás között csak 1941 folyamán létesült. Ez a kapcsolat azonban a mélyebb rétegekre szorítkozott és kapilláris víz behatása alá a talajszelvény később is csak kb. 1,2 m-t meghaladó mélységbe jutott. Nincs meg tehát a lehetősége annak, hogy az évenként ismétlődő téli beázás hatására a mélyebb rétegekbe lemosott Na-sók az emelkedő talaj-, ill. kapiliáris-víz révén visszajussanak a talaj szelvény legfelsőbb rétegeibe, vagy éppen a talajvíz esetleges sótartalma révén idegen eredetű só kerüljön oda. A 120 cm-nél mélyebb rétegek kiilúgzódása azonban nem lehet tökéletes s ebben a mélységben sófelhalmozódásra is alkalom nyílik. Természetesen elképzelhető az, hogy a múltban, a nedves évek még erősebb halmozódása következtében a talajvíz időszakosan a mostaninál magasabban is kerülhetett. A mezőhegyesi löszön képződött jellegzetes mezőségi talajnak részletes szelvényvizsgálata

3 azonban azt mutatja, hogy ezekben enyhe sófelhalmozódás és ezzel kapcsolatban gyenge mérvű szikesség valóban csak 120 m mélység körül jelentkezik. Viszont ismerünk olyan löszön kialakult, még mindig mezőségi jellegű szelvényeket is, amelyek már 90 cm-nél, sőt ennél magasabban is * szikes sajátságot s némi Na-só felhalmozódást árulnak el. Tekintettel a klíma jelleg közel azonos voltára, ennek a jelenségnek okát csak a talajVíz mozgásában mutatkozó különbségre vezethetjük vissza. Ilyen szelvényeket találunk pl. a Tisza és Körös zugába benyomuló löszhát déli részén is, ahol a két folyó egymáshoz közelálló árterei között elhelyezkedő és már alacsonyabb felszínű löszben a talajvíz iídőszakosan jobban a talajfelszín közelébe emelkedhetett. Sajnos, rendszeres talajvízszint mérések ezen a vidéken nem történtek, de az itt található mezőségi talajoknak már 120 cm mélységtől megfigyelhető gleyes, vaskiválásos volta bizonyítja azt, hogy a talajvíz időnként eddig * Félreértések elkerülése céljából megjegyezzük, hogy a grafikon a felületi beázás és a talaj- ill. kapilláris-víz emelkedésének jelenségeit úgy ábrázolja, ahogy azok egymástól függetlenül játszódnának le. Természetesen a valóságban talajvíz, ill. kapillárisvíz által áthatott rétegbe csapadékvíz nem juthat le. Az 1941—42 évek csapadékmennyiségei tehát nem is szivároghattak be teljes egészükben a talajba s éppen ez volt az oka annak, hogy ezekben az években a különben kitűnő vízgazdálkodású mezőségi talajainkon is oly sok felületi víz képződött.